FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Balada Triste De Trompeta (Roque Banos)    BALADA TRISTE DE TROMPETA   (2010)
       Egy őrült szerelem balladája


      

       zene: Roque Banos
       kiadás éve: 2010
       kiadó: Milan
       játékidő: 61:39





         Némi ellentmondás fedezhető fel abban, hogy ugyan a bohócok a gyerekek szórakoztatására tették fel életüket, azonban ha a filmesek járják körül e hivatás szépségeit, vagyis inkább árnyoldalait, akkor legtöbbször oda jutnak el, hogy az ormótlan cipőkben folytatódó buggyos nadrágok tulajdonosai valamilyen defekttel küzdenek, rosszabb esetben egyenesen rémálmok főhősei lesznek, a legrosszabb esetben pedig már különféle szúró és vágó eszközök is fontos szerepet kapnak. Tulajdonképpen ezen nincs mit csodálkozni, mert a harsányság és csetlő-botló humor a legtöbbször csak azok számára szórakoztató, akik helyett még anyu és apu dönt, hogy hová menjenek kikapcsolódni, azonban felnőtt korban a legtöbben már nem szívesen akadnának össze a fehér smink és krumpliorr mögé rejtőző szórakoztatóipari munkások valamelyik ijesztő képviselőjével még fényes nappal sem, nem hogy egy sötét sikátorban. Álex de la Iglesia 2010-es, hazánkban végül valami csoda vagy anyagi támogatás folytán a mozikba eljutó filmje sem segít a helyzeten, főleg, hogy egyik antihőse még be is vallja, hogy ha nem bohóc lett volna, akkor valószínűleg sorozatgyilkos.
         A spanyol rendező ezen opuszával elnyerte a Velencei Filmfesztivál rendezői és forgatókönyvírói díját is, és mivel a zsűri elnöke Quentin Tarantino volt, már a megtekintés előtt biztosra vehettem, hogy ezúttal sem a lufihajtogatás viszontagságai körül fog bonyolódni a cselekmény. A végóráit élő Franco-rezsim Spanyolországában járunk, a hetvenes évek elején. A született vesztes Javier (Carlos Areces), a Szomorú Bohóc, azaz a tréfák elszenvedője éppen új állásának örül egy, a csőd szélén álló cirkuszban, ám öröme nem felhőtlen. Színpadi párja, Sergio, a Boldog Bohóc (Antonio de la Torre) ugyanis meglehetősen agresszív típus, amit tovább tetéz, hogy eszelősen féltékeny a más férfiak felé is szívesen kacsintgató barátnőjére, Nataliára (Carolina Bang). Javier annak rendje-módja szerint beleszeret az artistalányba, de kettejük kapcsolata hamar zátonyra fut, amikor egy esti séta során váratlanul összefutnak a tajtékzó Sergióval, aki brutálisan elveri kollégáját. A Szomorú Bohócból azonban Kegyetlen Elégtételt Vevő Bohóc válik...

         Felemás alkotással van dolgunk. A szereplők terén semmi probléma: a két vetélytárs alakítója jól hozza, amit kell, míg epekedésük tárgya egy természetes, vonzó szépség. A cirkusz világa, a maga fura figuráival, eleve nem egy szokványos hely, így aki ezt választja háttérként egy rendezéséhez, már fél sikert könyvelhet el, már ami a biztos hatás kiváltását illeti. A múltba tekintő nyitányban még egy kategorizálhatatlan, néhol trashbe hajló (lásd: bohóc a machetével) irányba haladunk, aztán jön a bevezető a cirkuszi világba, ahol ígéretes és/vagy komikus alakok sorakoznak fel. Aztán a cirkusz ugyanolyan szimpla körítéssé válik, mint az utalások a Franco-érára, és átváltunk egy szerelmi drámára. Amikor azonban a Szomorú Bohóc bosszút áll, egy teljesen bizarr irányt vesz a film, "égből" hulló szarvasokkal, vadászkutya sorsú emberrel, összefércelt és szétégetett arcokkal, végül előkerül egy gépfegyver is. A szürreális jelenetek láttán nyomokban felsejlenek többek közt Giuseppe Tornatore vagy Federico Fellini alkotásainak egyes pontjai, Tod Browning "Torzszülöttek"-je, és persze "A szépség és a szörnyeteg" örökérvényű története, csak éppen a szépség mellett ezúttal két szörnyeteggel - a stílus pedig hol groteszkbe hajlik, hol ironikus, hol pedig betegesen horrorisztikus. E turmixból végül egy zavarba ejtő produktum állt össze, amit ugyan nem jó nézni, de a mélyen tisztelt publikum egyáltalán nem unatkozik, és kíváncsi a végkifejletre.

         Roque Banos Spanyolország egyik legismertebb komponistája, akinek aláfestésével hazánkban legutoljára a "Torrente 4."-ben találkozhattunk (érdekesség, hogy tárgyfilmünkben Javier apját Santiago Segura, azaz maga Torrente alakítja), de az előző három rész zenéjét is ő jegyzi. Rendszerint drámákhoz és sötétebb jellegű mozikhoz kérik fel: ilyen volt a Christian Bale-féle "A gépész" vagy a "Hideg csontok" című természetfeletti horror is, a kalandmozik terén pedig az "Alatriste kapitány" a megemlítendő, Viggo Mortensennel a címszerepben.
         A bohócok szerelmi kálváriájához ismét a sötétebb oldalra látogatott el, munkáját pedig leginkább Marco Beltrami egyes score-jaihoz lehetne hasonlítani. Mivel a nyitó jelenetben egy katonai roham szemtanúi vagyunk, így a későbbiekben csupán nyomokban felbukkanó főtéma ("Titles") igen militarista lett, ebben a pergődobot egy flamencós, "gipsykinges" ének kíséri, tökéletesen felvezetve az ezt követő, zaklatott "North Station Battle"-t. Ez a zaklatottság mindvégig jelen van Banos munkájában, sok trackben szinte száguld a szimfonikus zenekar, recsegnek-ropognak a rézfúvósok hangjai, ahogy a "Revenge"-ben, az "Escapes"-ben vagy a "Fighting for Her Love"-ban hallható. Ritkán van ekkora szerepe az úgynevezett con legnónak, amit leginkább thrillerekben, esetleg horrorokban vetnek be előszeretettel a szerzők. Ez a megoldás, azaz amikor a hegedű húrjainak ütésére használják a vonót (többek közt a "Love at Park"-ban), valamint a zongora legmélyebb hangtartományába ereszkedés ("Boy Doesn't Love Me") garantálja az éjfekete, már-már hátborzongató megközelítést.
         Melodramatikusabb pillanatok is akadnak: ilyen például a kiváló "Circus Freaks", mely jól illene egy réges-régi vámpírfilm alá; az ide szintén besorolható "Love at Park", ami épp csak addig andalító és kellemes, míg a párocska le nem bukik; illetve a történetben utolsóként elhangzó, szólózongorára írt "Final Tragedy". Fontos funkció jut az egyik jelenetben "a spanyol Szécsi Pál" címre is esélyes Raphael "Balada De La Trompeta" című albumzáró, nem kifejezetten életigenlő dalának, melynek néhány pontján már a hallgató is elkezdi érezni az előadó mélyen átélt fájdalmát, és nem örül neki.

         Ugyan a film spanyol, a CD-t mégis a Milan adta ki, emiatt a trackek is angol nyelvű elnevezést kaptak. Mivel egy nem különösebben ismert moziról van szó, a megjelenés ténye értékelendő, főleg, hogy Roque Banos munkájára méltán lehetne büszke bármely nevesebb zeneszerző. Ez persze nem igazán az a fajta muzsika, amit gyakran szed elő az ember, mégis egy sokszínű, erővel teli, gótikus pillanatokkal tarkított score-ként gondolhatunk rá, mely úgy csapong a stílusok között, hogy valahol mégis egységes képet nyújt, ezáltal sokkal komolyabb eredményt könyvelhet el, mint az, amihez megszületett.


    Bíró Zsolt
    2012.06.08.




    Tracklista:

      1. Titles (2:13)
      2. North station battle (3:02)
      3. Dad priest (2:09)
      4. Revenge (3:04)
      5. Circus freaks (5:02)
      6. Blue beard (3:17)
      7. Pass me the boy (1:22)
      8. Love at park (3:01)
      9. The terrible dream (4:14)
    10. Escapes (3:34)
    11. Hidding in the forest (4:28)
    12. Encounters Javier (3:18)
    13. Boys doesn't love me (2:44)
    14. Way to the fallen valley (2:03)
    15. Climbing up the cross (5:44)
    16. Figthing for her love (4:33)
    17. Final tragedy (4:20)
    18. Balada de la trompeta (3:38) *

    * előadja: Raphael






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alatriste

    The City of Lost Children

    Jacob's Ladder

    Világszám

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam