FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Bad Girls (Jerry Goldsmith)    BAD GIRLS   (1994)
       Rosszlányok


      

       zene: Jerry Goldsmith
       vezényel: Jerry Goldsmith
       kiadás éve: 2011
       kiadó: La-La Land Records
       játékidő: 60:12




         Igaz, a westernfilmek hőskora a hetvenes évekkel lezárult, Hollywood - nosztalgiázás gyanánt - időről időre előhozakodik valamilyen vadnyugati témával. A kilencvenes évek során olyan neves komponisták idézhették meg a törvényen kívüliek és a pisztolypárbajok időszakát, mint Bruce Broughton (Tombstone: A halott város), Elmer Bernstein (Wild Wild West - Vadiúj vadnyugat), Alan Silvestri (Gyorsabb a halálnál), Randy Newman (Maverick - Halálos póker), Basil Poledouris (A Winchester mestere), John Barry (Farkasokkal táncoló), James Newton Howard (Wyatt Earp), vagy Jerry Goldsmith, aki e lehetőséget a Jonathan Kaplan (Börtönpalota, X program) rendezésében vászonra vitt Rosszlányoknak köszönhette. E projekt abban tér el társaitól, hogy a terepet nem a férfiak uralják, hanem négy nő, ami elgondolásnak nem rossz, a végeredmény azonban középszerűre sikerült: a Madeleine Stowe, Mary Stuart Masterson, Andie MacDowell és Drew Barrymore főszereplésével létrejött mozi a gyártási költségeket ugyan visszatermelte, a nézők és a kritikusok viszont finoman szólva sem voltak elragadtatva a látottaktól. Esetemben pedig mindössze a muzsikának köszönhető az, hogy nem merült a mozi a feledés homályába, bár a zenét nem első hallásra kedveltem meg. Időnként előfordul, hogy ugyan nem fog meg egy album, de a bővített megjelenést követően végül új megvilágításba kerül, s kedvenccé válik. Így jártam többek között Danny Elfman Támad a Mars! inspirálta szerzeményével, Goldsmith Ragadozókhoz készült dallamaival, és persze a Rosszlányok aláfestésével is.

        Goldsmith az 1957-es Black Patch-csel csöppent bele a westernek világába, s bár az ilyen témájú alkotások kapcsán nem az ő munkássága szokott első körben terítékre kerülni, életműve ebből az aspektusból is kellően gazdagnak nevezhető, köszönhetően például Az utolsó cowboynak, a Breakheart-szorosnak, a Rio Lobónak, a Wild Roversnek, a Stagecoach-nak, a Száz puskának, valamint az A Take a Hard Ride-nak. A komponista vadnyugat-korszakának nagyobb hányadát az ötvenes-hatvanas évek termése teszi ki, a kilencvenes évek során azonban mindössze egyetlen alkalommal térhetett vissza a fegyverek általi igazságszolgáltatás korszakához - az önálló vállalásait tekintve, emellett ugyanis a főtéma erejéig a Brotherhood of the Gun score-jából is kivette a részét, melyet a fia, a már szintén elhunyt Joel Goldsmith jegyzett. A Rosszlányokra azonban bizonyos értelemben véve egy korábban kihagyott ziccer beteljesüléseként is tekinthetünk. A George P. Cosmatos által 1993-ban rendezett Tombstone: A halott várossal ugyanis először Goldsmitht keresték meg, a felkérésnek azonban nem tudott eleget tenni, így Bruce Broughton került a helyére, aki remek muzsikával járult hozzá a Wyatt Earpről szóló produkcióhoz.
         Kaplan és Goldsmith e mozinak köszönhetően másodjára dolgozhatott együtt, ám ez volt az első alkalom, amikor kollaborációjuk nyugodt körülmények között, zökkenőmentesen zajlott. A két évvel korábban debütált A szeretet földjénnel kapcsolatosan ugyanis számtalan probléma adódott, kezdve az utómunkálatok rétestésztaszerű elnyúlásával, majd folytatódott azzal, hogy csődeljárást kezdeményezett önmaga ellen az Orion Pictures, mely cég korábban olyan filmek mögött állt, mint például a Terminátor - A halálosztó, A szakasz, A bárányok hallgatnak vagy a Farkasokkal táncoló. Mindezt tetézte, hogy Goldsmith zenéjének egy részét a producerek végül kidobták, az így keletkezett űrt pedig dalokkal, valamint a Bill Payne által előadott zongoraszólókkal igyekeztek befoltozni. „Azt hittem, Jerry soha többet nem dolgozik majd velem azok után, hogy művét vágóhídra küldték, ő azonban rendkívül empatikus volt, tudta, hogy ezek nem az én hibámból történtek. A Rosszlányokban az a legjobb dolog, hogy mindvégig tisztában voltam vele: bármit is írjon Jerry, az biztosan bekerül a filmbe” - mesélte a rendező, aki fiatalkora óta tisztelője Goldsmith munkásságának.

        A szerző egyszerre nyúlt vissza a műfaj gyökereihez, s tartotta magát a kilencvenes évek során tőle megszokott hangzásvilághoz, mely kombinációt a direktor is támogatta: „Úgy láttam, egyikőnk sem a klasszikus megközelítésű westernben gondolkodott - ki készítene ilyet manapság?” - kommentálta Kaplan. Ennek eredményeként a vadnyugat zenei ábrázolásakor gyakorta előkerülő kasztanyetta, tikfa, csörgő, cimbalom, gitár, guiro, fadob és triangulum éppúgy jelen van, mint a nagyzenekar és a szintetizátor. A mű stílusát leginkább a John Wayne főszereplésével készült Rio Lobo score-jához tudnám hasonlítani, ám Goldsmith a „Welcome to My Home”-ba néhány másodperc erejéig belecsempészte az A Take a Hard Ride egyik jellegzetes dallamsorát is.
         A korong a „The John”-nal indít, melyben a főtéma lassú, enyhén melankolikus változatát ismerhetjük meg. Ez a motívum képezi a score gerincét, s mint ilyet, a komponista számtalan megközelítéssel vonultatja fel. A „The Hanging”-ben például dinamikusan, csörgőkkel, rezesszólamokkal, cintányérral és vonósfutammal körítve csendül fel, megalapozva ezzel a régi idők kalandokkal szegélyezett hangulatát. Hasonlóan pörgős perceket tartogat számunkra a „The Snake”, a „The Gang / The Posse”, valamint az „Ambush”-„Josh’s Death” páros, amely nemcsak a korong, hanem Goldsmith életművének legjobb akciótételei közé is sorolható - az itt jelen lévő megoldások és a dinamika az, amellyel Goldsmith annak idején a legkedvesebb művészeim egyikévé nőtte ki magát.
         A négy grácia történetére azonban számos esemény vet árnyékot - a bordélyházi múltjuktól kezdve a börtönbe kerülésen, a bankrablásba keveredésen és a meghiúsult akasztási kísérleten át egészen addig, hogy a törvény emberei folyamatosan a sarkukban vannak -, így a kompozíció jó része sejtelmes, fenyegető tételekből tevődik össze. Az ilyen hangulatú trackek két, többször visszatérő dallamsorral operálnak: az egyik a négy hangjegyes, elsősorban ütősök és zongora révén előadott motívum (ez figyelhető meg többek között a „The Saw Mill”-ben, valamint a „Bank Job”-ban) , a másik pedig a pulzáló szintetizátorhang és a szituációtól függően a csörgő vagy mély hangú vonósok együttes jelenlétével keltett feszültség, ami elsősorban Jarret (James Russo) bandáját hivatott szimbolizálni („The Gang / The Posse”, „Don't Hurt Me”, „Put It On”).

        Jerry Goldsmith a legnagyobb filmzeneszerzők egyike volt, amit mi sem támaszt alá jobban, mint hogy egy teljesen középszerű filmen is oly mértékben felül tudott kerekedni, ahogyan azt a Rosszlányok esetében is tette - lett volna mit tanulnia tőle a mai feltörekvő generáció némely tagjának. A Fox Records 1994-ben megjelentetett, mintegy negyvenpercnyi játékidővel bíró korongja nem tudott magával ragadni, így hosszú ideig elégedett voltam azzal a két tétellel („The Hanging”, „My Land”), mely a Jerry Goldsmith at 20th Century Fox gyűjteménybe került, a La-La Land Records bővített változatát hallgatva azonban egy csapásra magukkal ragadtak a dallamok. E score hemzseg szerzője kézjegyeitől, és noha nem a klasszikus értelemben vett westernmuzsika, de számomra mégis nagyon kedves darab, melyet a Goldsmith-féle vadnyugati kíséretek vonatkozásában éppúgy remeknek tartok, mint az A Take a Hard Ride, a Száz puska vagy a Stagecoach kíséreteit. S bár 2003-ban néhány perc erejéig a Bolondos dallamok: Újra bevetésen jóvoltából a művész visszatérhetett ehhez a stílushoz, az igazi búcsúzást a műfajtól a Rosszlányok jelentette számára.


    Kulics László
    2016.03.17.




    Tracklista:

      1. The John (2:19)
      2. The Hanging (2:06)
      3. Which Way? (0:42)
      4. The Snake (1:20)
      5. The Saw Mill (1:56)
      6. Keep Moving (0:57)
      7. Bank Job (5:16)
      8. The Gang / The Posse (0:56)
      9. Return to the Fold (4:06)
    10. Don't Hurt Me (1:45)
    11. Jail Break (3:27)
    12. No Money (2:09)
    13. The Guests (0:36)
    14. Welcome to My Home (1:20)
    15. The Pleasure of Your Company (0:48)
    16. Ambush (5:45)
    17. What's Your Name? (1:18)
    18. The Claim (0:25)
    19. Together (0:39)
    20. I Shot Him (2:46)
    21. Put It On (1:32)
    22. River Crossing (0:34)
    23. Rescued (3:03)
    24. Josh's Death (3:41)
    25. No Bullets (3:53)
    26. My Land / End Credits (6:53)





    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Jerry Goldsmith életútja - I. rész

    The Magnificent Seven

    Wild Wild West

    Young Guns II

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam