FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Backcountry (Fréres Lumiéres)    BACKCOUNTRY   (2014)
       


      

       zene: Fréres Lumiéres
       kiadás éve: 2015
       kiadó: MovieScore Media
       játékidő: 29:26





         A vadon foglyai után közel húsz évvel, 2014-ben két medvés túlélőmozi is született, de már nem az említett produkció kalandfilmes irányzatát képviselve. Az ismertebb nevek (Billy Bob Thornton, Thomas Jane, James Marsden, Piper Perabo, Scott Glenn) fémjelezte amerikai Grizzly az akciófilmes vonulatot követi, és a címszereplő kiiktatására irányuló törekvéseket taglalja, míg a kanadai Backcountry az életszerűbb megközelítés mellé tette le a voksát. Utóbbiban egy fiatal pár (a bájos-mosolygós Missy Peregrym és a bumfordi Jeff Roop) néhány napot szeretne eltölteni a vadonban sátorozva, a férfi gyerekkorának kedvenc helyeit felkeresve. Azonban a járt utat szó szerint elhagyják a járatlanért, s Alex rövidesen kénytelen beismerni, hogy fogalma sincs arról, merre kóborolnak. Helyzetüket nehezíti, hogy az indokolatlanul magabiztos férfi visszautasította a terület bejáratánál a neki felajánlott térképet, ráadásul nemcsak saját telefonját nem hozta magával, de titokban még Jennét is a parkolóban maradt kocsijukba csempészte. Eleve nem túl rózsás kilátásaikon tovább ront, amikor hatalmas medvelábnyomok közelében visz el útjuk, és a barna egyetlen, de annál markánsabb árnyalatának tényleges megjelenése sem várat magára sokáig...

         Ugyan ennek kivitelezése lehetetlen lenne, mert már a plakát is sok mindent elárul, mégis az volna a legideálisabb, ha a színészként ismert Adam MacDonald (Kékpróba) első, igaz alapokon nyugvónak titulált filmjét mindenki úgy nézhetné meg, hogy az égvilágon semmit nem tud róla. Ha így történne, plusz izgalmakkal ruházná fel az, hogy sokáig találgathatna a néző: egy egyszerű eltévedős drámát, egy furcsa mellékszereplő feltűnésének köszönhetően sorozatgyilkosos, netán valamiféle realista horrort lát (a Gyilkos túra mintájára), hiszen a medvével csak az utolsó harmadban találkozhatunk. Azt írtam: "plusz", ami akár azt is sugallhatja, hogy egy eleve izgalmas filmről van szó, ám erről, legalábbis a klasszikus formában, nincs szó. Mintegy hatvan percen át egy túrázó, majd eltévedő hétköznapi párt kísérhetünk útján, azonban a viszonylagos eseménytelenség itt nem az unalom szinonimája, sőt az első egy óra önmagában is erős. Szokatlan, hogy noha a hasonló moziknál a néző alig várja, hogy felbukkanjon és mielőbbi vérengzésbe kezdjen a fő attrakció, ezúttal azzal az esettel állunk szemben, amikor a medvementes részek fokozódó feszültsége nem csupán annak köszönhető, hogy várjuk a terror nyitányát (hiszen ugye borítékolva vannak a duó megpróbáltatásai). Mielőtt tehát ez megkezdődne, tanúi lehetünk annak, hogy egy kapcsolatot nemcsak egy medve, de már egy vadonban történő eltévedés is elkezdhet szétmarcangolni. Ennek jegyében láthatunk egy feszengést okozó jelenetsort is, amikor a fiatalokhoz a rednecknek ható Brad (Eric Balfour) csatlakozik Jenn könnyelmű invitálására, a tábortűz mellett pedig egy meglehetősen feszült területkijelölő harc indul közte és Alex között.
         Mint látható, a Backcountry egyáltalán nem akciófilm, a két - egyébként jól teljesítő - színész sem vált át a rettenthetetlen harcos üzemmódjára, hogy a valós erőviszonyokra fittyet hányva, kihegyezett faágakkal tanítsák rendre a környék urát - állapotukra leginkább az érthetően totális pánik az ideális kifejezés. És éppen ez az, ami miatt sokan talán csalódással állnak fel a végén, a tortúra megkezdését későinek, a lezárását túl gyorsnak, a történetet pedig túl szimplának találva. Aki azonban kirándult már úgy egy esteledő erdőben, hogy a jól láthatóan kitaposottakról letért a kevésbé preferált turistaösvényekre, és szorongott amiatt, mert sok-sok kilométer megtételét követően a lerövidítettnek hitt menetelés végül nem futott bele abba a betonútba, melynek márpedig ott kellene lennie, az bizonyára jobban átérzi a szereplők helyzetét. A medve csak a mondat végén a pont, igaz, annak meglehetősen húsbavágó.

         Kissé meglepett, amit a soundtracken hallottam, ugyanis a jelenetek alatt sokkal erősebbnek tűnt az aláfestés számomra, de jobban belegondolva, igazán kiemelkedő pontja valójában csak kettő van - ezek közül viszont az egyik nem is a score része. A komponisták a kanadai Priestess nevű, enyhén szólva sem maradandó zenét toló rockbandából kerültek ki: Vince Nudo dobos és Dan Watchorn gitáros hangsúlyosan különválasztja filmzeneszerzői és zenekari munkásságát, így előbbi alkalmakkor a Fréres Lumiéres néven futnak. A formáció eddig csupán négy score-t jegyez, de ezek a Backcountry kivételével mind rövidfilmek. Egész estés debütálásuk megnézését követően már jó előre megfogalmaztam, hogy a film elején látható tavi csónakázás során hallható posztrockos, meditatív szerzeményt mennyire eltalálták. Azonban kiderült, hogy ez okkal nem szerepel sajnos a lemezen, mert valójában a brit, dallamos metalt játszó banda, a Bring Me The Horizon "Memorial" című instrumentális - és a többi közül meglehetősen kilógó - felvétele 2010-es, harmadik albumáról.
         Nudóék első impozánsabb kompozícióját már az elején megkapjuk: a nem sok jót jósoló című "Writing from the Grave" olyan a maga gitáros-szintetizátoros, szitárt idéző hanggal kísért stílusában, mintha valamilyen hetvenes-nyolcvanas évekbeli rockbanda lemezének ének nélküli, pszichedelikus nyitánya lenne, nekem a több Werner Herzog-film zenéjét is (például: Aguirre, Isten haragja) jegyző német Popol Vuh ugrott be. Az alig félórás CD-n ez, illetve az utolsó, a "Jen's Theme" a leghosszabb darab (a többi mind három perc alatti időtartamú). Utóbbi a "Memorial" posztrockos irányába illő, nem agyonbonyolított, de szépen felépített, felemelő hatású track, mely nagyon erősen támasztja alá a sztori lezárását. Érdemes még kiemelni az említett csónakázást követő séta során hallható "Backcountry"-t is: bár ez thrillereket idézően indul, végül egy hangulatos ambient kerekedik belőle.
         A továbbiakban úgy haladunk egyre vészjóslóbb zenei irányba a szintetizátor uralta, különféle hangdizájnos ötletekkel megtoldott score-ban, ahogy az alkalmi turisták hatolnak be és tévednek el a rengetegben. Ugyan a vészjósló pillanatokat a "Night Sets In" második felének intimitása még csalókán megtöri, az ezt körülvevő darabokat a nyomasztó, olykor kissé horrorisztikusba hajló hangulat jellemzi. Ilyen a kitartott orgonahangot bevető, nyugtalanító "You Said Something?", a fojtott "Bear Paw", a fortyogó effektes "What's That Smell?", míg a "Flare Dance" és a "Waking Up" a Peter Gabrielre is jellemző, Ausztrália sivatagos helyeinek képét elénk hozó, fullasztó atmoszférikus világot idézi meg. A score különlegessége még a "The Attack" - "The Chase" - "Still Running" triója. Ezek tökéletes példák arra, hogy mennyire egyéni mozi is ez, hiszen bár a sokatmondó címek egy életre kelt rémálmot kísérnek, ám mégis lassabbak annál, mint amit megszoktunk. Inkább a kirobbanás előtt álló feszültség dominálja őket, s nem a zaklatottság, amit pedig ilyen esetben elvárnánk, sőt az adott jelenetsorok épp a zenétől válnak nem szokványossá.

         Ugyan a kisebb filmek zenéinek megjelentetését dicséretes módon fő célként kitűző MovieScore Media CD-jére csak félórányi muzsika jutott, de ennél több nem is készülhetett, hiszen a Backcountry egyik erénye, hogy az alkotáshoz illően puritán zenéje nem tolakodik, kizárólag ott csendül fel, ahol valóban szükség van rá. A fenti erős közepes értékelés ellenére a Fréres Lumiéres tagjai nem végeztek rossz munkát, még biztosan újrahallgatom a későbbiekben. Művük érdekes pillanatokat tartalmaz eltalált hangulattal, jól funkcionálnak a dallamok és a nem-dallamok is a jelenetekben, a "Jen's Theme" pedig tökéletes lezárás. Továbbá pozitívumot jelent, hogy a score lemezen is majdnem mindvégig hallgatóbarát (épp ezért zavaró a kiváló "Memorial" hűlt helye), noha nyilván nem a pátosszal teli szimfonikus dallamok rajongóinak számára. Hangsúlyozni kell, hogy rockzenészek első filmzenéjéről van szó, amely alapján kijelenthető, hogy sikerrel debütáltak, így remélhetőleg találkozunk velük még a későbbiekben.


    Bíró Zsolt
    2015.04.25.




    Tracklista:

      1. Writing from the Grave (3:30)
      2. Backcountry (2:30)
      3. You Said Something? (2:15)
      4. Bear Paw (1:42)
      5. What's That Smell? (2:08)
      6. Night Sets In (1:40)
      7. The Attack (2:33)
      8. The Chase (2:56)
      9. Still Running (1:40)
    10. Flare Dance (1:38)
    11. Waking Up (2:27)
    12. Jen's Theme (4:34)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Edge

    Friday the 13th

    The Hunter

    Rabbit Proof Fence

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam