FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Aviator (Howard Shore)    THE AVIATOR   (2004)
       Aviátor


      

       zene: Howard Shore
       vezényel: Howard Shore
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 47:23




         Ki is volt tulajdonképpen Howard Hughes? Különc milliomos, a repülés megszállottja, fanatikus filmes, avagy gondtalan életet élő playboy? Tulajdonképpen mindez együtt. Martin Scorsese a csodabogár aranyifjú életéről forgatott látványos, sztárparádéval megtámogatott eposzt.
         Hughes neve hazánkban ezidáig gyakorlatilag ismeretlen volt. Életútjának celluloidra vitt részlete talán emiatt válthat ki közönyt a nézőből, mely állapoton a háromórás játékidő sem javít. Leonardo DiCaprio is sokak számára ellenszenves lehet, de éppen emiatt tökéletes a címszerepre, hiszen kifogástalanul keltette életre a megalomániás Hughes-t. A monumentális alkotást gőzerővel nyomták a díjátadókon (a stáb nem is távozott üres kézzel szinte sehonnan sem), ám - elismerve a rendező munkáját, mellyel összefogta egy ennyire szerteágazó projekt szálait - véleményem szerint az egész film nem több egy életút stílusos bemutatásánál, amelynek főszereplője tulajdonképpen bárki lehetne, sorsa éppen annyira lenne érdekes számunkra. Egy dolog azonban száz százalék: sűrűbben kellett volna csattogtatni a vágóollót, hogy az érdektelen pillanatok ne kerüljenek ennyire túlsúlyba.

         Howard Shore valahol örülhetett, hogy végéhez érkezett "A Gyűrűk Ura" trilógiával való foglalatoskodása, hiszen éveket szánt arra, hogy mesterművét megalkossa. Új kihívások után kutató énje már lázasan kereshetett egy teljesen másfajta stílust, amelyben ismét megmutathatná zsenialitását. Martin Scorsesével együtt dolgoztak már a "New York bandái"-n (és úgy ezer éve a "Lidérces órák"-on) is, habár az előző DiCaprio-filmnél csak néhány rövidebb tételére volt szükség. Magát a "The Aviator"-t diszkvalifikálták az Oscar-díjra nevezhető zeneművek közül, azzal az indoklással, hogy abban leginkább a betétdalok kerültek előtérbe. Ez tulajdonképpen egy képmutató ostobaság, elvégre az Akadémia tagjai adtak már oda szobrot olyan score-ért, amelyben sokkalta inkább a betétdalok domináltak, és a zeneszerzőn kívül talán senki sem emlékezett később a szimfonikus kompozíciókra (pl. Anne Dudley: Full Monty). Arról nem is beszélve, hogy a Golden Globe-díj egyik zenei nyertese is Shore ezen műve lett. Ezúttal vállalkozása azok számára rettenetesen nehéz darab lett, akik a komolyzenéhez nem állnak a kellő rugalmassággal (mint én).

         A címszereplő repülés iránti rögeszméjét jól kifejezi az "Icarus" címe. Egy neobarokk minta mutatkozik be játékosan a vonósok segítségével, és Csajkovszkij szelleme elevenedik meg ebben a (nyitó) tételben. Az ő műve ténylegesen is felbukkan, amikor a filmben Hughes újabb világrekordot tűz ki maga elé, amit az akkori speaker közvetít a "Long Beach Harbour 1947"-ban. E tétel alatt szólal meg az orosz szerző 6.h-moll "Patetikus" szimfóniája. Ez a stílus végigkíséri a teljes hanganyagot. Néha megfoghatatlanul folyós, csapongó dallamokkal ("There is No Great Genius Without Some Form of Madness"), vagy nyomasztó film-noir elemekkel tarkítva ("Hollywood 1927"; "Screening Room"; "The Germ Free Zone"), de elvétve lágyabb húrokat is pengetve ("Muirfield"). A klasszikus hatások néha már-már fogyaszthatatlanná teszik az albumot, de szükségesek, hiszen a fojtogató "Quarantine" is kifogástalanul jelképezi így az antihős sötét énjét.

         Nem mondhatni, hogy nincsenek kihasználva az instrumentek. Egyik muzsikus sem lustálkodhat, munkájuk folyamatosan akad. Néha azonban szólószerepet kapnak egyes hangszerek: az "American Aviation Hero" felétől a zongora szól művészien, viszont az is maradandó pillanat, amikor Shore specialitásként bevillantja a csattogó kasztanyettát a két legjellemzőbb témában: a rézfúvósokkal telített, harsány és akciódús "H-1 Racer Plane"-ben, és a "Howard Robard Hughes Jr."-ban. Emellé a spanyol népi hangszer mellé csapódik egy akusztikus gitár a "7000 Romaine"-ben, ami jelképezheti, hogy a különböző folklorisztikus sajátosságok távolságoktól függetlenül mégis csak egy nagy zenei csapatot alkotnak. A zárótrack a "The Way of the Future" címre hallgat, és van benne furcsaság. Ugyanis a közepétől nem nehéz észlelni benne a "The Score" hasonló melódiáját. Ami nem azt jelenti, hogy önlopás lenne, inkább nevezném újrafeldolgozásnak, de ez még mindig nem a vérlázító kategórába tartozik.

         Tárgylemezünk borítója teljesen rendben van. A szükséges adatok fel vannak tüntetve néhány "repülők vs. DiCaprio" fotó kíséretében, és még néhány mondat is fellelhető Howard Shore-tól. Ami viszont nagyon bosszant, az a mostanában elharapódzó trend, amelynek köszönhető, hogy az FBI figyelmeztetése a kiadványra ezúttal is felkerült, csak hát ez lemezről lemezre visszataszítóbb formában valósul meg. Most már a cédélemez felét elfoglalja, és a borítón is helyet kapott. Nem hiszem, hogy egy felirat bárkit is visszariasztana a kalózkodástól, ám ha a kiadványt megvásárlók bosszantása volt a cél, akkor szenzációs ötlet.

         Ritkán gondolkoztam még ennyit a végső pontszámon. Negatívumnak vettem, hogy nem egészen ilyesmire számítottam a szerzőtől. Túl nehéz, szinte kaotikus muzsikának tartom, pedig én a régebbi, kevésbé ismert műveit is nagyon kedvelem, amelyek szintén nincsenek tekintettel a hallgatóra. A klasszikus zene sem áll annyira közel hozzám, hiába ugyanazok a hangszerek vannak alkalmazva annál is, mint egy mai filmzene esetében. Azonban Scorsese alkotásának megtekintése után kétségbevonhatatlan lett, hogy miért Howard Shore napjaink egyik legnagyobb tehetsége. Képes volt egy olyan score-t megírni, mellyel nagyon jól eltalálta a film hangulatát, egy táborba vonva a komoly-, és a filmzene táborának rajongóit, és mindezt tette úgy, hogy a feljebb említett apró szépséghibát leszámítva olyan kompozíciókat alkotott, melyekben a legapróbb nyoma sem lelhető fel Gandalfnak és társainak. Kár, hogy a soundtrack befogadása szinte nagyobb erőpróba, mint körberepülni a Földet, miként azt Hughes tette. De érdemes megpróbálni - excentrikus élmény, ám megéri.


    Bíró Zsolt
    2005.04.23.




    Tracklista:

      1. Icarus (3:58)
      2. There is No Great Genius Without Some form
          of Madness (2:50)
      3. Muirfield (2:22)
      4. H-1 Racer Plane (3:20)
      5. Quarantine (3:52)
      6. Hollywood 1927 (2:59)
      7. The Mighty Hercules (3:32)
      8. Howard Robard Hughes, Jr. (3:57)
      9. America's Aviation Hero (2:05)
    10. 7000 Romaine (2:22)
    11. The Germ Free Zone (2:49)
    12. Screening Room (5:27)
    13. Long Beach Harbour 1947 (3:49)
    14. The Way of the Future (4:01)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    A History of Violence

    Flight of the Phoenix

    Flightplan

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam