FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Avengers (Alan Silvestri)    THE AVENGERS   (2012)
       Bosszúállók


      

       zene: Alan Silvestri
       vezényel: Alan Silvestri
       kiadás éve: 2012
       kiadó: Intrada
       játékidő: 76:17




         Miután Vasember, Hulk, Thor és Amerika Kapitány mind megkapták már a lehetőséget az elmúlt pár évben (az első kettő kétszer is), hogy képregénykarakterből egy kifejezetten rájuk épülő mozi főszereplőjévé váljanak, a Marvel elérkezettnek látta az időt, hogy a konok hősöket összeterelje egy nagy, közös kalandhoz. A "Bosszúállók" direktora az a Joss Whedon lett, aki a "Buffy, a vámpírok réme" és a "Firefly" című sorozatoknak köszönhetően kisebb tévés istenséggé nőtte ki magát, és az utóbbi széria mozifilmes verziójával, a "Serenity"-vel költözött át a vetítővásznakra. Éppen jelen sorok írása közben lépte át a "Bosszúállók" világviszonylatban az egymilliárd dolláros bevételt, és bár a nézőterek telítettsége sok esetben fordítottan arányos a blockbusterek minőségével, Whedon vállának veregetése most is teljesen jogos. A forgatókönyvet is jegyző rendezőnek sok variáció ugyan nem állt rendelkezésére a tét kapcsán, elvégre javarészt elpusztíthatatlan alakok állnak a középpontban, akik nyilván nem a tyúktolvajmaffia ellen szállnak harcba. Így a történet természetesen veszélybe került világunk megmentése körül forog, hiszen Thor testvére, Loki ránk szabadít egy idegen fajt. A S.H.I.E.L.D szervezet vezetője, Nick Fury (Samuel L. Jackson) jól tudja, hogy a hagyományos fegyverekkel itt semmire sem megy, elkezdi hát összeterelni az élő fegyvereket, akik viszont eleinte sem egymásért, sem az erőegyesítés ötletéért nem lelkesednek különösebben...

         A legnagyobb kérdés az volt, hogy ennyi dudás miként férhet el egy csárdában, ráadásul úgy, hogy még a legnépszerűbb hős, Vasember páncéljának csillogása se homályosítsa el a többieket. Whedonnak figyelnie kellett arra is, hogy aki nem naprakész a hősök eredettörténetéből, az se kapkodja riadtan a fejét, és ne átkozza magát, amiért nem biflázta be aprólékosan a képregényes ki kicsodát. Vitathatatlanul sikerrel járt, noha megvolt annak a veszélye, hogy mire a társaikat bizalmatlanul sasoló csapattagok összekovácsolódnak, addig sok-sok értelmetlen egymásnak feszülést kell kibírnia a nézőnek. Ehelyett egy izgalmas (de ritkán írhatjuk le manapság ezt egy film kapcsán!), álleejtős akciómozi született meg, melyben minden egyes részvevő megkapja a maga játékidejét, és cseppet sem a másik rovására.
         Valamennyi szereplő megtalálta a helyét ebben az univerzumban: Vasember (Robert Downey Jr.) szállítja az elvárható aranyköpéseit, Thor (Chris Hamsworth) a vad erő képviseletében szúrósan néz, mielőtt meglendítené pörölyét, Amerika Kapitány (Chris Evans) pedig eleinte keresgéli helyét ebben a világban, hogy aztán megpróbálja egybefogni a csapatot. Főgonosznak tökéletes lett Tom Hiddleston, aki a ripacskodást mellőzve hozza Loki viperaszerű figuráját (s ő a pechesebb fél az év jelenetében is, amikor Hulk finoman kifejezi ellenszenvét iránta). És ha már Hulk. Az egyértelmű nyertes ez a karakter, illetve alakítója, Mark Ruffalo (Eric Bana és Edward Norton után ő a harmadik, aki pár éven belül eljátszhatja a dühös tudóst) lett, hiszen nála van jelen leginkább az a kettősség, mely a látszatra normálisnak tűnő Dr. Jekyllben lakozik, mielőtt átalakulna a zöld Mr. Hyde-dá. Talán csak Sólyomszem (Jeremy Renner) és Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) szorult háttérbe némileg, de a következő részben bizonyára ez is megváltozik, hiszen a hatalmas siker okán a második epizód már tervezés alatt áll, de ezzel az alkotógárdával talán nem is lesz nagy dolog megnyerni az újabb háborút. A tyúktolvajmaffiát meg majd felszámolja a Zöld Lámpás. Talán.

         A 2008-as "A Vasember" két évvel későbbi folytatása előtt is beindultak a találgatások, hogy vajon újrázik-e Ramin Djawadi, de végül John Debney lett a befutó, akinek score-ja talán a legjobb lett a "Bosszúállók" karaktereinek eddigi mozijait tekintve. Jelen esetben is minden rajongónak megvolt a maga jelöltje, azzal a különbséggel, hogy ezúttal szép számban volt felmerülő lehetőség. Az ezúttal esélytelennek tartott Djawadi, valamint Debney, Danny Elfman és Craig Armstrong (a két Hulk-mozi zeneszerzői), Patrick Doyle ("Thor"), valamint Alan Silvestri ("Amerika Kapitány: Az első bosszúálló") közül bárkire eshetett volna a választás, sőt akár egy hetedik név is felmerülhetett volna. A nyertes azonban Silvestri lett.
         A komponista mostanában már nem tartozik a legkeresettebb szerzők közé, és éveket kell visszamennünk az időben, hogy olyan remek zenéire bukkanjunk, mint a "Van Helsing" vagy "A múmia visszatér" aláfestése, és még rosszabb lesz a helyzet, ha minőségibb produkciókat is párosítanánk a score-hoz, hiszen akkor egészen 1997-ig (ha nem számítjuk a zenét majdnem teljes egészében mellőző 2000-es "Számkivetett"-et) kellene visszaugranunk: ez volt a "Kapcsolat". Én abban hiszek, hogy egy értékes alkotás gyakrabban hozza elő az értékes dallamokat zeneszerzőjéből, Silvestri olyan mozijai azonban, mint a "G.I. Joe: A kobra árnyéka" vagy "A szupercsapat" messze állnak az értékestől. Persze az sem ártana, ha rendező "múzsája", Robert Zemeckis végre befejezné a bohóckodást a halott tekintetű CGI figurákkal, és akkor talán ismét olyan felejthetetlen szerzeményeket üdvözölhetünk szerzőnktől, mint amilyen a "Vissza a jövőbe" vagy a "Forrest Gump" jelenetei alá is került.
         A komponista tehát Amerika Kapitány segítségével került rá a Marvel térképére. A második világháború idején játszódó történet egy olyan diadalittas, katonai jellegű aláfestést kapott, mely jól illett a korszakba, ugyanakkor az már kérdéses volt, hogy Silvestri mennyire fog maradandó darabbal előállni a mai környezetben játszódó csapatmozihoz. Nos, különösebben nem lehet rossz szavunk rá, az viszont igaz, hogy a filmmel ellentétben a score-t már kevesebben fogják az év kiemelkedő pontjaként emlegetni, aminek például az is az oka, hogy - néhány jeleneten kívül - nem különösebben emelkedik ki az alkotásból. De lássuk, milyen attól különválasztva.

         Nem hiszem, hogy sok filmzeneszerző lelkesedne az iránt, ha egy folytatásba kerülve, kollégái korábbi témáival kellene bíbelődnie. Rögtön probléma forrása lenne az eltérő zenei látásmód, esetleg zavaró hatású volna a kihívás hiánya is, mivel az illető már tulajdonképpen a "készbe" ülne bele. Elképzelhető, hogy itt rendezői vagy produceri koncepció volt a teljesen új muzsika, mivel Silvestri nem foglalkozott azzal, kollégái mit műveltek korábban, de ha már egyszer az egyik hősnek ő maga írt témát, azt természetesen finoman bevetette. Teljesen logikus döntésnek tűnik, hogy amikor ennyi fontos szereplő zsúfolódik össze egy moziban, ne kapjon mindenki még csak jelzésértékűen sem külön motívumot, hiszen egy ilyen megoldás akkora zenei káoszt eredményezne, ami párját ritkítaná. Így hát ismerősként egyedül Amerika Kapitány heroikus, mindazonáltal filmstúdiók logójának zenéjére hajazó témáját üdvözölhetjük, mely mintegy kikacsintásként hallható a "Subjugation" második felében. Egy közös, fülbemászó szuperhősmotívum persze született, amit először a "Tunnel Chase"-ben áll módunkban megismerni, de felbukkan az "I Got a Ride"-ban, az "Assemble"-ben és természetesen a "The Avengers"-ben is.

         A filmben nem nagyon van megállás, tehát a bő egy és negyed órányi CD-n leginkább szimfonikus zúzást hallhatunk. Nagy probléma azonban, hogy a dinamikusabb részek olykor megkülönböztethetetlenek egymástól, az albumon sokszor egy szünetekkel tagolt, megfoghatatlan, komolyabb jellegzetességek nélküli zenei csörte található, néhol fárasztó felcsattanásokkal. A nyitó tétellel viszont egy izgalmas zenei megoldást tár elénk Silvestri. Itt félkész, darabokra szedett formában halljuk a score későbbi összetevőit, csupán mozaikszerűen vannak egymás után pakolva - mindezzel talán azt kívánta érzékeltetni a szerző, hogy a csapat még nem állt össze. Az akciókat aláfestő dallamok közül az érdekesebbek közé sorolható a "The Arrival", a "Don't Take My Stuff" vagy a hősies "A Little Help". Kiemelném még a monumentális "Helicarrier"-t, aminél némileg azért szépséghiba, hogy már csak a hasonló jelenet miatt is könnyen beugorhat róla az "X-Men: Az elsők" tengeralattjáró-röptetős mozzanata alól Henry Jackman "Sub-Lift" című trackje. Megemlítendő még az összetett "One Way Trip", ahol a mindvégig csak nagyon visszafogottan jelen lévő elektronika talán a legészrevehetőbb, és a "Promise", ami afféle feszültségoldó, lágy dallamú muzsika akusztikus gitárral, s félúton remekül olvad össze a Bosszúállók-témával. Figyelemreméltó megoldással rendelkezik még az "Assault" című track utolsó perce is, melyben vonósok szédítő játéka egyesül dübörgő basszussal, elektronikus megoldásokkal és a főtémával, mindebből pedig az egész score legegyedibb része keveredik ki - sajnálhatjuk, hogy összesen egy percre futotta. Néhány finom utalást azért tesz Silvestri elődei felé is, így például a "Stark Goes Green" elektronikus, gitáros megoldásait egész biztosan Djawadi és Debney "Vasember"-béli muzsikái inspirálták. A gyors vonós ostinatók, az erős dobok és a kórus miatt pedig a "Performance Issues" Doyle a "Thor"-hoz íródott aláfestésével rokonítható.

         A mozipremierhez kapcsolódóan megjelent egy "Avengers Assemble" címre hallgató lemez is, melynek - a Soundgarden külön ide íródott felvételét leszámítva - a filmhez annyi köze van, hogy egy átlagos rockzenei válogatás címlapjára valami fatális véletlen folytán a "Bosszúállók" poszterképe került, ám ez persze nem keverendő össze az Alan Silvestri munkáját tartalmazó koronggal, melyből két kiadás készült: egy rövidebb a letöltést kedvelőknek, és egy hosszabb a CD-re vágyóknak. Tisztességesen elkészített score-ral állt elő ugyan a mester, kiemelkedőbbel, mint amiket az elmúlt években akciófilmekhez komponált, csak azért még mindig várni kell arra a Silvestrire, akinek munkáit régebben annyian kedvelték.


    Bíró Zsolt
    2012.05.16.




    Tracklista:

      1. Arrival (2:59)
      2. Doors Open from Both Sides (3:29)
      3. Tunnel Chase (4:47)
      4. Interrogation (2:38)
      5. Stark Goes Green (4:46)
      6. Helicarrier (2:09)
      7. Subjugation (3:40)
      8. Don't Take My Stuff (5:06)
      9. Red Ledger (5:10)
    10. Assault (4:25)
    11. They Called It (2:41)
    12. Performance Issues (4:56)
    13. Seeing, Not Believing (4:25)
    14. Assemble (5:21)
    15. I Got a ride (4:00)
    16. A Little Help (3:49)
    17. One Way Trip (5:50)
    18. A Promise (3:34)
    19. The Avengers (2:03)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Captain America: The First Avenger

    Iron Man

    Iron Man 2

    Thor

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam