FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Assault on Precinct 13 (Graeme Revell)   ASSAULT ON PRECINCT 13   (2005)
      A 13-as rendőrőrs


      

      zene: Graeme Revell
      vezényel: Mario Klemens
      kiadás éve: 2005
      kiadó: Varése Sarabande
      játékidő: 42:31




         Hózápor közepette készülődnek az emberek: a naptár nemsokára már a 2005-ös esztendőt fogja mutatni. Míg a város a szilveszteri ünnepség hangulatában ég, addig egy rabszállító busz igyekszik célállomása felé. A busz "utasai" között van a nehézsúlyú bűnözőnek számító Marion Bishop (Laurence Fishburne) is. Az erős havazás miatt a busz nem tudja tovább folytatni útját, ezért a 13-as számú rendőrőrsön kötnek ki. Ezzel nem is lenne gond egészen addig, míg meg nem jelenik egy csapat álarcos egyén, akik Bishop kiszabadítását tervezik. Ehhez viszont Jake Roenick őrmesternek (Ethan Hawke) is lesz pár szava.
         A készítők gondoltak egy merészet és feldolgozták John Carpenter 1976-os klasszikusát, a "13. rendőrőrs ostroma"-t. Az imént nem véletlenül használtam a "merész" jelzőt, hiszen az eredeti változat a filmrajongók egyik alapművének tekinthető. Nem hinném, hogy az ilyen horderejű filmek újraforgatása szükségszerű lenne. Sőt, az a véleményem, hogy egyáltalában nem az. Ám Jean-Francois Richet rendező és a producerek (köztük Jeffrey Silver, aki a "Kiképzés"-t is pénzelte) másként gondolták.

         "Tam-da-da-da-damm" szól Carpenter egyszerű, ám mégis kultikussá vált témája, miközben áldozatát keresve mered ki egy puskacső az autóból. A remake-ben azonban már nem az ő zenéjére pörögnek az események. Graeme Revellre hárult a feladat, akitől a készítők azt kérték, hogy egy teljesen új zenét írjon, ne támaszkodjon az eredeti scorera. A hasonló stílusú filmek nem állnak távol a komponistától (pl.: "Nincs alku", "Szükségállapot"), így volt némi kiindulópontja, miközben "megálmodta" a zenét.

         Miért, ugyan miért kell egy score-t rappel kezdeni? Értem én, hogy a betétdalok közül a KRS-One nevű zenész által előadott "Generique Assault" kapta a legkiemelkedőbb szerepet, ám ettől még nem szükségszerű az albumra rakni. A tény, miszerint Revell producerként, illetve társíróként egyaránt közreműködött eme szám megszületésében, máris érthetővé teszi a kérdést. Ettől függetlenül szörnyű. Hegedűk és zongora: igen, ez már ismerős terep, innentől kezdődik a score. "Good Morning, Buddy": lágyan nyugtatja a rap ütemhangjától még mindig utórezgésekben szenvedő dobhártyámat. A melankolikusságban - vagy ha tetszik hajnali kótyagosságban - úszó tétel rögtön elénk tár egy szeletet a film érzelmesebb témájából. A "What's My Line Up?" elektronikus és ütős hangszerei által keltett nyomasztó hatás már a thrilleri ágra utal. Nem mondhatnám, hogy különösebben értékelhető a szám, a hozzá tartozó jelenet nélkül ugyanis kissé üres. S ha már volt utalás a drámai, illetve thriller műfajba való besorolásra, lássunk egy kis akciót: "Masked Invaders". Jönnek Bishopért. Na nem az alienek, azok más filmben vannak, itt csak az évszaknak megfelelően símaszkot viselő úriemberek jönnek, akik úgy vélik, óvadék nélkül is kihozható egy elítélt. Apránként pedzegeti Revell az akció lényegét, de még úgy látszik, nem óhajtja felfedni előttünk annak titkait. De legalább már halljuk, hogy nagyzenekar is jelen van a felvételeknél: vonósok, fúvósok egészítik ki a szintit és a dobokat. A "Complex Problems" kicsit lehangolja az embert. Ismét a zongora és a hegedű kerül előtérbe. A vége pedig újfent egy kis akciót rejteget: a második, valamint negyedik tétel összeeresztésével szembesülünk. Szép, de majdnem ugyanazok a dallamok szerepelnek benne. Bevallom, a drámai motívumon kívül egyelőre még nem sok olyat hallottam, ami kiemelkedővé tenné ezt a korongot.
         Eddig csak bele-bele ízlelgettünk a keményebb zenékbe, a "Helicopter Delivery"-nél azonban már elénk tárul a zenekari pörgés eredménye: bár még mindig kicsit visszafogottnak érzem, már egészen szépen alakul a dolog - kapjuk a megszokott adrenalinadagot. A következő percekben ismét feszengünk egy keveset és drámázunk, hogy aztán továbbperegjenek az események. "Bishop Arrest": megint akció, dobolgatás. Az első másodpercek szinte másról sem szólnak csak ezekről, illetve az effektekről. Na azért ez nem baj, ám illett volna egy kis zenekari alátámasztás, amit végül meg is kapunk - bár addigra redukálódik a hangulat. Elérkeztünk az albumon található második leghosszabb tételhez ("Party's Over"), mely először csak az idegeinket borzolja a brácsáknak, csellóknak és a magasan síró hegedűknek köszönhetően. A háttérben finoman dohog az üstdob, a szereplők hátán pedig lassacskán feláll a szőr. Mielőtt azonban ez bekövetkezne, zeneszerzőnk kicsit ráncba szedi a hangjegyeket, melyeket követve a zenekar tagjai egy thrillerhez illő, visszafogott akciózenét produkálnak. Mindez átragad a "Burning Man"-re is, ahol pár billentyűlecsapás erejéig a zongorát is alkalmazza a felharsanó kürtök, illetve a magas vonósok mellé. A csellók pedig csak dünnyögnek a háttérben, ami jó színezetet ad a tétel egészének. A zongoradallam kurtaságát sajnálom, azt tovább is használhatta volna. Szép kezdés volt! A továbbiakban mind a hangszerelést, mint pedig az előadásmódot illetően hasonlóképpen jár el a szerző, mint az előbbiekben. A "Hot Wire Girls" ismét a melankolikusabb, drámai vizekre kalauzol minket. A vonósok munkáját a zongora, illetve a trombita szólamok emelik ki, s a pillanatnyi csúcspont kiindulását csőharang megszólaltatásával jelzi, majd dobpergés közreműködésével fejezi ki.

         A "Your Dog Is A Dirty Pig" talán az egyik legmókásabb címmel büszkélkedhet. Hogy miért pont ezt a kedvesnek egyáltalán nem nevezhető, ám mégis mulatságos mondatot kellett választani, rejtély. Még azt sem mondhatom, hogy kifejezi a mögöttes tartalmat, az ugyanis egy kapkodó, hol gyors, hol visszafogott tempójú darabot takar. A következő, mintegy két és fél percig tartó szüntelen adrenalinbomba az album akciózenei "karrierjének" utolsó darabja. A zenekar egy pillanatig sem áll le, és ugyan vannak visszanyúlások az eddig hallott tételekhez, mégis mutatott újat számomra. Ismét belekeveri a mély zongorahangot a vonósok és fúvósok kavalkádjába, hogy jobban nyomatékosítsa az eseményeket. Végül pedig egy korrekt ívvel rendelkező csúcsponttal zárul.
         Az album score részének utolsó címében szereplő leszámolásnak megfelelően egy kezdeti őrlődést tapasztalunk, majd szép lassan felenged a zenekar. Az utolsó két perc pedig számomra egyértelműen az album legigényesebb, legszebb része. Az első tételek során pedzegetett drámai téma végre megnyílik előttünk: a zongora által eljátszott dallamot lassan átveszik a vonósok és egy, az ütős szekció közreműködésével előadott alátámasztással zárul. Kicsit a "The Negotiator" zárásának utóhatását éreztem rajta, de annyira nem szembetűnő. És már megint...már megint itt az a förtelmes rap, ami az elején volt. Minek kellett rádió változatot is készíteni? Egy nem volt elég?

         Revell egy egész zenekarral sem tudta felülmúlni Carpenter "egyszerű szintipötyögtetését". Ám ezt senkitől sem lehet elvárni, hiszen a '70-es, '80-as évek kultuszfigurája egyéni filmes látásmódjával és sajátos filmzenéivel továbbra is az álomgyár színfoltja marad. Amit a mostani feldolgozásban hallhatunk, az egy átlagos muzsika egy olyan zeneszerzőtől, aki ennél rosszabbat és jobbat egyaránt képes produkálni. Korábbi művei közül talán a "The Negotiator", a "The Siege", illetve a "Pitch Black" stílusaihoz áll közel. A végső osztályzat meghatározásakor nem számítottam bele a két förtelmes "izét", mivel azok minimum két pont levonást érdemelnének. Az album lényegét öt-hat tétel összeállításával megkaphatjuk, a többi csak ráadás. Aki nem kedveli a thrillerek / akciófilmek zenéit, illetve inkább valami átütő munkát hallana, az ne ezt válassza. Viszont aki szeretne egy kellemes, átlagos kikapcsolódást a fenti műfaj keretein belül, annak nyugodt szívvel ajánlom.


    Kulics László
    2005.05.24.




    Tracklista:

      1. Generique Assault (3:45) *
      2. Good Morning, Buddy (1:48)
      3. What's My Line Up? (2:35)
      4. Masked Invaders (3:16)
      5. Complex Problems (2:35)
      6. Helicopter Delivery (1:35)
      7. Deadly Volunteer (1:28)
      8. Bishop Arrest (1:51)
      9. Party's Over (4:09)
    10. Burning Man (1:32)
    11. Rescue Capra (1:30)
    12. Hot Wire Girls (2:45)
    13. Your Dog is a Dirty Pig (3:05)
    14. Precinct Breach (2:25)
    15. Duvall Showdown (4:34)
    16. Generique Assault (Radio Edit) (3:07) *

    * előadja: KRS-One



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Crow

    The Fog

    Freddy vs. Jason

    Open Water

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam