FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Another 48 Hrs. (James Horner)    ANOTHER 48 HRS.  (1990)
       Megint 48 óra


      

       zene: James Horner
       vezényel: James Horner
       kiadás éve: 1990
       kiadó: Scotti Brothers Records
       játékidő: 38:22




         Eddie Murphy hollywoodi pályafutása egy negyvennyolc órás kalanddal kezdődött, és a pitiáner stikliktől (kényszerből bár, de) komoly nyomozásig felfejlődő nagyszájú srác meghódította a nyolcvanas évek akciófilmjeinek világát. Nyelve úgy pörgött, mint egy ringlispíl, az egy percre jutó káromkodásainak aránya pedig garantáltan a legmagasabb korhatár-besorolásba juttatta az egyébként is igen erőszakos filmet. Pár évvel később már mint Axel Foley szolgálta és védte a közt, és a közbeékelődött néhány vígjáték viszonylag szolidabb sikerei 1990-ben visszarángatták őt egy újabb kalandba Nick Nolte-val. A "Megint 48 óra" fogadtatása azonban már korántsem volt olyan egyértelmű, mint a '82-es klasszikusé. A filmkedvelők elsősorban a gyenge forgatókönyvet boncolgatták előszeretettel, a Jeges néven megismert főgonosz indítékai elég erőtlennek tűntek, a filmvégi csavar értelmetlen (pláne az előzmények ismeretében), ráadásul a pletykák szerint Murphy ekkorra már túlságosan is magára vett olyan sztárallűröket, amelyek jócskán megnehezítették a forgatást (arról nem is beszélve, hogy Nick Nolte épp akkor fejezett be egy filmet, amelyhez jó pár kilót fel kellett vennie, azok nyomait pedig elég nehezen tüntette el). Összességében azonban itthon többnyire jó emlékekkel gondolunk vissza erre a darabra, leginkább Dörner György és Bujtor István szinkronja, illetve a tömérdek, visszafogottnak semmiképp sem nevezhető duma miatt, amelyekre abban az időben elég kevés példa volt.

         A filmeket rendező Walter Hill kedvenc zeneszerzője Ry Cooder volt, a kétszer negyvennyolc óra eseményeit azonban James Horner jellegzetes akciómuzsikája kíséri. Ha Horner épp nem nagyzenekari műveket alkotott, előszeretettel vállalt el kisköltségvetésű akciódarabokat, kaotikus zenei vágyait valószínűleg csak ebben a műfajban élhette ki igazán. Kezdve az első "48 Hrs."-szal, majdnem hasonló hangszerelésű produkciók kerültek ki kezei közül a "Gorkij Park", a híresebb "Kommandó" és a "Vörös zsaru" során. Gyakorlatilag ennek az érának az utolsó képviselője a szóban forgó album, hiszen a kilencvenes évek horneri összevisszasága már jobbára csak szintetikus effektekből áll, sokszor mellőzve a zenészeket (és a zenét magát is). Ráadásul pillanatnyilag ez a kiadvány az egyetlen lehetőség, hogy belekóstoljunk a negyvennyolc órák zenei világába, mert az első rész aláfestése mindezidáig gyakorlatilag kiadatlan maradt, mindössze egy egyébként remekül összeállított bootleg válogatáson hallható pár tétel.
         A "Megint 48 óra" zenéjét az a Scotti Brothers adta ki, akik számos James Brown-, Weird "Al" Jankovic-, és Survivor-felvétel mellett olyan (többnyire összeválogatott dalokból álló) filmzenével is próbálkoztak, mint a "Rocky IV", a "Cobra" vagy Jerry Goldsmith "Rambo III"-jának első változata. Jelen összeállításnak is a felét dalok teszik ki, mindössze kevesebb mint húsz perc instrumentális anyag áll az akciózenék rajongóinak rendelkezésére. Ami engem az azonnali megvásárlására késztetett, az a főtéma ("Main Title from 'Another 48 Hrs.'"), amely tökéletesen összegzi a komponista ehhez a műfajhoz megálmodott zenei világát. Dob (élő és elektronikus egyaránt), basszusgitár, szaxofon, zongora, elektromos zongora, shakuhachi, a karibi zenékre jellemző, itt azonban egész más szerepben hallható steel drum, háttérben pedig izgatott vonósok. A feszültséggel teli, kemény alaphoz megmagyarázhatatlan romantika párosul a zongora és a szenvedélyes szaxofonszóló játékával, a tétel közepén beálló pár másodperces csend pedig a felépített feszültségbe elképesztő türelmetlenséget hoz, szinte követelve a folytatást. Zseniálisan összerakott muzsika ez, a legmaradandóbb filmzenei főtémák között garantált helye van, dacára annak, hogy nem szimfonikus zenekarra íródott.

         Ha csak ez az egy track szerepelne a lemezen, a fenti értékelésben nem hiányoznának violinkulcsok. Azonban míg idáig eljutunk, egy-két könnyen emészthető, nem különösebben maradandó élménnyel gazdagodhatunk. Kezdve mindjárt Brian O'Neal és a The Bus Boys kiváló rock'n'roll felvételének, a "(The Boys Are) Back in Town"-nak egy erőtlen feldolgozásával a csendes karriert befutó Jesse Johnson jóvoltából - gyakorlatilag minden hiányzik ebben az átiratban abból, amiért az első részt lezáró, őrült tempójú dalt imádom. Következik három, nagyjából azonos hangulatú pop-rock szám a Curio nevű formáció előadásában, mely név mögött tulajdonképpen egy ember, a főleg Amerikában ismerős zenei producer, Lamont Dozier áll. Dozier dolgozott együtt Phil Collinsszal (a "Two Hearts" című dal közös szerzemény), a "The Supremes" vagy az "Odyssey" csapatával is, de jelen felvételek semmi különössel nem szolgálnak, s hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy a filmben mikor csendültek fel - csak tipp, hogy a stáblista alatt.
         A score a "The Courthouse" shakuhachijával nyit, a hangsúly a feszültségteremtésen van, de nincs akkora hangerő, mint a "Commando" zenéjének esetében. Kapunk egy kis érzelmesebb csellójátékot is, idézve a hetvenes évek akciófilmjeit, a tétel végén pedig visszaköszön "A bolygó neve: Halál" nyitóképei során fel-felmorajló zenekar is. A már korábban agyondicsért "Main Title" után folytatódik az ámokfutás, és leginkább a főtéma különböző szólamai váltakoznak, azonban jóval lendületesebb, állandó tempót diktáló lábdobra épülve. Csak úgy zengnek az elektromos tom dobok, egészen a tétel közepén felvisító hegedűkig, ami egy kicsit eltéríti a művet az eddigi jóval dallamosabb pályájáról. Éles hangon zuhanó szintetizátorhang borzolja a kedélyeket, miközben a dob ellenállhatatlanul vezeti át a hallgatót az utolsó Horner-tételbe, a "Birdcage Battle"-be. A helyzet változatlan marad, a steel drum kicsit több szerepet kap, a megnövekedett tempó virtuozitásra kényszeríti az elektromos zongorán játszó zenészt, a szaxofon belépőjét követően pedig kiváló üldözős aláfestést kapunk. A track egy effektszerűen megszólaltatott mély zongorahang lecsengésével zárul, de a teljes hallgatnivaló végéig még egy hagyományos countryszámot is át kell élnie annak, aki nem kapcsolta ki időben a lejátszót.

         Az "Another 48 Hrs." a komponista talán leghallgathatóbb akciózenéje ebből a korszakból (dalokat szigorúan leszámítva, ezek nélkül simán érne még két pontot az album), és a főtémán kívül leginkább a "Birdcage Battle" ad zseniális muzsikát a hallgatóknak. Bár a lemezt újonnan már szinte képtelenség beszerezni, és egy-egy aukciós portálon 25-30 dollár körül fordul elő néha, jómagam például egy budapesti használtlemez-kereskedésben bukkantam rá, az általános árfolyam durván feléért, tehát érdemes kicsit kutatni utána. Annál is inkább, mert ugyan csak húsz perc, de igényes és élvezetes score attól a James Hornertől, akit ugyan divat sokat szídni, a nyolcvanas években megírt filmzenéi ellenben elképesztő sokoldalúságáról tesznek tanúbizonyságot, akciózenéi pedig mai napig egyéniek és utánozhatatlanok.


    Tihanyi Attila
    2008.07.22.




    Tracklista:

      1. (The Boys Are) Back in Town - Jesse Johnson (4:01)
      2. Give It All You Got - Curio (4:37)
      3. I Just Can't Let It End - Curio (3:52)
      4. I've Got My Eye On You - Curio (3:41)
      5. The Courthouse (3:18)
      6. Main Title from "Another 48 Hrs." (4:11)
      7. King Mei Shootout (7:36)
      8. Birdcage Battle (4:43)
      9. I'll Never Get You Out of This World Alive - Michael
          Stanton (2:23)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Aliens

    Bad Boys

    Ronin

    Shogun Assassin

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam