FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Anacondas: The Hunt for the Blood Orchid (Nerida Tyson-Chew)    ANACONDAS - The Hunt for the Blood Orchid   (2004)
       Anaconda 2: A véres orchidea


      

       zene: Nerida Tyson-Chew
       vezényel: Nerida Tyson-Chew
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 60:58




         Az "Anaconda 2 - A véres orchidea" című film a borneói dzsungel mélyén játszódik, ahol egy különleges, vörös színű orchideafaj honos - ez az úgynevezett véres orchidea -, ami olyan anyagot tartalmaz, mellyel késleltetni lehet az öregedést. Egy csapatnyi tudós azért érkezik Borneóra, és vág neki a kalandnak, hogy a fiatalság-elixír híressé és gazdaggá tegye őket. Ahhoz, hogy tervüket megvalósíthassák, át kell verekedniük magukat a dzsungelen, ahol mint később kiderül nem csak a növényzet, és a trópusi éghajlat akadályozza őket, hanem egy jókora fészeknyi anakonda is, akikre a virág más hatással van: nagyobbak, gyorsabbak és okosabbak lettek.
         Az 1997-ben készült "Anaconda" című film folytatását köszönthetjük eme produkcióban. Az alappillér ismét az ember és a természet küzdelme. Azonban a folytatásokhoz híven itt is felturbózták a történetet: míg az előző részben egy anakonda tartotta rettegésben a kalandorokat, most jóval többel kell szembe nézniük, és ráadásként ezek az állatok - hála a kelepcét okozó virágnak - fel lettek "tunningolva". Vagyis több izgalmat és nagyobb adrenalinszintet ígérnek a film alkotói. A rendezői székbe Dwight H. Little ült ("Halloween 4", "Szabadítsátok ki Willy-t 2", "Gyilkosság a Fehér házban"), s onnan próbálta irányítani a többnyire pályájuk hajnalán lévő színészeket, nehogy idő előtt hasra essenek az ide-oda tekergő csúszó-mászókban.

         Az első rész alá Randy Edelman csalt alkalomhoz illő dallamokat, itt ugyanez a szerep már a számomra kissé ismeretlen Nerida Tyson-Chew-re hárult. Végig nézve filmográfiáján, nem is csodálkoztam azon, hogy eddig nem igazán hallottam felőle, mivel többnyire ausztrál filmekhez adta nevét. Ez az első, önálló amerikai nagyjátékfilmje, ergo az államokbeli debütáló lemezét tarthatjuk kezünkben.

         A nyitány segítségével ráhangolódhatunk a film helyszíneinek atmoszférájára: a pánsíppal, mély dobokkal, farudakkal keltett hangokat tartja össze a halk vonósgárda. A "Steal The Fruit / Kong Terrified"-ben már előrevetítődik, milyen akciózene fog kikerekedni, ha menekülésre kerül a sor. Az album kevésbé markáns részei nem sok újat mutatnak: kellemes, elnyújtott hangokkal vezet minket a zeneszerző a veszélyt rejtő ösvényen. Az első szám, amire igazán felemeltem a fejemet az a "Predator In The Water". A zenekar minden tagja kiveszi részét a munkából. Olykor felbukkannak benne ismerős hangzások, és a hangszerelés sem idegen (enyhén Media Ventures-ösnek hat, ahogyan a nagyzenekart és a csekély szintit összeereszti), ám mégis olyan dinamikusan tálalja a zenét és vezeti végig, hogy az egy ilyen debütáló albumhoz képest nagyon is korrekt. Miután gonosz kis kígyóink végigcikáztak a vízben, Tyson-Chew egy rövidke számmal csalogat át minket a dzsungel küszöbén ("Enter the Jungle"). A hagyományos esőerdei feelinget visszaadó hangszereken kívül a háttérben megbújt nagyzenekar gondoskodik arról, hogy vegyes érzéseink megmaradjanak a tájról, és a benne lakozó élőlényekről. A soron következő tételeket is hasonlóan sejtelmes, rémisztgetés felé hajló dallamok halmaza alkotja.
         A "Spider of Anaesthesia"-t hallgatva ráébredhetünk arra, hogy újsütetű zeneszerzőnk nem idegenkedik a hagyományos, olykor klisészerűnek tűnő horror-thriller hangulatoktól, dallamoktól. Ezeket gondosan beleszövi az általa kreált dallamokba - ezen megállapítás az egész albumra igaz. Nem sok újdonságot mutat nekünk, de azokat jól variálja. S ha már itt tartunk, akkor a "Livingston's Death"-t akár Elliot Goldenthal is jegyezhetné: tőle megszokott káosz uralkodik az egész ausztrál zenekaron. Éppenhogy felcsendül egy hang, máris egy másik hangszer, vagy hangzás oltja le, s a főszerep inkább a fúvósokra terelődik. Az "All Hope Is Gone" eleje éppoly keserűnek, lemondónak tűnik, mint amilyenre a szám címe alapján számít a hallgatóság. Ám ez a hangulatkép ritmusosabbá változik, ami sokkal inkább egy erdei sétálgatáshoz illik, mintsem lehangolódáshoz. Természetesen a sétálgatást képletesen kell érteni, hiszen a szereplők életéről van szó. Inkább erőltetett meneteléshez idomulnak a dallamok.

         "It's Mating Season": atmoszférikus hatást keltenek a hangszerek. Hol pánsípok, hol mély - ritkábban magas - vonósok szólalnak meg, melyekbe egy-két fémes effekt is belekontárkodik. Itt szintén felfedezni Goldenthal zenei látásmódját. Mindent összevetve a sötét szobában ücsörögve kellő hatást gyakorol az emberre Tyson-Chew ezzel a valamivel több, mint három perccel. A kedélyek megnyugtatása végett a "Totem" című számmal kellemesen elringatódzhatunk függőágyunkban. Ugyancsak andalító dallamokkal masszírozza hallójáratunkat a "Jack's Devious Deal Uncovered"-re keresztelt tétellel. A 17-es szám valamelyest előrevetíti, hogy a következő, közel 24 percben mi vár ránk: rémület, riadtság és a menekülés cseppet sem kellemes élménye. Mindezt három részre osztva tárja elénk a korong. Először idegrendszerünkre próbál hatni az első, hat perces adaggal. Egy csöppnyi tempónövelés hallatszik ugyan az ötödik perc környékén, de hamar visszaveszi az irányítást a magas hegedű, a halkan pergő dobok és az effektek. A "Climbing to the Light" eleje átveszi az előző szám stílusát, és egyre jobban tekergődzik, mint ahogyan azt a filmbéli kígyók is teszik. A harmadik percben megunja a zenekar, és nekikezd: korrekt vonós és fúvós alapú zene, ami kifejezetten dallamos. Az Edelman-féle "Anaconda" zenéből itt hallani egy kis átmentést, mintegy átvezetéséül ennek a kellemes menekülős zenének, s átadja a helyet az ütős hangszereknek, szinti hangoknak.
         A lemez utolsó tétele egyben a leghosszabb is, a maga 11 percével. A "Discovering the Orchids / Face Off" pattogósan indít, majd melankolikussá változik: kicsit elámulhatunk a virágok láttán. Mindezt illik gyorsan megtenni, hiszen ott vannak az anakondák is, kiknek szemében mi nem kívánatos jelenség vagyunk. Ezt a zenén is megérezni, hiszen a feszültség váltja fel az iménti ámulatot. Nagyon szimpatikusak nekem Tyson-Chew borneói hangulatot visszaidéző dallamai, ahogy a pánsípot és a különféle dobokat használja. A tempósabb részek felvezetését igencsak elnyújtja. Mondjuk ilyen játékidő mellett belefér, de sok időnek tartom hét percen keresztül húzatni az idegőrlő zenét, mire végre menekülésre bíztatja a maréknyi túlélőket. Új akcióelemeket nemigen találunk, inkább a már megismerteket fűzi össze. A zenekar minden egyes tagját kihasználja, megmozgatja. Csupán három percig kellett menekülni ahhoz, hogy biztonságba kerüljünk. Szép szám, meg jó is, csak a cím valamivel több lóti-futit sejtet.

         Egyenleget vonva a következőt kapjuk: emberkénk jól megoldotta a rá osztott feladatot. A debütálás jól sikerült és egy közepesnek ígérkező filmhez képest kellemes csalódást nyújtott a zene. Meg merem kockáztatni, hogy ez a produkció is úgy jár majd, mint elődje: a zene sokat nyom az összképen. Bár végig érződik, hogy nem egy kiforrott, saját stílust játszó zeneszerzőről van szó, de a tehetség ott rejlik az albumban és kellemes meglepetésekkel tud szolgálni. Lehet, ha nem egy órás lenne az album, csak 45 perces, akkor jobban pörögne, és más lenne a fenti csillagok mennyisége, de így voltak benne ellaposodó részek. Ettől függetlenül hasonlóan színvonalas munkát kívánok neki, s remélem még hallunk felőle!
         A lemezen található zene egy órányi dzsungel-kalandtúrát biztosít számunkra, ami a kiadótól nem megszokott. A borító elején lévő kép egy közeli a kígyó bőréről, melyen egy halálfej látható. Szerintem eléggé gyengére sikeredett (és akkor még finoman fogalmaztam). A hátoldalon pedig a szereplőgárda életben maradt része menetel a vízben, álig felfegyverkezve. A lemez külsőségeinek kialakítását a Varése szemszögéből nézve immáron befejezettnek tekinthetjük. Az elmúlt pár évben apránként javított a külcsíneken, s úgy tűnik, egy ideig ismét pihenő lesz. Addig marad a filmplakát elöl, és a szereplő, vagy szereplők hátul, valamint a már védjegynek tekinthető fekete-fehér képek belül.


    Kulics László
    2004.11.17.




    Tracklista:

      1. Opening Titles / Jungle Floor (2:12)
      2. Elixir Perrinia Immortalis (1:39)
      3. Kong Attacks Gail (2:03)
      4. Stealing the Fruit / Kong Terrified (3:05)
      5. Almost a Kiss (1:20)
      6. Predator in the Water (3:51)
      7. Enter the Jungle (0:57)
      8. Foreboding Path (2:22)
      9. Crossing the Bog (3:29)
    10. Spider of Anaesthesia (2:57)
    11. Livingston's Death (1:05)
    12. All Hope is Gone (1:58)
    13. Lopaks (1:36)
    14. It's Mating Season (3:14)
    15. Totem (1:34)
    16. Jack's Devious Deal Uncovered (1:24)
    17. Betrayal of Trust (2:28)
    18. The Cavern (6:29)
    19. Climbing to the Light (6:02)
    20. Discovering the Orchids / Face Off (11:12)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba

    Gregus Péter          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Anaconda

    Congo

    Predator

    Tears of the Sun

    További kritikáink
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam