FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - American Beauty (Thomas Newman)    AMERICAN BEAUTY   (1999)
       Amerikai szépség


      

       zene: Thomas Newman
       vezényel: Thomas Newman
       kiadás éve: 2000
       kiadó: Dreamworks Records
       játékidő: 37:21




         Az "Amerikai szépség" kapcsán el lehetne követni azt a hibát, hogy mélyebben beleásom magam a film erkölcsi mondanivalójába, az amerikai külváros messziről csillogó, ámde közelebbről szemlélve üresen tátongó életébe. Beszélhetnék Kevin Spacey kiváló meghasonlásáról, Annette Benning hisztériájáról, Mena Suvari melleiről - ezeket azonban inkább hagyjuk meg a filmesztétáknak. Sokkal célszerűbb, ha annak zenéjénél maradunk, mely egyfajta millenniumi összefoglalónak is tekinthető Thomas Newman életében. Ő 1993-ban, a "Halálsoron" zenéjének "Csengettyű úr"-motívumával sok évre előre bebiztosította magát, hiszen annak kellemes hangú ütőshangszerekkel létrehozott hangulata, játékossága azóta is páratlan a filmzenék sorában. Nem utolsósorban ez számít azóta newmani védjegynek - már ami a zenészcsalád legfiatalabb sarját illeti. Az "American Beauty" az effajta könnyedségre alapoz, ugyanakkor Sam Mendes filmjének sokszínűségét is magán hordozza: mosolyt csal arcunkra, de olykor megdöbbent, vidáman hullámzik a boldogság tengerén, vagy éppen szerelmes tekintettel révedez. Sokak számára ismerős lehet a két főtéma, melyet a Jakatta nevű, klubok és kereskedelmi rádiók részére alkalmi anyagokat prezentáló csapat kellemes négynegyedbe ültetett, szélesítve ezáltal a kört, melyekhez eljutott ez a fantasztikus muzsika.

         Newman zsenialitása leginkább abban rejlik, hogy művének hallgatása közben képesek vagyunk teljes mértékig elfelejteni a szimfonikus zenekar fogalmát. Elég, ha csak végignézzük a CD belső borítóján felsorolt szólistákat, s a melléjük rendelt hangszerek nevét. A mandolinon, illetve annak szándékosan elhangolt változatán, a lap steel és pedálos steel gitáron, ukulelén, fuvolán, hegedűn és zongorán kívül olyan egzotikus hangszerekkel is találkozhatunk, mint például a tabla (népszerű indiai ütőhangszer), a dulcimer (a cimbalom egy hosszúkásabb fajtája), az EWI (egy elektronikus fúvóshangszer), a saz (héthúros pengetős hangszer, a török népzene egyik alaphangszere), illetve a tin whistle (ír furulyának is nevezik). Ezek különleges összjátéka sokat hozzátesz a score varázsához, amely alapatmoszféra egész biztosan emlékezetes marad bármely hallgatója számára.
         A 37 perc körüli kompozíciót pont a legismertebb motívum foglalja keretbe, és nagyon vigyáznunk kell, hogy erősítőnkön a basszus milyen arányban van beállítva, mert szokatlanul mély kíséret morajlik fel ebben a muzsikában. Talán minden filmzenebarát találkozott már ezzel a játékos témával ("Dead Already" és "Still Dead"), vagy az album másik emlékezetes motívumával, a jóval melankolikusabb "American Beauty"-vel, illetve az "Any Other Name"-mel (mely utóbbi csendes varázslat egy filmzenéktől független chill-out válogatásra, a híres Cafe Del Mar-sorozat egyik kiadványára is felkerült). Előbbit a változatos ütőhangszerek vidám kifejezésmódja, mint az amerikai álom fanyar zenei kiröhögése, utóbbit pedig a szerzőtől mindig elvárható, lágyan drámai csengésű zongorajáték teszi kiemelkedővé, mely romantika a két furcsa fiatal szerelmes nem mindennapi egymásra találásának aláfestése. Amikor azt mondjuk, hogy egyfajta Newman-antológiával szembesülhetünk az album hallgatásakor, az többé-kevésbé ennek a két fővonalnak tudható be, hiszen mindkét téma teljesen jellemző a komponista egyedi zenei világára, és a "The Shawshank Redemption", a "The Green Mile", az "Oscar and Lucinda" vagy a "Little Women" nem elsősorban nagyzenekari pillanataira emlékezve sok meglepetés nem is érhet minket.

         E négy tétel kiemelésével gyakorlatilag a leghosszabb trackeket meg is vizsgáltuk, és mivelhogy a maradék tizenöt tétel játékidejének átlaga nincs másfél perc, ez nagyjából előre jelez nekünk egyfajta "komolytalanságot". Legalábbis abban az értelemben, hogy elsősorban apró szemelvényeket, hangulatképeket kapunk ezekben a kis kompozíciókban, ami a két főbb hangulati vonalat hivatott erősíteni. A gyorsabb tempójú darabok között találunk igazán felszabadult muzsikát ("Lunch With the King" és "Bloodless Freak"), de akadnak furcsa és kevésbé kellemes pillanatok is ("Root Beer", "Choking the Bishop" vagy "Spartanette", főszerepben a hamis mandolinnal és furcsa, fémes ütőshangszerekkel), melyek bár szokatlan hangvételű darabok, egészen határozottan nem lehet utálni őket. Egyfajta átmenetet képez a gyors és lassú tételek között a "Power of Denial" és "Marine" lágy hullámzása, mégis számomra leginkább a szomorkás, szinte földöntúli szépséget hordozó trackek jelentik az "American Beauty" csúcspontjait. Úgy, mint a "Weirdest Home Video" első felében hallható finom megoldások, az "Angela Undress" csodálatos visszafogottsága a távoli zongoraszólóval, vagy a legrövidebb "Blood Red", amely a film drámai csúcspontjának olyasféle aláfestése, amely inkább feloldást sugall, mintsem valós tragédiát. Az egész album egyfajta felszabadultságot áraszt magából, és bár olykor bizony megszorongatja egy kicsit a hallgató szívét, sosem facsarja meg igazán, s valamely (akár egész halkan a távolból felsejlő) szólamban mindig hagy valami megnyugvó érzést, nyugodtan lehet életerőnövelő darabként számontartani.

         Olyan filmzene ez, amely távol áll a klasszikus szimfonikus művektől, ám utánozhatatlan megszólalásmódjával egészen különleges érzéseket kelthet, s talán épp ezért is lehet kihagyhatatlan a gyűjteményből. A film értékét olyan mértékben növelte, amely mindenképpen megérdemelte volna az aranyszobrocskát, ám Thomas Newman valamiért mostohafiúként van kezelve az Akadémia berkeiben, s talán azért, mert apja, Alfred rekordmennyiségű díjat kapott annak idején, a hozzáértők pedig úgy gondolják, egy családban elég ennyi elismerés. A komponista egészen erős belépőjét egy éven belül mindjárt két jelölés is érzékeltette ("Little Women", "The Shawshank Redemption"), ám ez is kevés volt a győzelemhez. Gyanítom, 1999-ben mindenki azt gondolta, hogy egy ilyen bombaerős visszatérésnél, mint az "American Beauty", nem kell több, ám mégis egy olyan mű taszította le a trónról, amire már a kutya sem emlékszik (John Corigliano "The Red Violin"-ja). Azóta minden évben jelölik szegényt, és már-már megalázó, hogy rendre üres kézzel távozik a díjátadókról. Ezen zenéje a nyolc jelöléséből talán a legemlékezetesebb és leginkább ismert, s ennek kapcsán a legijesztőbb gondolat az, hogy ha ez sem ért annyit, hogy az Akadémia a legbecsesebb elismerésben részesítse, akkor egyáltalán van-e még értelme bármit is csúcsformában alkotnia. Szerencsénkre ez a gondolat - talán - sosem fog megfordulni Hollywood legegyénibb stílussal rendelkező komponistájának fejében, s a tárgyírásunkban szerepelt alapmű mellé számos hasonló kaliberű szerzemény kerül még ki kezei közül. Egy dologra kell csak vigyáznunk, ha be szeretnénk gyűjteni az albumot: létezik egy betétdalos változat is, melyen ugyan a két főmotívum helyet kapott, de az egyéb, kevésbé ismert előadók szerzeményei közel sem adják vissza azt a hangulatot, amit a score kifejez.


    Tihanyi Attila
    2007.05.11.




    Tracklista:

      1. Dead Already (3:18)
      2. Arose (1:05)
      3. Power of Denial (1:44)
      4. Lunch With the King (2:25)
      5. Mental Boy (1:43)
      6. Mr. Smarty-Man (1:11)
      7. Root Beer (1:05)
      8. American Beauty (3:05)
      9. Bloodless Freak (1:36)
    10. Choking the Bishop (1:51)
    11. Weirdest Home Videos (2:02)
    12. Structure & Discipline (3:05)
    13. Spartanette (0:59)
    14. Angela Undress (1:43)
    15. Marine (1:34)
    16. Walk Home (1:19)
    17. Blood Red (0:38)
    18. Any Other Name (4:06)
    19. Still Dead (2:46)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Crash

    Jarhead

    Lemony Snicket's
    A Series of Unfortunate Events


    Shattered Glass

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam