FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Alice In Wonderland (Danny Elfman)    ALICE IN WONDERLAND   (2010)
       Alice Csodaországban


      

       zene: Danny Elfman
       vezényel: Pete Anthony
       kiadás éve: 2010
       kiadó: Walt Disney Records
       játékidő: 50:58




         Az "Alice Csodaországban", Lewis Carroll közel másfél évszázada megjelent abszurd meséje az egyik legismertebb, legkedveltebb gyermekregény. Az angolszász kultúrkörben különösen népszerű a mű, hiszen egyes karakterei és tevékenységei a Viktória-korabeli angol hagyományokat és személyeket figurázzák ki. A történet Alice-ről, a tizenéves kislányról szól, aki álmában belezuhan a nyúl üregébe, és ezzel átlép egy csodálatosan szürreális világba, ahol olyan abszurd karakterekkel találkozik, akik nevetséges ötleteikkel traktálják őt, és képtelenebbnél képtelenebb kalandokba sodorják. A regény hatalmas siker lett, így az egyébként oxfordi matematika-professzor Carroll egy folytatást is írt, ez volt az "Alice Tükörországban". A szürreális mozifilmek koronázatlan királyánál, Tim Burtonnél nem is lehet alkalmasabb jelöltet találni arra, hogy Alice kalandjait filmre vigye, noha nem ő volt az első, aki ezzel próbálkozott. A jelen mozit is tető alá hozó Walt Disney stúdió már az ötvenes években leforgatta első variációját, de a sztori akkor még rajzolt formában kelt életre. A történet azonban két tucatnál is több változatban került már feldolgozásra, kisebb televíziós produkciók formájában éppúgy megjelent, mint távol-keleti rajzfilm vagy némafilm alakjában.
         Az abszurd meséből azonban Burton hozta ki a maximumot. Az ő feldolgozásában Carroll két regénye eggyé lett összegyúrva, így a filmben néhol komoly eltérések is akadnak az eredeti művekhez képest. Mindez pedig alaposan meg is látszik a kész mozin, hiszen bizonyos történetszálak elnagyoltak, néhány karaktert az eredeti regény ismerete nélkül nem is igazán lehet beazonosítani, a mese bizonyos jól ismert elemei pedig átértelmezve kerültek bele a filmbe, így egy picit nagy lett a kavarodás, de igazából kellett is az átdolgozás, mivel Carroll műve egy az egyben nem felelne meg a mai kor igényeinek. Pláne nem 3D-ben, hiszen az "Avatar" után ez a film mutatta meg másodszor, hogy milyen is igazán az, amikor egy hollywoodi látványos mozi egy plusz dimenziót nyit meg a vásznon. A siker nem is maradt el, hiszen Burton karrierjében a legjövedelmezőbb, az összes filmet tekintve pedig a világviszonylatban hatodik legtöbb pénzt összehozó alkotás lett az "Alice Csodaországban".

         Tim Burton állandó zeneszerzőjével, Danny Elfmannel dolgozott jelen esetben is. A komponista ezen zenéjével kapcsolatban rendkívül felemás érzéseim vannak, mivel legalább annyi jó megoldás van benne, mint amennyi végletesen sablonos. A világ legszürreálisabb meséjéhez azt lehetett várni, hogy zseniális zenét fog komponálni a bizarr és különleges hangulatok nagymestere. A score-ral kapcsolatban azonban leginkább az a legnagyobb hiba, hogy híján van az Elfman munkáiban szinte mindig meglévő meglepetéseknek és a furcsa hangzásvilágnak. Ezért a kihasználatlan zenei ziccerek néha igen feltűnőek, és hiányoznak az igazán emlékezetes altémák is. Azonban egyáltalán nem lett rossz az "Alice Csodaországban" muzsikája, csak a szerző képességei még ennél is magasabb színvonalú zenét sejtettek.
         Elfman Alice karakteréhez három témát írt, bemutatva ezzel a főszereplő múltját, jelenét és jövőjét. A múltat, vagyis a kis Alice-t a "Little Alice" dallama képviseli, mely előbukkan még pár tételben, mint például a "The White Queen"-ben, vagy az "Only a Dream"-ben, utóbbi több tényező miatt is erősen emlékezteti az embert "A Gyűrűk Ura" zenéjének stílusára. A kis Alice témája nem lett túl emlékezetes, mint ahogyan a jövőjét bemutató motívum sem. Ezt, vagyis a kényszerházasság rémképét a harmadik track első része ("Proposal") jeleníti meg először a zenében, majd a film végén újra felbukkan ("Alice Returns") ez a kissé keringőre emlékeztető dallam. A két kiegészítő téma sablonos megoldásait nehéz megbocsájtani, noha érthető, hogy a XIX. századi romantikus miliő miért is csalt ki Elfmanből ilyeneket, de mivel egyediségük nagyon szerény, így nem is ezek teszik emlékezetessé a score-t. Annál inkább Alice jelenének témája, mely nagyon karakteresre sikerült, könnyen meg is jegyzi az ember, ráadásul jól is variálható, ami különösen fontos volt, hiszen rengetegszer feltűnik a score-ban. Valójában a vezérmotívum egy dal, aminek bizonyos részletei önálló témaként is működnek, így többször hallhatunk belőle egy rövidebb nyolchangos egységet, és egy bonyolultabb dallamsort is.
         Az első track ("Alice's Theme") vázolja fel a legösszetettebben a főtémát. A nyitóképek alatt ugyan halljuk a track első fél percét, de a további részei a filmben már nem hangzanak el, ám jó hallani a főmotívum kidolgozottságát egy ilyen hosszú dal formájában. Elfman egy vihar miatt a londoni reptéren rekedve írta meg a dal szövegét, igaz, eleinte csak "lalázós" énekkel képzelte el a score-t. Majd Burton rábólintott a szöveges formára is, így született meg a fiúkarral előadott első és utolsó track, illetve bizonyos tételekbe is beleszőtte a szerző a szöveges éneket. Elfman maga is meglepődött, hogy a korábban megkomponált főtémájába tökéletesen beilleszthető az Alice név, bár úgy tűnik, hogy már eredetileg is erre a szóra lett megírva, a valóság azonban nem ez.

         A főtéma énekes formában szöveggel és anélkül is többször felbukkan a score-ban, női, fiú- és férfikórus valamint számtalan instrumentum tolmácsolásában. Az "Alice Reprise"-variációk öt változatban mutatják be, ebből a harmadik verzió a legkülönlegesebb, a csicsergős fiúkórussal és a csengők hangjaival. A szerző rengetegszer használja a vezérdallamot - utoljára talán a "Batman"-zenéiben nyúlt ehhez a módszerhez ilyen mértékben - és hogy a mű ne legyen unalmas, ezért rengeteg variációban tárja elénk a főmotívumokat. Néha egy tételen belül is fergeteges változatokat mutat be, mint például az "Alice Decides" esetében, ahol számtalan hangszert és kifejezésmódot használt fel a különböző kórusoktól az orgonáig. A "The Cheshire Cat" esetében a félelemkeltés volt a fő mozgatóerő, mely nyávogós hegedű- és csellóhangokra ráépülő gyerekkórus által énekelt főtémát jelent. Az "Alice Escapes" esetében hősies variációban hallhatjuk a vezérdallamot, itt a rézfúvósok játéka a domináns. Ennek ellentétének tudható be a "Blood of the Jabberwocky", mely szomorkás drámai zene formájában mutatja be Alice motívumát. A csatához komponált két, igen epikus hangvételű tétel, a "Going to Battle" és a "The Final Confrontation" külön elnevezését egyébként semmi sem indokolja, az albumon is szünet nélkül következnek egymás után (ez egyébként több tételre is igaz, igazából érthetetlen, miért kellett ez a szétaprózás).
         Azok a trackek, melyek nem a főhős valamely témájára épülnek, nem is lettek túl emlékezetesek. A jobbak közül kiemelhető a "Finding Absolem", mely kissé emlékeztetheti a hallgatót a "Batman visszatér"-ből Pingvin témájára, illetve a "The Dungeon", aminek fülledt kórusa a "The Cheshire Cat" macskanyávogós dallamát ismétli meg.

         Noha nem érzem azt, hogy Elfman maximálisan kihasználta volna a filmben rejlő zenei lehetőségeket, azonban a score ezzel együtt is jól sikerült. A főtéma, amelynek variációi is briliánsak, a szerző egyik legemlékezetesebb dallama lett, de abból a szempontból is pozitív ez a mű, hogy visszahozta a filmzenék világába a főtéma-orientáltságot. Ugyanakkor a score nem sorolható a komponista legjobb alkotásai közé, habár fantáziadús nagyzenekari megoldásai azt az Elfmant mutatják, akit a "Batman", az "Ollókezű Edward" vagy a "Karácsonyi lidércnyomás" esetében megismerhettünk.


    Gregus Péter
    2010.12.07.




    Tracklista:

      1. Alice's Theme (5:07)
      2. Little Alice (1:34)
      3. Proposal - Down the Hole (2:58)
      4. Doors (1:51)
      5. Drink Me (2:48)
      6. Into the Garden (0:50)
      7. Alice Reprise #1 (0:26)
      8. Bandersnatched (2:42)
      9. Finding Absolem (2:41)
    10. Alice Reprise #2 (0:38)
    11. The Cheshire Cat (2:07)
    12. Alice and Bayard's Journey (4:04)
    13. Alice Reprise #3 (0:24)
    14. Alice Escapes (1:07)
    15. The White Queen (0:36)
    16. Only A Dream (1:25)
    17. The Dungeon (2:18)
    18. Alice Decides (3:14)
    19. Alice Reprise #4 (1:01)
    20. Going to Battle (2:41)
    21. The Final Confrontation (1:41)
    22. Blood of the Jabberwocky (2:37)
    23. Alice Returns (3:14)
    24. Alice Reprise #5 (2:55)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Charlie and the Chocolate Factory

    City of Ember

    Mars Attacks!

    Planet of the Apes

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam