FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Alexander (Vangelis)    ALEXANDER   (2004)
       Nagy Sándor, a hódító


      

       zene: Vangelis
       vezényel: Nic Raine
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Sony Classical
       játékidő: 55:28




         Talán nem csak engem lepett meg, mikor először hallottam hírét, hogy Oliver Stone fogja elkészíteni a két konkurens Nagy Sándor-projekt egyikét, elvégre nem mondhatni, hogy a "Született gyilkosok" rendezőjét a maga vitákat szülő alkotásaival az istenek is egy ilyen nagyszabású produkció élére teremtették (a Baz Luhrmann-féle kezdeményezés azóta már elhalt). Amikor a bemutatót követő bevételi adatokat megláttam, már biztos voltam benne, hogy a producerek is megkérdőjelezték saját döntésük helyességét. Még ha nem is feltétlenül a rendező ellentmondásos személyisége miatt hasalt el a pénztárak előtt az "Alexander", a negatív kritikák - melyek már jóval megelőzték a premiert - megtették hatásukat. A hírek szerint görög jogászok egy csoportja pert fontolgatott a direktor ellen, mivel a főhőst erősen biszexuálisnak állította be, de a bukáshoz az is nagyban hozzájárult, hogy az Egyesült Államokban Nagy Sándort és korát az iskolában tulajdonképpen nem is tanítják, így szinte azok tudták csak, hogy ki volt ő, akik hallottak már például a hunok vezéréről, Attiláról is. Európát ellenben meghódította Sándorunk, némileg mérsékelve a gyártókat ért anyagi veszteséget.

         Valójában közel sem annyira rossz a film, mint amilyennek be lett állítva. A fő vitát kiváltó melegség megjelenítése érzésem szerint a legprűdebbek haragját válthatta csak ki, mert ebben a közegben szinte természetesnek hatott. Az már más kérdés, hogy egy meleg főhős elfogadására a társadalom érettsége még messze van a tökéletestől, hacsak a főszereplő nem Tom Hanks, és nem Philadelphiában járunk. Márpedig Colin Farrell nem éppen az előbb említett színész, így ő súlytalan jelenlétével pusztán azt éri el, hogy hosszú órák eltelte után is közömbösen tekintünk egy olyan személyre, akivel elviekben szimpatizálnunk kéne.
         A magasabb toleranciaküszöbbel bíró nézők problémája leginkább a háromórás játékidővel lehetett, amire mindössze két darab csatajelenet jutott. Ezek helyenként fantasztikus beállításokkal lettek megvalósítva, viszont az elmúlt pár évben már nem egy ilyenben volt részünk. Mindent egybevetve a "Nagy Sándor, a hódító" nem több, mint egy szórakoztató, ám hosszúra nyúlt történelmi tabló, melynek lenyűgöző díszletei és épületei ugyan nagyon jól mutatnak a vásznon, de közelebbre érve a falakon az aggodalomra okot adó repedéseket különösebb keresés nélkül is észrevenni.

         Evangelos Odyssey Papathanassiou, azaz Vangelis, a görög szintetizátormágus hosszú hallgatás után jelentkezett újból. Ezalatt a mozi világába tett kirándulásait értem, lévén, hogy soralbumai azért rendszeresen érkeztek a boltokba, és az "1492: A Paradicsom meghódítása" ronggyá gyűrt főtémájának a hazai rádiók által több, mint tíz éve, napi rendszerességgel történő játszása miatt sem lehetett elfeledni őt. Lássuk hát, mennyit fejlődött az elmúlt években.
         Az első három szám akár egy is lehetne. Az óvatosan gomolygó "Introduction"-ből a főcím bukkan elő, másfél percig időzünk az ifjú Sándornál ("Young Alexander"), és már itt is a "Titans" (a film legnagyobb hibáját a zenében is tetten lehet érni: percek alatt felnő a gyerek, és már a fél világot meghódította). Kétség nem fér hozzá, hogy a dúdoló kórus és a rézfúvósok kombinációja a dübörgő dobok mellett egy olyan epikus tétel születését jelzik, ami végre leválthatná a korábbi "rádiós sikert". Nagyszerű főtéma, ígéretes kezdet. Csalódás is volt, hogy a filmben nem szerepelt, csak a stáblista indult ezzel.
         A "The Drums of Gaugamela"-ban a perzsa király seregei ellen Vangelis Gladiátora vágtat el előttünk Aragorn lován, legalábbis a stílusra így tudnék érthetően célozni. Habár a dobok izgalmasan szólnak, miközben asszonyok kórusa kántál, valahogy az akcióműfaj jobban áll egy Hans Zimmernek, vagy értékelhetőbb a "gyűrűs" Howard Shore-tól, mint most, mert ez a track film nélkül nem az igazi (egyébként sem). Egy ideig nyugalom is köszönt ránk, hiszen a következő "One Morning at Pella" a harcok után jóval békésebb körülményeket mutat be: lágy hárfahangokra ébred a hódító, hogy aztán a perzsa hastáncosnő-zenére hajazó "Roxane's Dance" során figyeljen fel majdani asszonyára.

         Az etnoelemek jelenléte az "Eastern Path"-ben lesz markáns, amiben a furulyaszerű duduk síró szólamáé a központi szerep. A hastáncos rendezvényeket a "Gardens of Delight"-nál már határozottan untam, így örültem, hogy nincs több ilyen az albumon. Itt van helyettük egy jól sikerült, tipikusnak tekinthető Vangelis-dal ("Roxane's Veil"), ami az egyik kedvencem a cédéről, csak hát a kor hangulatába az 1980-as évek szintetizátora valahogy nem nagyon illik bele, még ha Vanessa Mae úgymond intimitást sejtető hegedűjével kombináljuk is.
         Sándor androgün ágyasának magánszámához ("Bagoa's Dance") én a "The Alexander Supremacy" címet passzítanám szívem szerint, mivel a nevetségességig úgy szól, mintha John Powell kilopott ütemei lennének valamelyik Jason Bourne-kalandból. A "The Charge" idegborzoló kórusának hangjait jobb mielőbb átugrani, hogy eljussunk a történet második csatájának előestéjéig: "Preparation". Dob, dob, dob. Monotonsága és nem éppen túlbonyolítottsága alapján ezt a csatamezőn is elő lehetne adni, minek ide stúdió?
         A menekülő perzsa sereget követve az "Across the Mountains" már az "1492" színvonalát folytatja. Remekül egyben van, mozgalmas képek, pompás tájak képe alá jól megy. Egyike azon monumentális tételeknek, melyek erősebb jelenlétének hiánya annyira fájó ezen az albumon.
         A "Chant" egyházi éneke hamar a feledhető-kategóriába merül, az "Immortality" meg egy kórus-dünnyögéses semmiség. Amikor azt hinnénk, hogy már jó dolog nem érhet minket a lemezen, megszólalnak a "Dream of Babylon" fanfárjai, melyek zakatolva variálják a kiváló főtémát. A szerzemény szélsuhogásba torkolló vége már békésebb perceket jelez, ami be is következik az "Eternal Alexander"-rel és a "Tender Memories"-zal. Előbbi egy búcsúhimnusz az énekkarral és az szimfonikus zenekarral, utóbbi meg a gyermeki évekre ugrik vissza, éteri hangú hárfával a főszerepben (ami lehetséges, hogy szinti).

         "Az év filmzenéje, a filmzenék atyjától" - legalábbis a hazai rádióreklámok szerint. Ezt kicsinykét túlzásnak tartom. Úgy érzem, az idézet első részét kimerítően megcáfoltam feljebb, míg a második felével az a baj, hogy nem egy olyan művészt illet meg ez a titulus, aki - bár saját műfajában sok értékeset alkotott - gyakorlatilag három jelentős filmzenét készített ezidáig ("Blade Runner" / "Chariots of Fire" / "1492: Conquest of Paradise"), és a legújabbja sem lesz klasszikus. Az "Alexander" score-jától (és a komponistától) előzetesen elvárt grandiózus témákhoz szükséges zenei megoldások szálai gordiuszi csomóként hevertek Vangelis előtt, akinek kevés ötlete volt ahhoz, hogy miként bogozza ki ezt, a szétvágásához pedig nem volt elég mersze.


    Bíró Zsolt
    2005.01.26.




    Tracklista:

      1. Introduction (1:31)
      2. Young Alexander (1:36)
      3. Titans (3:59)
      4. The Drums of Gaugamela (5:19)
      5. One Morning at Pella (2:11)
      6. Roxane's Dance (3:25)
      7. Eastern Path (2:58)
      8. Gardens of Delight (5:24)
      9. Roxane's Veil (4:40)
    10. Bagoas' Dance (2:29)
    11. The Charge (1:40)
    12. Preparation (1:42)
    13. Across the Mountains (4:12)
    14. Chant (1:39)
    15. Immortality (3:18)
    16. Dream of Babylon (2:41)
    17. Eternal Alexander 04:37)
    18. Tender Memories (2:59)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás

    Emesz Csaba

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Blade Runner

    Gladiator

    The Bourne Supremacy

    Troy

    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam