FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Bad Boys for Life  The Final Countdown  Mandy  The Aeronauts  Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker  Star Wars - Episode VIII: The Last Jedi  Bosch  Jerry's Recall  Home Alone  The Dark Crystal: Age of Resistance - Vol. 1
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The Aeronauts (Steven Price)    THE AERONAUTS (2019)
       Léghajósok


      

       zene: Steven Price
       vezényel: Geoff Alexander
       kiadás éve: 2019
       kiadó: Decca Records
       játékidő: 62:52




         Mostanában egyre több olyan filmmel találkozunk, amely mozivászonra termett ugyan, de úgy csak limitált bemutatót kap, és végül gyorsan eljut a nézők otthonába - a Léghajósok is egy közülük. Elkészítését az Amazon Studios finanszírozta, elsődleges célja pedig saját streamingszolgáltatója, az Egyesült Államok egyik legnagyobbjának számító Amazon Prime kínálatának bővítése volt, ahol aztán fennállása legnézettebb produkciójává vált. Mielőtt azonban felkerült volna oda, presztizsből több országban, köztük hazánkban is bemutatták 2019 végén a mozikban, és nem véletlenül, hiszen a látvány minél nagyobb vászon után kiáltott.
        Az 1862-ben, Londonban játszódó kalandfilm főhőse egy valóban élt tudós, az Eddie Redmayne által megszemélyesített James Glashier, aki forradalmi tettre készül: egy léghajóval szeretne a felhők közé és fölé emelkedni, hogy a magasból tanulmányozza az időjárási viszonyokat. Célja, hogy az ott tapasztaltak segítségével képessé váljon az időjárás minél pontosabb előrejelzésére, ezzel akár emberéleteket is megmentve. Kollégái ugyan komolytalannak és a valóságtól elrugaszkodottnak tartják ötletét, ennek ellenére mégis sikerül szponzorra lelnie vállalkozásához, és már csak egy tapasztalt társra van szüksége, aki megbirkózik a léghajó elvezetésével. Így talál rá a Felicity Jones alakította özvegyre, Ameliára, akivel - közel 12 kilométeres magasságba felrepülve - meghódítja az égboltot, feljegyzéseinek és későbbi léghajós útjainak köszönhetően pedig az emberiség sokat megtudott Földünk légköréről.

        Glashier tehát egy valóban létező személyiség volt, ám a rendező - és a részben a forgatókönyvet is jegyző Tom Harper (Birmingham bandája, A fekete ruhás nő 2: A halál angyala) - egy történelmi csúsztatást tett azzal, hogy a valós útitársat, Henry Tracey Coxwell léghajóst egy fiktív női szereplőre cserélte. Ezzel azonban kiváltotta a Royal Society, magyarosított nevén a Királyi Természettudományos Társaság ellenszenvét, amelynek tagjait az zavarta, hogy a Glashiert a filmben is látható módon megmentő Coxwellnek így a produkció nem állított emléket. Bár a realitást felülírták a dramaturgiai szempontok, Jones remekül alakítja a vagány ballonpilótát, párosuk Redmayne-nel pedig tökéletesen működik. Ami nem meglepő, hiszen már a Stephen Hawking életéről szóló A mindenség elméletében is együtt játszottak, amely Jonesnak Oscar-jelölést, kollégájának pedig egy aranyszobrot hozott.
        A színészek mellett fontos szerep jutott a direktorral rendszeresen együtt dolgozó George Steel operatőrnek, hisz a filmet elképesztő látvánnyal gazdagította, ami azok számára, akik mindennek moziban voltak szemtanúi, szó szerint szédítő lehetett. Úgy érezhetjük, mintha valóban odafent, a léghajó kosarában dideregnénk a főhősökkel, a tökéletes illúzió pedig annak is köszönhető, hogy a filmhez az alkotók drónok és léghajók kifejezetten ide forgatott felvételeit is felhasználták. Az utazást nagyjából valós játékidőben követő produkcióban ugyan nemegyszer akad üresjárat, és a levegőbe emelkedéshez vezető útról közbeiktatott flashbackek is megtörik a lendületet, mindazonáltal a szó nemes értelmében véve régimódi kalandfilmek egyik igényesen kivitelezett darabjával állunk szemben.

        A zenét Steven Price komponálta, aki szintén Oscar-tulajdonosnak vallhatja magát, a 2014-es Gravitáció hét díjából ugyanis egyet ő kapott. Ha csak az egész estés filmekből indulunk ki, egyelőre nem sorolhatjuk őt a leggyakrabban foglalkoztatott művészek közé, holott már többször teljesített kiemelkedően. A Gravitáció score-ja mellett jól sikerült darabjai közé helyezhető a Suicide Squad - Öngyilkos osztag vagy épp a Harag zenéje, de például két, David Attenborough nevével fémjelzett természetfilmsorozat, a The Hunt, illetve az Our Planet - Bolygónk csodái is tanúbizonyságot adnak tehetségéről.
        Elmondása szerint Price-nak nem tartozik kedvenc időtöltései közé a forgatókönyvek olvasgatása, mert úgy tűnik számára, hogy egy örökkévalóság, mire végez velük, de a Léghajósoké rögtön magával ragadta. A direktorral már a forgatás megkezdése előtt találkoztak, de kezdetben még csak a léghajó tesztrepülései kötötték le figyelmüket, ugyanakkor hálás volt Harpernek, hogy már a legelejétől belefolyhatott a projektbe. A művész egy grandiózus darabot szeretett volna írni, olyat, amelynek segítségével a nézők a zenén keresztül is átélhetik a szereplők viszontagságait. Az aláfestéssel egyszerre kellett éreztetnie a kaland nagyságát, illetve a körülményekből eredő törékenységet is, ami komoly kihívást jelentett számára. Azt akarta, hogy a zene ne csupán létezzen, hanem a magasban jelen lévő akusztikán, illetve az időjárás és a természet hangjain át jöjjön létre. Mivel az egész utazást folyamatosan fúvó szél veszi körül, emiatt a hangsúlyt nem vonósokra, hanem az úgymond "levegős" hangszerekre és szólamokra helyezte, azaz kürtre, fafúvósokra és kórusra, valamint felhasznált orgonát és harmóniumot is. Nagyban építkezett a kifejezetten ehhez a speciális megszólaláshoz létrehozott hangok gyűjteményére is, a sikerben pedig az is segítette, hogy olyan zenészekkel dolgozott együtt, akik partnerei voltak e nem hagyományos zeneszerzési procedúra során.

        A komponista egyik specialitásának azt tekinthetjük, hogy sokáig csak építgeti és variálja a különféle motívumait, hogy ezeket az adott film - és a soundtrack - utolsó harmadában megkapjuk kiteljesedve, rendkívül hatásosan - ez történt a Gravitáció esetében és most is. Ha tehát valaki a score esszenciájára lenne kíváncsi, akkor neki négy, a lemez végén egymás után lévő tételt ajánlanék, melyek közel húsz percet tesznek ki. Az "And Now Snow"-ban a nyugalma fogott meg, míg a James Newton Howard leghatásosabb műveinek stílusát megidéző "For Science"-ben az, hogy Price milyen könnyen megoldott egy komoly dinamikai váltást: a szerzemény békésen, egy lassú zongoradallammal indul, ám ahogy a szereplők veszélyes helyzetbe kerülnek, azt a zene kiválóan követi, egyre lendületesebbé és feszültebbé válva. A hősök szeme elé táruló fenséges látványt ünneplő "The Sky Lies Open" mintha csak a záró szerzemény intrója lenne: egy négyperces, csodás felvezetés, mely egybemosódik az utána jövő "We Took to the Skies"-szal. Utóbbi egyszerűen gyönyörű lett: egy közel ötperces, nagyszabású, himnikus szépség, amely méltóságteljesen zárja a kiadványt.
        Nagy gondban lennék, ha a fentieket megelőző körülbelül negyven percből ki kellene emelnem a legjobbakat, hiszen gyakorlatilag bármelyik darabot megemlíthetném, annyira egységes színvonalat képviselnek, és annyira nem találunk a lemezen gyenge vagy töltelékzenét. De álljon itt az Amelia bohókás, ripacskodó belépőjét kísérő "She's Late", a vérfagyasztóan felhördülő kórust bevető, lendületes "And So It Begins", a keringőszerű "Have You Noticed", a kórussal légiessé tett "Of All the Amazing Things" és a mindvégig jelen lévő szélzúgással indító, lüktető "Somewhere I Belong".

        A lemez legvégére került egy norvég énekesnő, a 21 éves Sigrid stáblistadala, mely annyira ugyan nem fogott meg, hogy máskor is újrahallgassam, viszont az alkotáshoz kétségkívül jól passzol a maga letisztultságával. A soundtrack nagy értéke nem is ez a felvétel, hanem az instrumentális anyag. Még a jelenetek megismerése előtt meghallgattam, és már akkor is nagy hatást tett rám (főleg a záró kvartett), a képekhez kapcsolva viszont még többet adott számomra - és valószínűnek tartom, hogy akik megnézik a filmet, azok közül sokan a zenéjét önmagában is meg akarják hallgatni. Steven Price előtt remélhetőleg komoly jövő áll a megbízhatóan teljesítő komponisták körében, az ehhez vezető utat pedig olyan remekül sikerült aláfestéseivel kövezheti ki, mint amilyet például a Léghajósokhoz is írt.




    Bíró Zsolt
    2020.02.02.




    Tracklista:

      1. She's Late (2:24)
      2. We Will Break That Record (2:32)
      3. Anything Can Happen in This Weather (2:07)
      4. You'll Get Your Chance (1:55)
      5. And So It Begins (4:01)
      6. We Rose Above It (1:43)
      7. Have You Noticed (2:28)
      8. Of All the Amazing Things (2:28)
      9. We Have a Policy (1:56)
    10. Dancing in a Parachute (1:04)
    11. Do You Have Faith (3:25)
    12. An Obligation (2:23)
    13. Imagine That Story Again (4:05)
    14. Somewhere I Belong (4:28)
    15. I Can't Let This Happen Again (2:55)
    16. And Now Snow (1:55)
    17. For Science (8:25)
    18. The Sky Lies Open (4:08)
    19. We Took to the Skies (4:49)
    20. Home to You (Sigrid) (3:41)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Pavlics Tamás          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Cloud Atlas

    Gravity

    In the Heart of the Sea

    Suicide Squad

    További kritikáink
  • Robocop
  • Charlies Angels
  • Dick Tracy
  • Rambo: Last Blood
  • Attila
  • The Beyond (L'Aldila)
  • Ready or Not
  • Gemini Man
  • Dora and the Lost City of Gold
  • Watchmen
  • Angel Has Fallen
  • Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw
  • True Lies
  • Shaft (1971)
  • Shaft (2019)

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam