FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Rogue One: A Star Wars Story  Justice League  Murder on the Orient Express  Moon  Wonder Woman  The Ghost and the Darkness  It  Rebel in the Rye  The Mummy  Catch Me If You Can
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Absolute Power (Lennie Niehaus, Clint Eastwood)    ABSOLUTE POWER   (1997)
       Államérdek


      

       zene: Lennie Niehaus, Clint Eastwood
       vezényel: Lennie Niehaus
       kiadás éve: 1997
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 29:54




         A mestertolvaj Luther Whitney (Clint Eastwood) éppen a kiszemelt villában szeretne kéretlenül is azzal kedveskedni a tulajdonosnak, hogy ékszerei elvitelével több helyet biztosít számára, amikor zajt hall. Behúzódva egy titkos, kívülről tükör, belülről átlátszó falú szobába, szemtanúja lesz, ahogy egy légyott a pár hölgytagjára nézve végzetes következményekkel jár, a pásztorórának indult gyilkosság életben maradt részese pedig nem más, mint maga az amerikai elnök (Gene Hackman). Hősünk jelenléte utólag persze nem marad rejtve a biztonsági személyzet tagjai elől...
         Ez volt az első Eastwood-rendezés, amit láttam, rögtön hazai bemutatásának évében (mellesleg filmes és filmzenei rajongásom kezdete környékén), és innentől vettem garanciának azt, ha az ő neve díszelgett a stáblistán. Az alapanyagot, David Baldacci könyvét szorosan követő, komótos, de nem vontatott tempóban haladó, régimódian elegáns thrillerrel állt elő, és mivel keletkezésekor még nem kígyóztak hosszú sorokban a mozik előtt az utolsó nagy dobásra készülő mestertolvajok, így egyáltalán nem hatott elcsépeltnek a téma.

         Bár lehetőségeimhez mérten igyekszem minden zeneszerző munkásságával minél komolyabb mértékben megismerkedni, Lennie Niehaus pályája gyakorlatilag teljesen rejtve maradt előttem ezidáig, ami filmjét láttam, arra nem a zene miatt emlékeztem később. Egy lassan nyolcvanéves, ám máig aktív zeneszerzőről van szó, aki elég későn kezdte a pályát, hiszen debütálása, egy 1971-es tévésorozat után jó pár évig még hangszereléssel foglalkozott, mire 1984-ben bemutatták első mozifilmjét. Ekkor találkozott Clint Eastwooddal, aki a "Kötéltánc" főszereplője volt, amihez Niehaus írt zenét. Egy évvel később, a magát direktorként akkor már nem először kipróbáló színész "Fakó lovas" című filmjének zeneszerzője lett, és ez rá is állította karrierjének helyes pályájára.
         Eastwood korábban sűrűn cserélgette komponistáit. Akadt köztük népszerű szerző (John Williams, Maurice Jarre, Lalo Schifrin, Michel Legrand), meg olyan is, aki később már nem ért el egészen aprócska sikert sem (Dee Barton). Lennie Niehaus személyében a színész-rendező rátalált arra a zenészre, akit zenei alteregójának tekinthetett, és aki még arra is képes volt, hogy a perfekcionista Piszkos Harry maximális elvárásainak eleget tegyen. Közösen készítettek olyan nagysikerű filmeket, mint az Oscar-díjas "Nincs bocsánat" vagy "A szív hídjai", a 2000-es "Űrcowboyok" pedig már zeneileg is közös munka lett, hiszen abba már Clint is bele-belenyúlt. Ekkor kezdődhetett el valami, hiszen az idős űrhajósokról szóló mozi után még összedobtak egy "Véres munká"-t, aminek score-ját ismét csak a hivatásos komponista szerezte, ám onnantól már Eastwood írta saját mozijainak aláfestését - ezzel mellesleg új megvilágításba helyezve a minimalista zeneszerzést. Niehaus ettől kezdve már csakis hangszerelőként és karmesterként dolgozott együtt vele (ellenben más filmet sem vállalt el), önálló munkával idén fog visszatérni egy minisorozathoz írt aláfestéssel. A színész-rendező viszont mostanra nagyon is megszerette a hangjegyek világát, és hozzá kell tennem, nem hivatásosként talán túlságosan is.

         Eastwood, a zeneszerző azonos sémára épülő kompozícióinak értéke vita tárgyát képezhetné, de már az "Államérdek" CD-jének nyitó kompozíciójából kiderül, hogy ez a minimalizmus mennyire hatásos is tud lenni olykor. Bár a borító címlapján csak Lennie Niehaus neve szerepel, a rendező is bedolgozott pár perc erejéig: a "Kate's Theme" olyasmi, ami az évekkel későbbi saját zenéiből is ismerős lehet, legyen az például a "Millió dolláros bébi", vagy "A dicsőség zászlaja" score-ja. Egy egyszerű, de rendkívül fülbemászó, melankolikus zongoratémát hallunk, amit lágy vonósok kísérnek. Ha valaki ezt a gyönyörű filmzenei témát hallaná először, egy életre megkedvelné a műfajt. Ám a többi szerzemény töredéke mondható csak emlékezetesnek.

         Kezdeném rögtön egy felsorolással: "The Mansion", "Christy Dies", "Waiting for Luther / Wait for My Signal", "Dr. Kevorkian I Presume", "Sullivan's Revenge". Ha ezen öt Niehaus-szerzemény körül kilőjük az összes többit, teljesen azonos stílusban felépített szerzeményeket kapunk, melyek folytonosságát tulajdonképpen csak a közbeiktatott szünetek szakítják meg, mert egységesen hosszú, elnyújtott vonósmunkákból állnak össze, emellett mély sötétség is jellemzi őket. Tipikusan film noiros beütésűnek is nevezhetnénk mindezeket, ha nem zavarnának néha bele e meghatározásba a hébe-hóba elszórt elektronikus effektek, meg szintidobok sorozata. Ezek néhol valamelyest segítenek abban, hogy a szerzemények erőteljesebbé váljanak, felpörögjenek, ám ugyanakkor néhol zavaróak, már-már idegesítővé is válnak.
         A fentieken túl sok egyéb már nem is marad sajnos, de legalább ezek mindegyike megállja a helyét, a "Christy's Dance" például egy nagyon hangulatos jazzes bárzene, zongorával és szaxofonnal a középpontban. Elsőre szinte úgy hathat a "The Mansion Chase", mintha két különböző zene lenne szó szerint egymásra mixelve, de másodjára már igen ötletesnek tűnik, mintha Howard Shore "The Score"-jának és Christopher Young "In Too Deep"-jének egyfajta ötvözése volna. Zárásként még megkapjuk Eastwood főtémáját, a nyitányhoz hasonló formában ("Katie's Theme / End Credits"), csak a felétől már a teljes szimfonikus zenekar (itt lép a képbe ismét Niehaus) egészíti ki a zongoratémát, még szebbé, himnikussá téve azt.

         A kiadvány a Varése régi korszakában született meg. A trackek felrúgott kronológiával sorjáznak egymás után, ami most különösen furcsán hat: a lemezen a címek tanúsága szerint előbb megölik a nőt, aki öt perccel később aztán vígan táncol még egy jót. A borító is az akkor megszokott egyszerű kivitelezésű, és a félóra körüli játékidő is tipikus, amire akkoriban - kezdő filmzenerajongóként - nem igazán bírtam magyarázatot találni. Bár az ok azóta kiderült (honlapunkon például a Robert Townsonnal készített interjúból tudható meg), mégis furcsa, hogy még egy harminc percet sem elérő lemezről kell beszélnünk. Lennie Niehaus hiányzó szerzeményeiért igazából ezesetben nem kár, azok főként a zaklatottabb szerzemények közül kerültek ki, és a fentiekből nyilvánvalóvá válhatott, hogy nem ezeket tartom a CD legjobb pillanatainak. Amiket igen, azokat sokadszorra is meg lehet hallgatni (főleg az Eastwood-művet), a többit meg maximum átlagosnak tekintem, amit idővel talán el is bírok majd helyezni valahol szerzője munkásságában.


    Bíró Zsolt
    2007.02.15.




    Tracklista:

      1. Katie's Theme (2:05)
      2. The Mansion (1:31)
      3. Christy Dies (2:27)
      4. The Mansion Chase (4:33)
      5. Christy's Dance (3:40)
      6. Waiting for Luther / Wait for My Signal (6:56)
      7. Dr. Kevorkian I Presume (1:43)
      8. Sullivan's Revenge (2:16)
      9. Katie's Theme / End Credits (4:43)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Million Dollar Baby

    Murder at 1600

    The Score

    A Varése Sarabande világa:
    Interjú Robert Townsonnal


    További kritikáink
  • Dunkirk
  • Blade Runner
  • Kingsman: The Golden Circle
  • War for the Planet of the Apes
  • Spider-Man Homecoming
  • The Autopsy of Jane Doe
  • Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
  • Close Encounters of the Third Kind
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby

  • Filmzenékről röviden
  • Jigsaw
  • Hail, Caesar!
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam