FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - The A-Team (Alan Silvestri)    THE A-TEAM   (2010)
       A szupercsapat


      

       zene: Alan Silvestri
       vezényel: Alan Silvestri
       kiadás éve: 2010
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 72:24




         A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb sorozata volt a hazánkban "A szupercsapat" címre keresztelt "The A-Team", mely viszonylag kevés, összesen öt évadot élt meg, de kiváló karakterei és humoros, laza akciói mindmáig a televíziók műsorán tartják a régi részeket. Az elmúlt években (több-kevesebb sikerrel) néhány régi, ismert, "bandás" tévésorozat is debütált már a mozikban. Azonban míg például a "Mission Impossible" esetében csupán egy karakterre lett kihegyezve a mozifilm, addig a "Charlie angyalai" vagy "A szupercsapat" esetében már kötelező volt az eredeti karaktereket megtartani, mivel ők olyan jellegzetességek voltak, akik nélkül a széria lényege veszett volna el. Hiszen ki ne emlékezne például a csapat feledhetetlen alakjára, a Mr. T által megformált borotvált fejű, óriási aranyláncköteget hordó B.A. Baracusra.
         A mozifilmben a négy kulcsszereplő mellett a poénos akciózás is megmaradt, ami igazából fontos is volt, hiszen enélkül a történet teljességgel hiteltelen lenne. Az egész filmet a néha igen jól ülő humoros jelenetek és beszólások terelik a nézhető, szórakoztató, de komolyan egy pillanatig sem vehető mozik népes táborába. A sztori a csapat összeverbuválódásának történetét vázolja fel, így természetesen semmi köze az eredeti sorozathoz, csupán John "Hannibal" Smith ezredes (Liam Neeson) és Templeton "Szépfiú" Peck hadnagy (Bradley Cooper) ismerik egymást. Az ezredes éppen Peck kiszabadításán fáradozik, eközben találkozik a hozzájuk hasonlóan szintén veterán Bosco "Rosszfiú" Baracus őrmesterrel (Quinton Jackson), akit sikerül rábeszélnie a hadnagy kiszabadítására. A szabadító akció utáni, kalandos mexikói, helikopteres szökésüket pedig a nem teljesen normális, de szintén veterán "Eszement" Murdock százados (Sharlto Copley) segíti, aki így szintén a csapat tagja lesz. Évek múltán a megbecsülésnek örvendő katonai csapatot olyan dolgokkal vádolják meg, amiket nem követtek el, viszont a vélt bűnük miatt börtönbe kerülnek. Természetesen számukra a rács nem akadály, szökésük után nevük tisztázását tűzik ki célul.

         Alan Silvestri feltűnésének az utóbbi időben már eleve örülni kell, legyen az bármilyen film. "A szupercsapat" zenéjének megírására logikus választás volt, hiszen a komponista a nyolcvanas és kilencvenes évek akciózenéinek egyik meghatározó figurája volt, tehát egy régi klasszikus sorozathoz jó hangulatfelelősnek tűnt. Ráadásul a modernebb ütemek sem állnak távol tőle, így a mai hangzásvilágra is garancia volt a neve. Ezt a stíluselegyítést hallhattuk már régebben is tőle, például a "G.I. Joe - A kobra árnyéka" vagy a "Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bölcsője" esetében. Az persze más kérdés, hogy mindez mennyire lett sikeres vagy élvezetes, mindenesetre karakteres zenékről beszélünk, tehát nem tucat produktumokról. "A szupercsapat" score-jában nagyzenekari megoldások és elektronikus elemek keverednek, ugyanakkor nehéz eldönteni, hogy utóbbiak tényleg szükségeltettek-e, bár azt is lehetne boncolgatni, hogy fordított arányok, vagyis több elektronikus megoldás és kevesebb szimfonikus zene nem lett volna-e célravezetőbb.
         Silvestri jelen munkájával kapcsolatban több probléma is felhozható, például a pörgős, technós, elektronikus elemek alkalmazása, noha ezért a zeneszerző nem okolható, hiszen ez napjaink trendje. Ezt követi szinte kivétel nélkül mindenki, egyszerűen azért, mert ezt várják el tőlük. Brian Tyler vagy Clint Mansell is bizonyította már, hogy tud olyan akciózenét írni, amiben alig van elektronikus zenei megoldás, de manapság többségében nem ezt a hangzást keresik a rendezők és a stúdiók. Ebben az esetben pedig nemigen van választási lehetősége egy zeneszerzőnek - vagy ír egy olyan zenét, ami megfelel a kívánalmaknak, vagy nem komponál akciófilmhez.

         Silvestri sosem volt a szintivel dúsított akciómuzsika nagy képviselője, de amikor a filmzenei trend azt kívánta, hogy elektronikai megoldásokkal gazdagítsa zenéjét, akkor ennek eleget tett, vagyis kitalált egy olyan, technóba hajló színesítést, amit addig még nem alkalmazott más zeneszerző (például ezt hallhattuk a "G.I. Joe - A kobra árnyéka" score-ja esetében is). Így alkotása megfelel a kor és a stúdió elvárásának, de nem lesz hasonló más komponisták, kiváltképp a mára már boldog-boldogtalan által másolt Remote Control-stílushoz. Ebből fakad aztán az is, hogy "A szupercsapat" és a "G.I. Joe - A kobra árnyéka" aláfestése között több ponton is elég nagy a hasonlóság, viszont ez nemcsak a szintielemek esetében, hanem a nagyzenekar azonos hangzásában is felfedezhető. A két score között azonban leginkább a hangulat tekintetében van jelentős eltérés, "A szupercsapat" ugyanis több helyen latinos, gitáros megoldásokkal színesített aláfestést is kapott, illetve egy nagyon jól eltalált főtémát is komponált hozzá a szerző. Ezt rögtön az első trackben ("Somewhere In Mexico / Original "The A-Team Theme") is tapasztalhatjuk, melynek a végén a klasszikus sorozattéma is felcsendül. Ezt egyébként Silvestri szinte alig alkalmazta, viszont ennek stílusa többször is visszaköszön. Szerencsére van helyette egy új főtéma, ami dallamosságában nem ér fel az eredetihez, de karakteresnek ez is mondható.

         Az album nagy része komoly zúzás, hallhatjuk ezt már az első track esetében is, de a másodiknál ("Saving Face") - mely Silvestri főtémáját először vázolja fel - érezhető igazán, hogy mi is volt a szerző koncepciója. Ez pedig nem más, mint hősies, dicsőséges, pörgős és dinamikus részek keverése csendesebb pillanatokkal, vagy különböző dobhangokkal. Eleinte még semmi probléma nincs is ezzel, kifejezetten élvezetes akciómuzsikát hallunk, ezt az érzést ekkor még a harmadik tétel ("Alpha Mike Foxtrot") is erősíti, sőt a ritmusszekciót alaposan megdolgoztató ”The Plan” és a "Putting the Team Back Together" is. Ez az érzés az album közepéig, a "Flying a Tank" című trackkel bezárólag megmarad. E tétel rejti egyébként a score legjobb pillanatait, a hősiesség és a kiváló ritmus itt ér a csúcsra, a főtémát ebben tökéletesen variálja a szerző, azonban sajnos innentől a monotonitás fokozódik, és sok újat már nem hallunk a CD további részében.
         A nagyzenekar, az elektronikus megoldások dübörgése elhatalmasodik, és alaposan rontják az eddig kialakult, nem is olyan rossz benyomást. Az album hátralevő feléből, a zúzós tételek közül, egyedül a "The Docks (Part I)" emelhető még ki. A megemlítésre érdemes trackek közé tartozik, talán az albumon tapasztalható általános hangzásvilágtól való eltérősége miatt, a visszafogott gitármegoldásokra épülő "Welcome to Baghdad" is, vagy a nem visszafogott gitármegoldásokból kibontakozó, kifejezetten dinamikus "Retrieving the Plates", amelyben - kissé fura módon - Hans Zimmer Joker-témája tűnik fel (amit persze nem is olyan könnyű kikerülni, de gyanítom, "A sötét lovag" ezen zenei részlete tempként volt Silvestrinek kiadva). Szintén emlékezetes még a finálé is, melyben a Peter Carpenter és Mike Post által jegyzett klasszikus sorozat-főtéma kapott Silvestritől egy hangzatos nagyzenekari hangszerelést.

         Az albummal kapcsolatos komoly negatívum a hossza. Újabban a kiadók érthetetlen módon több album esetében is elfelejtik a szerkesztést, vagyis azt, hogy az egymás után pakolt trackek valóban megállják-e a helyüket abban a sorrendben, illetve tényleg kell-e a hosszú játékidő, vagyis minden, a filmben elhangzó zene albumon történő szerepeltetése. "A szupercsapat" esetében nem kellett volna, ez tény, hiszen egy húsz perccel rövidebb album sokkal jobb lenne. Ennél a kiadványnál már tényleg az élvezeti értéket rontják a töltelék trackek.


    Gregus Péter
    2011.03.05.




    Tracklista:

      1. Somewhere in Mexico / Original "The A-Team
          Theme" (2:12)
      2. Saving Face (3:32)
      3. Alpha Mike Foxtrot (4:29)
      4. Welcome to Baghdad (4:22)
      5. The Plan (6:11)
      6. Court Martial (3:09)
      7. Putting the Team Back Together (3:39)
      8. Flying a Tank (6:10)
      9. Frankfurt (4:11)
    10. Retrieving the Plates (4:09)
    11. Safehouse (3:50)
    12. Safehouse Aftermath (4:58)
    13. Shell Game (2:44)
    14. The Docks (Part I) (7:35)
    15. The Docks (Part II) (5:47)
    16. "I Love It When a Plan Comes Together" /
          Original "The A-Team Theme" (5:26)






    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Kulics László

    Szabó Csaba

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Eraser

    G.I. Joe: The Rise of Cobra

    Lara Croft: Tomb Raider - The Cradle of Life

    Volcano

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam