FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - 36 Quai Des Orfévres (Erwann Kermorvant, Axelle Renoir)    36 QUAI DES ORFÉVRES   (2004)
       36 - Harminchat


      

       zene: Erwann Kermorvant, Axelle Renoir
       kiadás éve: 2004
       kiadó: Milan
       játékidő: 52:36





         A címben szereplő "36" nem más, mint egy párizsi rendőrőrs házszáma. Itt dolgoznak főhőseink, az egykori barátok: Vrinks felügyelő és Klein nyomozó. Előbbi hajlandó fedezni egy gyilkosságba torkolló leszámolást, hogy annak elkövetőjétől információt kaphasson egy veszélyes bandáról, akik sorozatban követik el rablásaikat pénzszállító autók ellen. Az agresszív Klein türelmetlensége miatt félresikerült rajtaütésben meghal egy rendőr, ám a hibáért felelős nyomozót nem marasztalják el. Amikor Klein tudomására jut, hogy riválisa esélyesebb kettejük közül az előléptetésre, régi cimboráját hataloméhségből gátlástalanul börtönbe juttatja...
         Az egykori zsaru, Olivier Marchal produkciójáról szóló írások mindenhol megemlítik, hogy az olyan, mintha Michael Mann "Szemtől szemben"-jének francia verziója lenne. Én ennél tovább megyek. Úgy gondolom, hitelességben le is hagyja annyiban amerikai kollégáját, hogy főhősei akár nálunk is élhetnének, csak akkor Kovács "XIII" János törzsőrmester nézne szembe Szabó Béla főtörzzsel a váci börtön árnyékában. Ha tehát a legjobban sikerült amerikai krimik egyikét akarjuk látni, de kíváncsiak vagyunk hasonlóra európai elgondolás szerint is, akkor az Al Pacino - Robert De Niro duó után mindenféleképpen érdemes megismerkednünk a Gerard Depardieu - Daniel Auteuil párossal is, mert ők sem fognak csalódást okozni.

         Bevallom őszintén, a szerzőpárosról korábban még soha nem hallottam. Kis utánaolvasás során kiderült, hogy azért nem teljesen ismeretlenek ők a filmiparban. Axelle Renoir egy megbecsült francia énekesnő, aki a rendezővel már annak előző, "Gengszterek" című filmjénél is együtt dolgozott, kollégájának munkáját pedig a hazánkban nem különösebben ismert "Ki ölte meg Pamela Rose-t?" alatt hallhatta, aki akarta, de ezenkívül is több más, Magyarországra el nem jutott mozgóképnél működött közre. Annyit a francia nyelvű borítóból sikerült kihámozni, hogy feltehetően nem együtt dolgoztak, hanem a hármas, nyolcas, tizenkettes track a hölgy munkája, és az utolsó betétdalt leszámítva az úriember készítette a többit. Lássuk, milyenek lettek!

         Mint közismert, a déjá vu az különös érzés, amikor úgy véljük, hogy amit éppen átélünk, már valamikor korábban megtörtént velünk. Ha röviden kéne jellemezni írásom tárgyát, akkor így tenném: ez egy déja vu-album.
         Első darabunk, a morajló vonósokkal kiegészült, klasszikus mozzanatokat is bevető, zongorás "Camille" egy szebb ballada lehetne egy Richard Clayderman-cédéről. A címadó track ("36") olyasmi, ami nem rína ki Craig Armstrong filmzeneszerző "As if to Nothing" című szólóprodukciójából se: feszültséget sejtettető vonósok + digitális kattogás fúziója. A modern hangzású, számomra legkedvesebb, lendületes "The Armoured Van" a "Mátrix" betétdalaival befutott Rob Dougan "Furios Angels"-én nem szúrna szemet. A füstös-countrys "Club" jelenléte a filmben indokolt, ám zeneileg elüt a többitől. Ez sem rossz, csakhogy az szólna így, ha Nick Cave segített volna Angelo Badalamentinek a "Twin Peaks" egyes jeleneteinél. Az ezt követő "Noir Sur Blanc" egy rendkívül leegyszerűsített "Mátrix"-beli csatadalnak tűnhet.
         Az elhaló zongorás "Seul", majd a későbbi "Résolutions" esetében nem nehéz Thomas Newman stílusára asszociálni, a "Leo et Camille" hallgatása során pedig szinte várható, hogy Tom Hanks - Wilsonnal a hóna alatt - mindjárt megjelenik, annyira a "Számkivetett" Alan Silvestri-féle dallamai jönnek elő a felénél. Ezt leszámítva szép (akárcsak testvére, a "Camille Piano"). A "Standby" első harmadának elődje Craig Armstrong "Kiss of the Dragon"-jában csendült fel annak idején. A későbbi vokál, és vele a magas fajsúlyú hegedűszólam szintén előbbi szerző jellegzetessége, mint ahogy ezen a soundtracken sok-sok minden más is (például a női hang a "Vox Inmenrentis"-ből). A "Strange Mood" egy ambient, a "Solaris"-os Cliff Martinez nyomdokain. Ezt leszámítva izgalmas.

         Mi is van még itt? A "Les Ecoutes" és a "Vengeance" megint tipikus Armstrong-mű, a lüktető, fadobkocogtatós "The Distress" eleje egy kevésbé sikerült Depeche Mode-számból ("My Joy") lehet kicsit ismerős. Az "Accident" angyali dallamai Gabriel Yared mesterművében, a "Message in a Bottle"-ben hangzottak el már, ezt leszámítva gyönyörű. Filmzenékben kísérletezőnek hathat a "Corvée De Bois", de a számítógépes játékok zenéiben nem újdonság már egy ilyen. Ezt leszámítva ez is rendben van, köszönhetően annak, hogy alatta ötletes kiegészítő effektek vannak jelen. A soundtrack a "Don't Bring Me Down"-nal végződik. Ezzel sincs baj, hallgatóbarát popdal, amit a Massive Attack-közeli SIA (alias Sia Furler) ad elő, kinek hangja hasonlít a "Magnoliá"-s Aimee Mannéhez. Itt most nincs "ezt leszámítva", kizárólag a könnyebb beazonosítás végett hasonlítanám valamihez: Graeme Revell jártas az ilyen betétdalokban, ilyesmit komponált például a "Strange Days - A halál napja" stáblistájához, amit Lori Carson énekelt el ("Fall in the Light").

         A "36" soundtrackjének címlapján a Harvey Keitelnek álcázott Gerard Depardieu és Daniel Auteuil látható. A csak simán szétnyitható borítón belül szintén ők néznek farkasszemet egymással, aztán van egy kép itt a jó, egy pedig a rosszabbik zsarucsapatról, míg a hátoldalon mintha a "Szemtől szemben" egyik kivágott jelenete lenne, a könyörtelen bűnözők utcai harcával. Egyszerű, túl egyszerű kivitelezés.
         A score hétcsillagos értékeléséből igazság szerint nem ártana levennem egyet. Hogy mégsem teszem ezt, annak oka van. Rendben, ennél a score-nál a zenei ötletek tárháza cseppet sem lett feltöltve sosem hallott elemekkel. A szerzők mentségére szóljon mégis az, hogy film alatt hibátlanul működik a muzsika, így hiába a számtalan filmzenei utalás (főleg Craig Armstrongtól), szándékosan nem felfigyelve azokra a lopásokra, melyek elkövetésével a szerzők bizonyára tisztában sincsenek (újabb mentség részükre), egy érdekes soundtrackkel állhatunk (szemtől) szemben. Elvégre a kiflit is kedveli sok ember, pedig az gyakorlatilag zsömle. Csak más köntösbe öltöztetve.


    Bíró Zsolt
    2005.09.08.




    Tracklista:

      1. Camille (4:10)
      2. 36 (4:00)
      3. The Armoured Van (3:42)
      4. Club (3:41)
      5. Noir sur Blanc (1:56)
      6. Seul (1:56)
      7. Leo et Camille (3:03)
      8. The Distress (3:18)
      9. Standby (5:25)
    10. Les Écoutes (1:46)
    11. Strange Mood (3:26)
    12. Vox Inmenrentis (2:10)
    13. Accident (2:40)
    14. Camille Piano (1:00)
    15. Corvée de Bois (1:27)
    16. Vengeance (2:40)
    17. Résolutions (1:11)
    18. Don't Bring Me Down - SIA (4:25)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter          nem értékelte

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Copland

    Jarhead

    Ray

    Wicker Park

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam