FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - 300 (Tyler Bates)    300   (2007)
       


      

       zene: Tyler Bates
       vezényel: Timothy Williams
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Warner Sunset
       játékidő: 59:43




         A jellegzetes műfaji meghatározással csak szandálosnak titulált filmek a "Gladiátor"-ral kezdődő remélt reneszánsza hamar végetért, a "Trója" és a "Nagy Sándor, a hódító" enyhén szólva sem ért el akkora sikert, hogy az ilyen jellegű, nagy statisztatömeget és díszleteket megmozgató megaprodukciók újabb évtizedekre történő jegelését sokáig érdemes legyen még halogatni. Ugyanakkor nyílott egy áthidaló lehetőség, mellyel jelen esetben a Warner élt, és horribilis költségeket megspórolva hoztak létre egy igazán látványos mozit, melynek okán, ha kicsit másképpen is, de újból régi fényében ragyoghat a műfaj. Megszavaztak - egy manapság már átlagosnak számító - hatvanmillió dollárt az egész jól sikerült zombis remake, "A holtak hajnala" rendezőjének, Zack Snydernek, aki így egy blockbuster költségvetésének töredékéből készített blockbusteri bevételű filmet. Annyiban lényegesen könnyebb dolga volt az említett produkciók levezénylőihez képest, hogy az impozáns ókori díszleteket a "300" esetében már nem szorgos munkáskezek, hanem klaviatúrán pötyögő költségkímélő ujjak állíthatták elő, mert a színészeken és jelmezeiken kívül túl sok minden más nem maradt, ami ne a számítógép műve lenne - ám ez most mégsem művinek, inkább valamiféle párhuzamos univerzumba illőnek hat.
         A történetet ugyebár mindenki jól ismeri: az időpont i.e. 480, a helyszín pedig a thermopülai szoros, ahol a spártaiak háromszáz katonája (élükön Leónidasz királlyal) próbálta sikertelenül megállítani a sokszoros túlerőben lévő perzsa hódítók Xerxész vezette milliós hadseregét. Az alapanyagot a "Sin City - A bűn városa" bemutatója óta még inkább népszerűvé vált Frank Miller azonos című, immáron magyarul is elérhető képregénye szolgáltatta, aminek képkockáira Snyder storyboardként is támaszkodhatott. A végeredmény egy lenyűgöző látványvilágú, véráztatta két óra, egyben a hősiesség modern emlékműve lett, a történet pörgése érdekében bevetett különféle misztikus lények jelenlétét és egyéb, a tényeket szabadon kezelő cselekményszálakat felháborító történelmi ferdítésként megélők pedig inkább maradjanak kizárólag a dokumentumfimeknél.

         Amikor publikussá vált az első előzetes a filmből, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy rendkívüli vizuális élmény vár a nézőre. Bár nem igazán szokás az előzetesek alatt hallható muzsikákat felrakni a soundtrackekre, hacsak nem a végleges produkció eredeti zenéjéből származnak, ezúttal mégis óriási hiányérzetet generál a Nine Inch Nails 1999-es "The Fragile" című dupla albumáról származó "Just Like You Imagined" lehagyása a lemezről. A zenekart egyszemélyben megtestesítő Trent Reznor tehetségét dicséri, hogy egy olyan zseniális instrumentális, örvénylő elektromos gitáros kompozíciót hozott létre, mely szinte egy az egyben megfelelt a "300" beharangozója alá. Mellesleg a filmzenei CD legjobb pontja is lehetne, ugyanis Tyler Bates aláfestése összességében némiképp csalódásnak nevezhető. Persze minden csak viszonyítás kérdése, hiszen a score a szerző karrierjének kiemelkedő állomása is egyben.
         A komponistából sok jót őszintén szólva nem néztem ki, mert az előjelek nem voltak a legkedvezőbbek, korábban ugyanis csakis kisebb alkotásoknál dolgozott, és ezek nagyobb hányada ráadásul olyan horrorfilm volt, melyeknél a zenei élmény nagyjából hegedűk hallgathatatlan kakofonikus visítozásában és hirtelen felcsattanásában merült ki. Bates saját bevallása alapján sem tartja magát olyan zeneszerzőnek, akinek fő erőssége például a háttérben lobogó zászló előtt lassítva elvonuló űrhajósok himnuszainak világa lenne, ezért - távol megszokott műfajától - egy más stílusban történő debütálásnak is tanúi lehetünk most. Bár a "300"-ban kiömlő vér mennyisége nem múlja alul akár "A holtak hajnala" (az első közös munka Zack Snyderrel), akár a "Slither" vörös zuhatagát, most mégis több kellett holmi nagyzenekari vagdalkozásoknál, amire úgysem figyel senki.

         A score-t elemző írások majd' mindegyike megemlíti a "Gladiátor", "A sólyom végveszélyben", "A Dűne gyermekei", a "Battlestar Galactica - Csillagközi romboló", "A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka", a "Trója" zenéjét inspirációs forrásként, én pedig még Trevor Rabin zúzósabb filmzenéit (például "Az egyetlen"-ét) is hozzácsatolnám a listához. A felsorolásból nyilvánvalóvá válhatott, hogy Tyler Bates melyik utat követte. Ugyan már az iménti listából többet is jegyző Hans Zimmer sem úszta meg, hogy ne tartsák plagizátornak (konkrétan beperelte őt a Gustav Holst-alapítvány, mert a "Gladiátor"-ban olyan muzsika is elhangzik, mely bizonyos mértékű egyezést mutat Holst "Bolygók"-jának egyik részletével), amit viszont most Bates csinált, az gyakorlatilag példátlan.
         Még a film megnézése előtt hallottam először művét, és valami nagyon zavaróan ismerősnek tűnt. Kis idő elteltével rájöttem, hogy a lendületes, férfikórusos nyitányban ("To Victory") még csak töredékként felbukkanó, majd a "Returns a King"-ben kiteljesedő, a "Come and Get Them"-et pedig átszövő, főtémának tekinthető darab egy visszataszító másolata Elliot Goldenthal egyik szerzeményének. A jelző talán erős, de mivel sem egy interjúban, sem a lemez borítóján egyetlen apró nyoma sincs annak, hogy Bates ezt enyhe eltérésekkel a "Titus" nyitózenéjéből ("Victorius Titus") eredeztette, így teljesen jogosnak tartom. Hogy aztán még tovább romoljon a helyzet, vagy hogy talán még egyértelműbbé váljon, a Goldenthal-mű "Finale"-ja "Remember Us" néven is újjászületik (pontosabban egyszerűsödik le).
         Biztos magyarázatom egyáltalán nincs a dologra, de a véletlen egyezés teljesen kizárható. Lehet, "fentről" túl erősen határozták meg a zenei irányvonalat, és ez volt az ára annak, hogy egy viszonylag kezdőnek számító rendező magával hozhassa saját zeneszerzőjét, de az sem vethető el, hogy Bates számára bizonyult túl hirtelen váltásnak a projekt, és ezért korábbi sikeres zenékből merített. Ám ha megtetszett neki, és fel akarta használni más szerzeményét, ezt nem ártott volna mégis megemlíteni valamilyen formában. Ha mellőzni akarta a forrásmegjelölést, akkor is a felépítés variálásával előállíthatta volna saját verzióját, úgy mégsem kellene utólag szégyenkeznie. Végül a lehető legrosszabb változat valósult meg, amit feltörekvőben lévő szerző egyszerűen nem engedhet meg magának. Egyrészt aláásta saját hitelét: még ha egy filmzenékben kevésbé jártas átlagnéző nem is észleli az analógiát, hozzáértőbb körökben egyből kiderül, mi a helyzet. Másrészt a "feldolgozásoknál" hatásosabb témák sajnos nem nagyon szerepelnek a lemezen. Mindezektől eltekintve, az összes többi tracket komolyabb bosszankodás nélkül meg lehet hallgatni, még ha mindennek is lehet tekinteni őket, csak eredetinek nem.

         Mielőtt még a Warner illetékesei áldásukat adták volna Snyder terveire, a rendező elkészített számukra egy háromperces, az eredeti képregényt felhasználó animációs prezentációt, amellyel ötleteit szemléltethette, így Bates is kialakíthatta előzetes elképzeléseit. Nem gondolkozott kifejezetten bizonyos szereplőkhöz köthető külön témákon, inkább a spártaiak egységességét szerette volna kifejezni munkájában. Mivel a film maga nem követelt semmiféle, a korhoz szigorúan idomuló aláfestést, így (a "Titus"-béli, ugyebár eleve adott hangszerelésen túl) teljesen szabad kezet kapott. A hangszerpark mindenféleképpen változatos: a férfikórust, illetve a szimfonikus zenekar játékát erősítve sokszor alkalmaz Ázsia szellemét megidéző tradicionális dobokat, taikót és toumbeket ("The Wolf", "Cursed by Beauty", "Immortals Battle"), egzotikus fúvósokat ("Fight in the Shade"), több trackben is elrejt egy különleges cimbalmot, és nemegyszer tépik Trevor Rabin stílusában az elektromos gitárok húrjait a zenészek ("The Hot Gates").
         Bates (aki maga is közreműködik különféle gitárokon) horrorfilmes múltjának jellemzői szerencsére most háttérbe szorultak, és csak nagyon visszafogottan mutatkoznak meg az olyan tételekben, mint a pokoli "The Ephors", a feszült "Tree of the Dead" vagy a menetelő "A God King Bleeds". Szót kell még ejteni az iráni Azam Aliról, aki legutóbb Mychael Danna munkájának, "A születés" zenéjének fényét emelte vokáljával, mely hang itt most az olyan lassú, a folyamatos dinamizmust meg-megszakító trackekben csendül fel, mint a bánatos "Tonight We Dine in Hell", vagy a csodálatos "Message for the Queen".

         A CD egy nagyon igényes, számtalan képpel és a rendező Batest méltató szavaival is ellátott, sokoldalas borítójú kiadvány. A sok adat mellett éppen csak az nincs rajta feltüntetve, hogy melyik tracket ki is szerezte igazából. Ám mivel nem szeretnék teljesen rosszindulatúnak mutatkozni, így a végén azért kiemelném, hogy alapvetően a film jeleneteinek hatásosságát elősegítő munkáról beszélhetünk, mely nyilván sokkalta élvezetesebb pillanatokat ad azok számára, akik a fentebb felsorolt score-okat nem ismerik behatóan. A plagizálástól függetlenül remélem, hogy Bates kitör abból a skatulyából, amiben idáig tartózkodott, és átlagos horrorzenék szerzőjéből egy olyanná válik, aki csakis saját tehetségére támaszkodik, nem máséra - főleg nem ilyen mértékben. A jelek szerint nem teljesen elveszett ember akkor sem, ha a megszokott paneljaihoz képest valami eltérőt kell összedobnia, legközelebb viszont talán a kínos idézeteket is mellőzni fogja, mert az garantált, hogy a "300" után ezerszer figyelmesebb füllel fogjuk hallgatni soron következő műveit, és egy ehhez hasonló újabb negatívum örökre eláshatja őt.

         Utólagos kiegészítés:

         A film DVD-jét reklámozó oldalon (és vélhetően más helyeken is) a következő felirat jelent meg a bemutató után hónapokkal:

         "A Warner Bros. elismeri és sajnálja, hogy a "300" score-jának számos tétele tudtunk és közreműködésünk nélkül az Oscar-díjas Elliott Goldenthal "Titus" című filmjének zenéjéből származik. A Warner Bros. nagy tisztelettel van régi alkotótársunk, Elliott iránt, és örülünk, hogy barátilag sikerült ezt az ügyet elintéznünk vele."

         Személyes véleményem ennek tudatában az, hogy etikailag némileg megkérdőjelezhető az esetleges plágiumpertől tartó illetékesek látványos kihátrálása Tyler Bates mögül, hiszen valakik mégiscsak ráerőltették a szerzőre elképzelésüket, gondolván, hogy az egyébként egyértelmű hasonlóság senkinek sem fog feltűnni. Amikor mégis kiderült, aminek ki kellett derülnie, és a felháborodás hullámának híre elért a felsőbb körökbe is, mindenki Batesre kezdett el mutogatni. Nem gondolom, hogy egy ennyire egyértelmű hasonlóságot bármely szerző meg mert volna kockáztatni önmagától, pláne nem egy nagy sikerre számító produkciónál, melynél magasabb a tények észlelésének veszélye. Az igazságot talán egyszer majd megtudhatjuk a jelenleg még hallgató komponistától...


    Bíró Zsolt
    2007.05.06.




    Tracklista:

      1. To Victory (2:34)
      2. The Agoge (2:24)
      3. The Wolf (2:10)
      4. Returns a King (2:24)
      5. Submission (2:40)
      6. The Ephors (1:59)
      7. Cursed by Beauty (1:41)
      8. What Must a King Do? (1:05)
      9. Goodbye My Love (3:22)
    10. No Sleep Tonight (2:33)
    11. Tree of the Dead (2:25)
    12. The Hot Gates (3:00)
    13. Fight in the Shade (3:17)
    14. Come and Get Them (2:05)
    15. No Mercy (2:23)
    16. Immortals Battle (1:53)
    17. Fever Dream (2:33)
    18. Xerxes' Tent (3:20)
    19. Tonight We Dine in Hell (1:15)
    20. The Council Chamber (2:34)
    21. Xerxes' Final Offer (2:39)
    22. A God King Bleeds (2:16)
    23. Glory (1:44)
    24. Message for the Queen (2:31)
    25. Remember Us (2:56)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Alexander

    The Nativity Story

    Sin City

    Slither

    További kritikáink
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam