FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Mummy  Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - 28 Days Later (John Murphy)    28 DAYS LATER   (2002)
       28 nappal később


      

       zene: John Murphy
       kiadás éve: 2002
       kiadó: XL Recordings
       játékidő: 44:57





         Egy meztelen férfi tér magához egy kórházi ágyon. Kivánszorog a kihalt épületből, és rémülten észleli, hogy saját magán kívül teremtett élőlényt nem lát közel s távol. Amikor végre találkozik valakivel, annak véresen habzó szája, és halott tekintete nem ad bizakodásra túl sok okot, mint ahogy az sem, hogy ebből az agresszív embertípusból egyre több és több bukkan fel. Az ország (világ?) lakosságának legnagyobb részét ugyanis egy elszabadult vírus fertőzte meg, és a maroknyi egészséges ember (akikhez hősünk is csatlakozik) napjai is meg vannak számlálva. Hiszen lehet bármekkora túlélőösztönnel is megáldva egy ember, saját fajtája ellen esélye sincs a fennmaradásra - függetlenül attól, hogy élőhalottakkal, vagy egészséges, ám másokkal szemben teljesen érzéketlenné vált társaival kell szembenéznie a totális reménytelenség világának eljövetelekor.
         A "28 nappal később" szokásos zombis alaptörténete elviselhetetlenül egyszerű lett volna, ha nem a trainspottingos Danny Boyle kaparintja meg magának Alex Garland ("A Part") írását. Így a mindig aktuális társadalomkritika mellett az is megkülönbözteti Boyle filmjének zombijait elődeitől (és egyben teszi félelmetessé őket), hogy új horror-utakon rohannak. Igen, rohannak, mert a csoszogó, debil élőhalottak már a múlté lettek. A XXI. század sprinter élőhalottai ellen ugyanis nem az a megoldás, hogy - nagy ívben kikerülve őket - elsétálunk mellettük...

         John Murphy egy feltörekvő brit zenész, aki egyelőre még nem túl ismert. Neve Guy Ritchie első két alkotásának stáblistáján szerepelt, de ő komponálta Robert De Niro "Az igazság órája" c. drámájának aláfestését is. A "28 Days Later"-t nem mondhatjuk túl monumentálisnak, szerzőnk inkább a megfelelő atmoszféra megteremtésére törekedett, mintsem fütyülhető slágerek írására. Több tracket nem is ő írt, de egy betétdalt leszámítva korrekt válogatásalbummal van dolgunk.
         Ami a legszembetűnőbb a kiadvány kézbevételekor, az a nívós borító. Bőrmintázatú piros papírtok, belül egy ötletes miniképregénnyel, ami a vírus gigantikus hatalmát szemlélteti. Ha a lemezt behelyezzük a számítógépbe, rögtön elindul egy multimédiás rész. Ez a filmelőzetest, fotókat a forgatásról, és a főszereplők közös dalolászását tartalmazza.

         A káosz nyugtalanító másodperceivel startolunk. Tévécsatornák gyors váltogatásának eredményeképpen híradótöredékekkel, és az ezek közti statikus zörejekkel kezdődik a "The Beginning", majd egyszercsak elhalkul, és egy new age dallamsor bontakozik ki a zajokból, amit lassú gitár hangja követ, háttérben digitális sikolyokkal. Mindez a "Rage"-ben is folytatódik, ami "A Holló" score-ját idézi fel, amikor megszólal az elektromos gitár. A harmadik szám, a "The Church" azon darabokhoz tartozik, amelyek rövidségük ellenére is alkalmasak el-elmerengésre ezoterikus fílingjük miatt (a "The Search for Jim" is ilyesmi ). A "Jim's Parents" egy a cappella nóta, a balladát Perri Alleyne adja elő.
         Több, egy perc körüli szösszenet van az albumon, melyek taglalásába nem mennék bele, mert rövidebbek, mint az idő, mialatt írnék róluk. Akad köztük akusztikus gitárra írt ("No More Films") és fura effekteket alkalmazó ("Jim's Dream"), misztikus, visszafojtottan szóló kompozíció ("I Promised Them Women"), és olyan szintetizátorra írt körhintazene is, mint a "Red Dresses".

         Eszement dobok jelzik a "Tower Block"-ban, hogy ezek a zombik már futni is tudnak, és ugyanez a jellegzetessége a "The Tunnel"-nek is. Durvább, nem túl melodikus trackek, de rendben volnának. Kettősük közt furcsán hat a "Taxi (Ave Maria)" című ima beékelése, aminél újra Perri Alleyne működik közre.
         Az "AM 180" egy Blur-féle elvontabb britpop muzsika (előadója a Grandaddy). Ennek szintis refrénje megfelelne valamilyen kora reggeli gyerekműsor buta főcímdalának is. Mint már említettem, nem minden zene Murphy szerzeménye, viszont ez az egyetlen a cédén, ami némileg belerondít az összképbe.
         Az ambient műfaj megteremtője, David Bowie egykori zenésztársa, Brian Eno is képviselteti magát az élőhalottak világában. Békés, angyali szintetizátorhangjai szinte transzba ejtik a hallgatót, és miközben szól a dal, definiálhatjuk, hogy mit is jelenthet a "szférák zenéje" kifejezés. Pontosan ilyesmit. Ehhez a nyugalomhoz passzol a cambridge-i gyerekkórus előadásában felcsendülő, templomi hangulatú "In Paradisum".

         Az egyetlen téma, amit hagyományos nagyzenekar ad elő, az a "Frank's Death /Soldiers" elnevezésű rekviem. Szomorú, nagyszabású mű, fájdalmasan, a hegedűkkel együtt felsikoltva éneklő női vokállal. A soundtrack vége felé felcsendül kettő darab pengetős track: az "In the House / In a Heartbeat" elektromos gitárjának gyilkos ereje abban rejlik, ahogy lassan, tapogatózva indul, de hamarosan bedurvul, mégpedig úgy, hogy eközben ugyanazt a néhány hangot ismételgeti. A "The End" viszont ezzel ellentétben egy könnyed szerzemény, egy visszhangos, szelíd gitárjáték.
         A stáblista alatt a lemez utolsó két száma szól, melyek a nyomasztó háromnegyed óra végét jelenti, bár némileg "vidámabbak". Az egyik a Blue States kellemes, gyerekkórusos dala a "Season Song", a másik pedig egy lendületes gitározás, az "End Credits", ami olyan jól szól, mintha egy New Order-, vagy The Cure-szám bevezetése lenne.
         A két záró track csalfa reményt sugall -mintha lenne megoldás az emberiség végóráinak elodázására. Pedig nincs. A visszaszámlálás leállíthatatlanul megkezdődött.
         28...27...26...


    Bíró Zsolt
    2005.06.02.




    Tracklista:

      1. The Beginning (2:56)
      2. Rage (1:22)
      3. The Church (1:16)
      4. Jim's Parents (Abide By Me) (2:29)
      5. Then There Were 2 (0:42)
      6. Tower Block (1:26)
      7. Taxi (Ave Maria) (2:08)
      8. The Tunnel (1:39)
      9. AM 180 - Grandaddy (3:20)
    10. An Ending (Desent) - Brian Eno (4:09)
    11. No More Films (0:48)
    12. Jim's Dream (0:40)
    13. In Paradisum (2:11)
    14. Frank's Death / Soldiers (2:39)
    15. I Promised Them Women (1:24)
    16. The Search For Jim (2:41)
    17. Red Dresses (0:48)
    18. In The House / In A Heartbeat (4:16)
    19. The End (1:55)
    20. Season Song - Blue States (4:15)
    21. End Credits (1:46)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Berkes Zsolt          nem értékelte

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László          nem értékelte

    Szabó Csaba          nem értékelte

    Tihanyi Attila




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    Haute Tension

    Land of the Dead

    The Texas Chainsaw Massacre

    További kritikáink
  • Alien: Covenant
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam