FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the Volcano  Six Days Seven Nights  Bird Box
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A Filmzene.net 2008-as összesítése

    Bíró Zsolt összesítése







    Az év legjobb filmzenéi:


    1. James Horner - The Life Before Her Eyes

         Mióta a szerző nincs reflektorfényben, többnyire kísérletezőbb vagy csendesebb jellegű aláfestésekkel áll elő. Az album elejétől fogva a legvégéig gyönyörű, a "Becoming Close Friends" például pályájának talán legszomorúbb/legszebb szerzeménye.


    2. Javier Navarrete - Fireflies in the Garden

         Mivel a szomorkodásból sosem elég, "A faun labirintusa" komponistájának e méltatlanul ismeretlenül maradt zongoraközpontú csodálatos aláfestését ajánlom az értékes drámai zenék minden kedvelőjének.



    3. James Newton Howard - Defiance

         Számomra nem volt hatalmas csalódás "Az esemény" score-ja sem (épp csak annyira, hogy ne kerüljön be az év legjobbjai közé), de akiknek igen, azoknak a komponista tartogatott még valami drámait is, amivel már bizonyára sokkal nagyobb sikert ért el rajongói körében is - megérdemelten.


    4. Tyler Bates - Doomsday

         A 2000-es "Get Carter"-t leszámítva Tyler Bates neve egészen mostanáig baljósan csengett számomra, és ugyan még biztosan lesz rá okom, hogy visszaidézzem az említett időszakot, ezzel a zenéjével egy friss szellőként kavarta fel az igényes akciózenék műfaját.


    5. Brian Tyler - Bangkok Dangerous

         Mikor már azt hittem, hogy a komponista az akcióstílusban teljesen kiírta magát, és pihentetni kéne az ilyesmikhez szerződést aláíró kezét, előrukkolt ezzel az elektroszimfonikus score-ral, melynek az az érdekessége, hogy bármely trackbe is hallgatunk bele, többnyire valamiféle új ötlettel találkozhatunk.


    6. Christopher Young - Sleepwalking

         Szinte minden évben akad rá példa, így 2008-ban is befutott Christopher Youngtól az aktuális, egy vidéki kisvárost megidéző stílusban (ahogy az ilyesmit meg szoktam határozni) komponált zenéje. A komponista életművében csak egy apró szerepet betöltő score családias-őszies hangulatával győzőtt meg.


    7. Danny Elfman - Standard Operating Procedure

         Az iraki fogolykínzásokról szóló dokumentumfilm aláfestése a témának megfelelően meglehetősen fojtogató hangulattal bír, egyben remek ötletekkel teli. Danny Elfmannek határozottan jól áll az is, amikor bemerészkedik Philip Glass területére.


    8. Mark Kilian - Before the Rains

         Jelenleg úgy tűnik, hogy Mark Kilianra rátaláltak az egzotikus aláfestéseket igénylő filmek, hiszen ez az arabos-afrikai stílusú "Traitor" előtt megszülető score Indiát idézi meg, hol lassabb világzenei, hol dinamikusabb pillanatokkal. A benne használt tradicionális hangszerek nem lógnak ki a szimfonikus környezetből (sem fordítva), és számos remek instrumentum-szimbiózis támasztja alá, hogy a hasonlókról is ismert Mychael Danna mellé (vagy akár helyére - már ami az utóbbi időket illeti) megérkezett egy újabb tehetség.


    9. Alexandre Desplat - The Curious Case of of Benjamin Button

         A francia komponista olyan egyedi stílust fejlesztett ki, mely révén sosem lehet kiszámítani, milyen jellegű lesz a következő zenéje, még azonos filmműfajok esetében sem. Ez persze nem mindig pozitív eredményt jelent, ám ennél a csendes albumnál például azt érzem, hogy helyezése a film megtekintése után esetleg még javulhat is...


    10. Johan Söderqvist - Let the Right One In

         ...ahogy ennél a score-nál szintén ez áll fent. Egy hagyományos esetben észrevétlenül maradó svéd vámpírfilm mégiscsak kiérdemelte magának a figyelmet az ínyencek körében, és ezzel zeneszerzője is sokat nyert. Aláfestése ugyan tartalmaz horrorisztikus pillanatokat, összességében azonban inkább egy erős drámai darabbal van dolgunk, több nagyon eltalált romantikus motívummal.




    Akik kimaradtak:


    1. Dario Marianelli - Atonement

         Mivel a "Vágy és vezeklés"-t 2007-ben mutatták be, de a zenét a hozzánk 2008-ban érkező filmmel együtt ismertem és szerettem meg igazán, akkori listámból méltatlanul kimaradt, holott Dario Marianelli remekének a 2007-es év legkiválóbb zenéi közt lett volna a helye. Valahol a legelején.


    2. Hans Zimmer, James Newton Howard - The Dark Knight

         A duó előző denevérzenéjét kedvenceim közt tartom számon, azonban véleményem szerint a folytatás túl kevés újdonságot tartogatott ahhoz, hogy igazán megkedveljem. Attól függetlenül a film alatt remekül működik, sokat hozzátesz a jelenetekhez, azonban valamiért nem támad hiányérzetem, ha továbbra is megmaradok a "Batman Begins"-nél. Több szempontból tehát a legjobbak közt lenne a helye, ezért is éreztem fontosnak megemlíteni, ám a felsorolt okok miatt kimaradt.




    Az év meglepetései:


    1. Ramin Djawadi - Deception

         Hans Zimmer zeneszerzőgyárának futószalagjáról lassan már csak az nem kapja meg a maga nagy lehetőségét, aki még az egyhetes előkészítő tanfolyamon is lusta részt venni. Miután a "Mr. Brooks" aláfestését meghallgattam, Ramin Djawadit is rögtön belelöktem ebbe a kategóriába. Aztán szinte szemlesütve bevallottam, hogy "A Vasember" score-ja nem is lett rossz, végül az említett korábbi munkájával is megbékéltem (ha meg nem is tetszett). Most pedig ezen muzsikáját az év egyik legérdekesebb filmzenéjének tartom, mert meglehetősen szokatlan stílusú egy erotikus thrillerhez.


    2. John Ottman - Valkyrie

         Itt meglepetés amiatt állt elő számomra, mert John Ottmannek eddig mindössze egy olyan albuma ("Cruel Intentions") jelent meg idáig, melyet kettőnél többször is meg akartam hallgatni. A lemez remek nyitánnyal rendelkezik, és a folytatás még úgy is erővel teli, hogy néhol a feszültség fokozása horrorisztikus zenei megoldásokat követelt.


    3. Tuomas Kantelinen - Mongol

         Egy számomra eddig idegen (és meglehetősen dühös) zenei kultúrával ismertetett meg a szerző, különlegesnél különlegesebb hangszerek bevetésével. Ha nem törné meg az albumot számos, a lemezre misztikus oknál fogva felkerült bosszantó testhang (úgymint hörgés, röhögés és üvöltözés), illetve a tételek jobban egybeállnának, mindez egy igazán emlékezetes produkcióként lenne fogyasztható. Így viszont a CD egyhuzamban történő végighallgatása nem kevés bosszúságot hagy maga után, emiatt nem fért be például a legjobb albumok közé sem.


    4. Mark Snow - The X Files: I Want to Believe

         Arra számítottam, hogy az elcsépelt főtéma mellé kapok még számos zaklatott vonósmuzsikát, és ennyi. Ehhez képest a kevés hentelésen olyan szép és eredeti tételek segítettek át, melyekre nem pont egy X-score esetében számítottam.


    5. Wolfram de Marco - Loft

         Az utolsó pillanatban futott be hozzám a korábban Klaus Badelt mellett dolgozgató ismeretlen zeneszerző műve, ami egy minimalista stílusban megírt, többnyire feszült, olykor drámai zene egy belga thrillerhez. Egy extrém érdekesség a lemezről a közel negyedórás "Casino": ebben gyakorlatilag ugyanaz a téma lüktet mindvégig, ám unatkozás helyett a tétel lassú építkezésére figyelünk.


    6. Theodore Shapiro - Tropic Thunder

         Már-már megdöbbentőnek is lehetne tartani, hogy egy vígjátékhoz olyan score-t komponált a természetesen vígjáték-specialistaként számon tartott zeneszerző, amely számos pontján egy akciómoziban is megállná a helyét. Hogy erről meggyőződjünk, nem is kell tovább menni az első tracknél, amiben a lejjebb még méltatásra kerülő Lisbeth Scott is vokálozik.




    Az év legjobb trackjei:


    1. Theodore Shapiro: "Marley & Me" (Marley & Me)

         Ahogy eddig tettem, úgy ezúttal is olyan darabokat válogattam össze ebbe a kategóriába, melyek albuma ugyan nem fért a legjobbak közé, ám azért akadt figyelemreméltó pontjuk. Ha volt 2008-ban olyan téma, amitől jókedve lehet az embernek, akkor az ez a vidám popszimfonikus track, mely valószínűleg azt is megfogja, aki sosem figyelt fel a filmzenékre.


    2. Edward Shearmur: "End Title" (Passengers)

         Az ember hallgatja a "K-Pax" zeneszerzőjének művét, és úgy érzi, hogy cseppet sem rossz ugyan, ám valami mégis hiányzik belőle. Ez aztán váratlanul meg is érkezik a legvégére, egy olyan varázslatos zongorahimnusz formájában, melyre még a hasonlókban rendkívül erős Thomas Newman is büszke lenne.


    3. Mark Shaiman: "Homecomings" ( The Bucket List)

         A szomorkás album akár még a legjobbak közt is helyet kaphatott volna, ha nem lenne ilyen rövid a tényleges score, és játékideje nem a szerző korábbi darabjaival bővülne - részben olyanokkal, amelyek teljesen kilógnak a képből. Ez a track viszont feledhetetlen.


    4. James Newton Howard: "Be with You" (The Happenning)

         Már a főtéma is figyelemreméltó, a score legkiemelkedőbb pontja mégis a film szerelmi témájának is nevezhető tétel.




    5. A. R. Rahman: "Mausam & Escape" (Slumdog Millionaire)

         Nagy kedvencem volt jó pár éve az indiai Talvin Singh, aki eddigi két lemezén a tabla hangját elektronikus stílussal párosította. Ez a dinamikus track az ő munkáira emlékeztet, hiszen a szerző tradicionális hangszerekkel hoz létre egy modern és rendhagyó muzsikát.


    6. John Powell: "The Moon and the Superhero" (Hancock)

         A rajzfilmekbe lassan belefulladó komponista mindig a megbízható minőséget hozza, de amikor végre elszabadul a kutyáktól, elefántoktól, pandáktól, akkor az efféle könnyen megszerethető, fülbemászó szerzeményeket is csuklóból megalkotja.


    7. Ramin Djawadi: "Driving with the Top Down" (Iron Man)

         Lendületes akciódarab, amely sikeresen pótolja Trevor Rabint, ha már egyszer nevezett manapság csak félálomban alkot.




    8. James Horner: "Boys Playing Airplanes" (The Boy in the Striped Pyjamas)

         James Horner másik 2008-as zenéjét összességében nem ítéltem kiugró minőségűnek, de ez a játékos, mégis klasszikus stílusú kompozíció bármennyiszer meghallgatható.



    9. Michael Giacchino: "Let Us Drink Milk" (Speed Racer)

         Ismerek olyan embert, aki képes volt elsőre is végighallgatni az albumot, nekem azonban nem sikerült. Másodszori nekifutásra viszont igen, így kedvelhettem meg ezt az összképből kilógó, karácsonyi hangulatba futó zenét.



    10. Adrian Johnston: "Always Summer" (Brideshead Revisited)

         Hihetetlen módon Adrian Johnston nevét még mindig kevesen ismerik, pedig klasszikusba hajló stílusa már több, sajnos homályba vesző remeket adott a filmzenei világnak. Ez a tétel is példa arra, hogy a szerző Dario Marianelli azonos minőséget szállító helyettese is lehetne, ha az említett beleunna a kosztümös drámákba.




    Az év legjobb betétdalai:


    1. Lisa Miskovsky: "Still Alive" (Mirror's Edge)

         Úgy bő fél éve találkoztam e játék másfél perces előzetesével, és az abban hallható kellemes dallamfoszlány még e formában is megragadta figyelmem. Aztán az év végére megérkezett Lisa Miskovsky dala is, aminek részét képezte, én pedig nem győztem meghallgatni elégszer.


    2. UNKLE, Mark Snow: "X Files" (X Files - I Want to Believe)

         Nem hittem volna, hogy sikerülhet még bárkinek is a jellegzetes, ám mára az egyik legunalmasabbá vált motívumba újra életet lehelni. Az UNKLE-nek ez összejött.



    3. Peter Gabriel, Thomas Newman: "Down to Earth" (WALL-E)

         A hosszas hallgatás után visszatérő Thomas Newman albumának kevés maradandó pontjaként tartom számon a Peter Gabriellel közösen írt dalát, amely utóbbi talán legnépszerűbb korszaka dalainak szellemét idézi meg.



    4. The Crystal Method: "The Name of the Game" (Tropic Thunder)

         A remek vígjátékban nem hallható ugyan sokáig a már eddig is több betétdalt és a "London" című mozi zenei anyagát összehozó csapat (eredetileg sok-sok éves) felvétele, de addig igen, hogy felfigyeljek rá. A lemezen található remix filmbeli részletekkel van színesítve, és ez azon eset, amikor mindez nem ront az amúgy hangosan bömböltetésre ideális szerzeményen.


    5. Danny Elfman: "The Little Things" (Wanted)

         Jobban belegondolva, egy hasonló jellegű dalokból összeállított válogatásalbumon nem is biztos, hogy kiemelkedne, azonban igazi kuriózumként pluszpontokat szerez azzal, hogy előadója maga a komponista. A dal megadja a film alaphangulatát, ami ennyire hangsúlyosan egyre ritkábban fordul elő.




    Az év különlegességei:


    1. The American Dollar - A Memory Stream

         E kéttagú zenekar szépséges és elvarázsolt hangulatú instrumentális szerzeményei Clint Mansell, az Asche & Spencer, a Mogwai vagy az Explosions from the Sky rajongói körében arathatnak nagy sikert. Az ezen a pár hónapja kiadott albumon szereplő "The Slow Wait" című felvételük kísérte Fursy Teyssier "Tir Nan Og" című varázslatos rövidfilmjét, ami egyértelmű bizonyíték lett arra, hogy ideje lenne már mozifilmhez is score-t írniuk. További bizonyítékot találunk még két előző albumukon is, melyeket - ezzel egyetemben - akár meg nem született filmek aláfestéseinek is tekinthetünk.


    2. Biomusique - The 10,000 Steps

         Lisbeth Scottot a legtöbben főként mozifilmek kapcsán ismerik, hiszen olyan népszerű alkotásoknál működött közre, mint "A passió" vagy a "Narnia krónikái". A Juno Reactor-os Greg Ellisszel alkotott kettőse egy izgalmas és ígéretes projekt (afféle populárisabb Dead Can Dance), így remélhetőleg nem pusztán egy lemez erejéig álltak össze.




    Az év csalódása:


    Angelo Badalamenti - The Edge of Love

         A zeneszerző ezúttal nem volt csúcsformában, emlékezetes score így nem található az albumon, holott egy új romantikus klasszikusban reménykedtem. A trackekbe ráadásul néhol Dylan Thomas költeményeiből szőttek részleteket, azonban aki az instrumentális filmzenére kíváncsi, azt ritkán dobja fel, ha rábeszélnek - legyen bármilyen szép is az adott vers. Akad még néhány, okos módon közbeiktatott betétdalunk is, melyek pusztán azért említendők meg, mert a főszereplő Keira Knightley adja elő egy részüket, úgy-ahogy. Ez az érdektelen összeállítás bónuszként pedig egy olyan elfuserált lemeztokban került kiadásra, amit kicserélni sem igazán lehet, ha erre volna szükség, mert a hátsó borító mérete nem kompatibilis egy hagyományos tokéval.




    Az év legrosszabb filmzenéi:


    1. Elia Cmiral - Splinter

    Az idei év legrosszabb albuma egy bő félórás zörejhalmaz, ami ha elvétve "feszült neszbe" vált át, akkor biztosak lehetünk abban, hogy másodperceken belül valami felcsattanás fog következni - melyet persze már a feszült nesz előtt is hallottunk. Ha filmzenerajongó ismerősünk hallgathatónak nevezné, onnantól inkább ne fordítsunk neki hátat.


    2. Tomandandy - The Strangers

    A "Megszólít az éjszaka" hátborzongatóan jól sikerült aláfestése óta mindig várom a Tomandandy duó aktuális aláfestését - hogy miért, azt magam sem tudom. Erről a bizalomról már évekkel ezelőtt el kellett volna feledkeznem, hiszen azóta sem csináltak semmi maradandót, sőt még csak jót sem nagyon. E zenéjük átlagos ambientes thrillerzenének indul, majd vált át csapkodásba. Gondolom, a film alatt elzörög, de kiadni szükségtelen volt, hiszen zajokat összegyűjteni filmzenealbumnak meglehetősen nagy bátorságra vall.


    3. Joseph LoDuca - The Messengers

    Idegenek után hírnökök. Még ha úgy is tűnhet, mintha irtózna a szótól, az egyik legismertebb zörejművész bebizonyította már, hogy képes zenét is szerezni, a legtöbb esetben mégis olyasmit várnak el tőle, ami a legolcsóbb ijesztgetések vonalán halad. Ez az album is ilyen lett, haladás abban a tekintetben történt, hogy ezúttal legalább van fogyasztható főtéma, és pár szép altéma is - sajnos a szokásos borzalmak mellett.




    Vissza a többi értékeléshez

    További kritikáink
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground
  • Heaven & Earth
  • Halloween

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam