FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Attila  The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A Filmzene.net 2007-es összesítése

    Tihanyi Attila összesítése







    Hogy volt...?

         A 2007-es évre nem aggathatjuk rá teljes meggyőződéssel az érdekfeszítő jelzőt, de mi sem jellemzi jobban a hollywoodi helyzetet, mint a Golden Globe legutóbbi díjátadó ceremóniájának lefújása. A forgatókönyvírók sztrájkja, és a színészszakszervezetek ezirányú támogatása talán közvetve kihat a filmzenékre is, de mindenképpen meglepő, hogy az úgynevezett nagyágyúk, vagy azok a komponisták, akiknek műveire mindig kíváncsiak vagyunk, mennyire háttérben maradtak 2007-ben. John Williams gőzerővel készül az Indy 4-re, az eddig évente legalább négy score-ral előrukkoló James Horner gyakorlatilag szabadságra ment (a "The Spiderwick Chronicles" pedig csak 2008 elején lesz megismerhető), Alan Silvestri a szokásos Zemeckis-filmhez írt korántsem kiemelkedő muzsikát, Hans Zimmer saját nevével csak a Simpson-film és a kalóztrilógia záró epizódja kapcsán jelentkezett, Thomas Newman eltűnt, mint a kámfor, Danny Elfman sem különösebben erőltette meg magát (a "Sweeney Todd" annyira az utolsó pillanatban érkezett, hogy nem volt alkalmam megismerni), Christopher Young pedig akár az év vesztese is lehetne, hogy a "Pókember 3." zenekari aláfestése kiadatlan maradt. A 2007-es év két legtermékenyebb komponistája James Newton Howard és Mark Isham volt, s kettejük zenei párharcából - már ha létezik egyáltalán ilyen - egyértelműen előbbi került ki győztesként, de már ezt is csak a 2008-as év első napjaiban megjelent albumai alapján lehet kijelenteni (egy hónap alatt négy megjelenés...).

         A tavalyi idény számomra is furcsábban alakult a kelleténél, a rohanó élet sokkal jobban elsodort a filmzenék mellől, mint szerettem volna, ezért az év végi értékelésemkor nem tudom azt mondani, hogy túlságosan elmélyedtem volna az ifjú tehetségek megismerésében, de nyersen fogalmazva a "nagyját" azért hallottam a kiadott albumoknak, ez alapján pedig négy csoportra bontottam az említésre méltó muzsikákat. Egyéb érdekességként az év veszteséről beszéltem már korábban, nyertest nem tudnék mondani, mint ahogyan "Az év filmzenéje" megtisztelő címet sem bírnám azonnal kiosztani. Zenebarát fülem csupán pillanatokra érezte magát komfortosan, de igazán nagy erővel egyetlen muzsika sem győzött le úgy, ahogy szerettem volna, és mindent elárul, hogy az ezt megelőző év kedvencei gyakrabban pörögtek a lejátszómban, mint az idei termés. Lássuk tehát a csoportosítást.




    Négy score, amit 2007-ben többször is elővettem:


    Gabriel Yared - 1408

         Számomra az év egyik meglepetése, hogy Yared ilyen káprázatos thrillerzenével rukkolt elő, ami egyszerre jelenthet számára kitörést a drámákra korlátozódó felkéréseiből, valamint számunkra egy újszerű zenei megközelítést a műfaj felé. Az albumot tekintve ráadásul az sem kis dicsőség, hogy talán ez az egyetlen, ahol címre pontosan ki tudom emelni a finálét ("Fire!"), mint számomra talán az év leggyönyörűbb tételét.


    Hans Zimmer - Pirates of the Caribbean: At World's End

         Két kézzel tiltakozom lassacskán minden újabb filmzene ellen, ami az egykor szebb napokat megélt komponista (és állandóan említésre kerülő hadseregének) kezei közül kikerül, a kalóztrilógia első két része ráadásul csúnyán leszerepelt nálam, mint az utóbbi idők legidegesítőbb muzsikái. Ezzel szemben meglepően összeszedték magukat a fináléra, s ha zenei szempontból nem is lehetne újszerűséggel illetni a harmadik részt sem, olyan sok apró, finom megoldással tűzdelték tele, hogy ha díjat kellene adnom, akkor az év kalandzenéjének hívnám.


    George S. Clinton - Bury My Heart at Wounded Knee

         A komponistán keresztül sikerült megismernem ezt a csodálatos, s tőle abszolút szokatlan hangvételű művet, mely nagy szerencsénkre szélesebb körben is elterjedhet majd a Varése Sarabande gondozásában. Az indián zenei elemekre épülő drámai muzsika nem csupán zeneileg került a kiemelkedő filmzenék közé, de hatásának erejét növeli a tény, hogy egy alapvetően nevenincs vígjátékok aláfestéséért felelős zeneszerző követte el, az ilyen meghasonulásokat pedig mindig különös tekintettel díjazom. Ha nagyon muszáj, ezt a művet jelölném meg 2007 legjobb filmzenéjének.


    Mark Isham - In the Valley of Elah

         Az egyik legismertebb filmes portál szerint Isham idén hét filmhez és egy sorozat epizódjaihoz készített aláfestést, és a lemezkiadóknak hála, ezeket szinte kivétel nélkül elérhetővé is tették számunkra. Maradjunk annyiban, hogy a minőség a mennyiség rovására ment kedvenc jazztrombitásom esetében, ám az "In the Valley of Elah" annak ellenére is elvarázsolt, hogy Paul Haggis új filmjéhez közel sem olyan erős muzsika született, mint az ezt megelőző "Ütközések"-hez. A háromnegyedórás melankolikus varázslat inkább az ambient műfajához sorolható, mint klasszikus komolyzenéhez, de hangulatában idén a legtökéletesebb kísérője volt a szürke téli napoknak. Az év legszomorúbb albumaként aposztrofálnám.




    Négy score, amit 2007-ben nem vettem újból elő:


    Christopher Young - Ghost Rider

         Nos igen, a madridi bepillantást őrült várakozás követte, majd igazából kínosan egyikünk sem merte bevallani, hogy nem erre számított, amikor végre a polcokra került Young legújabb akciózenéje. A magam részéről az elektromos gitár fokozott jelenléte bőven elég egy album ignorálásához, de ráadásul a kórus is vérszegénynek bizonyult, a jobb témákat meg gondolom a Pókember kalandjaihoz tartogatta a szerző. Épp ezért amennyire vártam, olyan gyorsan el is felejtettem.


    Steve Jablonsky - Transformers

         A film várakozáson felül teljesített nálam, nagyon jól esett rövid időre kikapcsolni az agyat, ám szegény zeneszerző valamiért tüske a szememben, s az állandóan felemlegetett panelek, valamint ugyanazon hat-hét hang és négy harmónia ennyiféle variálása már a könyökömön is kijött rég. A két dolog, ami miatt nem alázom porig a művet, az egyrészről a jól bevált recept jelen filmhez is tökéletes alkalmazása, másrészről pedig az, hogy filmzenét egyébként nem hallgató ismerőseim is érdeklődtek nálam a "Transformers" után, és legalább minden második ember kíváncsi volt ehhez hasonló zenékre is. Márpedig ha Jablonsky munkája miatt nyitnak emberek a filmzenék felé, akkor azért minden elismerésem. Ettől függetlenül persze egyetlenegyszer sem hallgattam végig teljes egészében.


    John Powell - The Bourne Ultimatum

         Az első résznek olyan meglepő és újszerű hangulata volt, ami számomra az első igazán komoly kilépést jelentette Powelltől a zimmeri akciózenék világából. Mondom ezt annak ellenére is, hogy a legtöbben pont a "The Bourne Identity"-t tartják a trilógia leghaloványabb részének. Az ott kialakult ötleteket aztán jóval érettebb és kidolgozottabb formában visszaadta nekünk a folytatásban, ám pont az történt a harmadik résznél, amire gondoltam. El nem tudtam ugyanis képzelni, hogy azt a kiváló szintet hogyan fogja tudni még jobban fokozni. Véleményem szerint nem tudta, s emiatt sokkal inkább hallgatom továbbra is az első két rész zenéjét.


    James Newton Howard - The Water Horse: Legend of the Deep

         Kedvenc zeneszerzőm barátságos kalandmuzsikája a tőle megszokott könnyed harmóniákból, valamint az ír és skót népzenei motívumok tömkelegéből áll össze, én pedig úgy érzem, hogy egyik kategóriából sem lehet már semmi olyat kihozni, amit ezerszer ne hallottunk volna ezelőtt. Minőségét és hangulatát elismerem, de már cseppet sem hoznak lázba az ilyen megszólalású filmzenék, mert csak tőle tudnék legalább három ehhez hasonlót mondani korábbról. De azért az "igényes tucatzene" kifejezéssel semmiképp sem degradálnám le.




    Négy score, amit 2007-ben bárcsak elő se vettem volna:


    Patrick Doyle - Sleuth

         Ugyanazon három harmóniára építeni egy komplett albumot - ez a tévéfilmek gyenge aláfestéseit idézi. Ráadásul szinte végig kamarazenekari megszólalásban ismétlődik a tulajdonképpen dallamtalan zenei sor, ez pedig Patrick Doyle-tól egy nagyjából másfél órás munka lehetett. A zárótétel olyan, húsz évvel ezelőtti elektronikus skandallum, amit egy jóérzésű, C64-es játékokhoz aláfestést szerkesztő képzetlen muzsikus sem engedett volna meg magának. Rá se ismertem.


    John Ottman - Fantastic Four: Rise of the Silver Surfer

         Kiváló zeneszerzőnek tartom, de míg az előző rész zenéjét a jótékony feledés homálya borítja már, a folytatás film szempontjából is bicskanyitogatóra sikerült, és ezt bizony Ottman tömény, fojtogató masszaként a hangfalból kiömlő zenekari menetelése sem enyhítette. Sőt: mintha az odaégett piskótát agyonlocsolta volna túlcukrozott tejszínhabbal. Minden megvan a műben, ami egy érezhetően gyengébb folytatáshoz szükséges, de önállóan szinte hallgathatatlan, mert semmi kapaszkodó nincs benne, semmi élvezetes megoldás. Viszont lehetetlen leírni a fickót, sok van még benne.


    Brian Tyler - War

         Ezt a művet nem az a Brian Tyler írta, akinek megbízható stílusát egyébként szeretem. Valami Bourne-klónként próbálnám jellemezni, de egész egyszerűen annyira döbbenetesen nélkülöz bármiféle egyediséget, hogy szinte büntetés a szerző egyéb műveinek ismeretében végighallgatni.


    Charlie Clouser - Resident Evil: Extinction

         Az egykori Nine Inch Nails-tag kiemelkedő erejű szenvedészenéit bizony belepte a fűrészpor, és hatalmas kérdőjelek erdejében keresem a választ, hogy egy Jeff Danna által pazarul kivitelezett akciózene után vajon miért volt szükség váltásra. Ha a komponistának nem volt kedve folytatni, megértem, de Clouser műveit ismerve nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami ötlete volt, azt már mind tökélyre fejlesztette, s úgy tűnik, filmzenei látásmódja ennyiben ki is merül. Az "Extinction" mindaz, amit egyébként pont ugyanígy hallanánk, ha a "Fűrész" ötödik része előbb jött volna ki.




    Négy score, amit 2007-ben talán többet is elővehettem volna:


    Michael Giacchino - Ratatouille

         A kis gourmand patkány egyesek számára bizarrnak ható szakácskarrierjéhez a "A hihetetlen család" zeneszerzője komponált francia hangulatú, könnyed, ám szigorúan komolyan veendő score-t. Mégis, talán a történet túlzott meseszerűsége, vagy a vidámabb zenei megoldások gyakoribb kerülése miatt közel sem töltött be ez a mű olyan szerepet a filmzenei hallgatásaim során, mint az imént említett klasszikus elődje. De ez nem Giacchino hibája, és a hiányosságot feltétlen pótolni fogom a jövőben.


    Ilan Eshkeri - Stardust

         A film annak ellenére maradt ki mozis élményeimből, hogy nagyon szerettem volna megnézni, de a mindennapok egyre gyorsabb tempójába nehéz volt annyi filmet beilleszteni, így tulajdonképpen csak annyit tudok, hogy a képek nélkül is abszolút szerethető muzsika került ki az ifjú titán kezei közül. Ahhoz képest, hogy Hans Zimmer tanítványa, kalandzenéjében alig lelhetőek fel az unalomig ismert panelek, és nagyjából azt a szerepet tölti be a 2007-es év palettáján, mint két évvel ezelőtt a "Narnia Krónikái" zenéje.


    John Debney - Evan Almighty

         Hiába emelkedik ki Debney vígjátékzenéi közül a helyenként hihetetlen monumentalitással bíró mű, a hozzá készült produkció oly mértékű csalódás volt számomra, hogy nem tudtam magam a zenével vigasztalni. Egy viszonylag jól sikerült film (s zene) után csak a többre érdemes komponista tartotta a színvonalat, ezzel viszont méltánytalanul remek score-t írt, amit a film csúfos leszereplése miatt hamar el fogunk felejteni.


    Marco Beltrami - 3:10 to Yuma

         Nálam már a "Melquiades Estrada három temetése" óta nem kérdés, hogy az egyre megbízhatóbb teljesítményre képes zeneszerző remekül helytáll a western műfajában is. A kritikusokat ez a műve jobban meggyőzte, mivel azonban a film még nem érkezett meg kishazánkba, nem szívesen barátkoztam még a zenéjével külön, noha egyáltalán nem csalódtam az első végighallgatás után. Idő, s a hozzá tartozó film kell neki, hogy végleg beérjen.




    Vissza a többi értékeléshez

    További kritikáink
  • Shaft (2019)
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam