FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Attila  The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A Filmzene.net 2007-es összesítése

    Hubai Gergely összesítése







    A legjobb filmzenék:


    1. Marco Beltrami - Live Free or Die Hard

         Hiányoltam idén a nagy akciózenéket. A "Spiderman 3"-t ki sem adták, a "Transformers" esetében pedig mire a kiadók rászánták magukat egy lemezre, már el is vesztettem az érdeklődésem az egész zene iránt. Így az év legtökösebb akciózenéje számomra Marco Beltrami "Live Free or Die Hard"-ja lett, ami amellett, hogy egy tényleg jó folytatáshoz íródott, tiszteletben tartja az elődök zenéjét. Michael Kamen pótolhatatlan, de Beltrami remekül helyettesíti, és kiváló zenét komponált. Szó sincs klasszikusról (mi lehet az mostanában?) de az album elejétől a végéig leköt, remek akciómotívumokat tartalmaz, és legfőképpen üt.


    2. Patrick Doyle - Sleuth

         Az eredeti 1972-es mestermű remake-jében Jude Law és Michael Caine veszedelmes macska-egér játékot folytat, amelyben a tétek egyre nőnek. Ez a fajta perverz minimalizmus Doyle-tól szokatlan stílus, de a monotematikus megoldásokba kényszerített szerző ügyesen kivágja magát - egy zongora, minimális szintetizátormunka és egy kisebb vonósszekció elég a változatokhoz. A legfurcsább élmény az album rövidségét ellensúlyozó két remix, amit Patrick Doyle Jr. készített. Bár könnyen a "Gladiátor"-féle "Maximus Mix" vagy Tiesto tavalyi kalózos ámokfutása mellé kerülhettek volna, a két bónusz tétel megmutatja, hogy lehet egy klasszikusabb hangszerelésű albumhoz is olyan remixeket készíteni, amit nem kívánunk a pokolba.


    3. Brian Tyler - Aliens vs. Predator: Requiem

         Bevallom, már azt sem tudom, hányadán állnak az alienek a predátorokkal, és hogy mi történik velük. Hála Hollywoodnak, már nem is érdekel. Brian Tyler zenéje azonban végre az az igazi elemi akciózene, amire évek óta vártam tőle. Bár diszkrét Holst- és Beltrami-idézetekkel operál, ráadásul a lemez megint egy kicsit túl hosszú lett, számomra ez a szerző legkellemesebb műve, és idén végre megérett egy listás helyezésre is.


    4. David Shire - Zodiac

         A "Zodiac" nem tökéletes zene, sőt több fájó hiányossága is van, ráadásul kvázi a klasszikus "Magánbeszélgetés" zenéjének újrázása. De emellett van sok pozitívuma is: David Fincher majd két évtizeddel utolsó kicsit is emlékezetes zenéje után elővarázsolta a veterán David Shire-t, és tehetségének méltó munkát adott neki. Bár az elsődleges feladata saját korábbi zenéinek másolása volt, a végeredmény mégis megállja önállóan a helyét, emellett a modernebb technikának köszönhetően az elektronikus elemek is sokkal fantáziadúsabbak. Sajnos az album elég rövid, és néhány tétel nem is szerepel a filmben, de így egy csomagban nagyon hatásosak.


    5. Hans Zimmer - The Simpsons Movie

         Az idén kiadott "The Simpsons"-filmzene listára kerüléséhez el kell fogadnunk pár tényt. Az első, hogy az értékelésben a tényleges album mellett az is szerepet játszik, hogy a rég várt film az egyik legkellemesebb filmes élményem volt az évben. A másik, hogy kénytelen vagyok elfogadni Hans Zimmer visszavonulását - nem tudom megbecsülni, hogy az elsősorban Danny Elfman főtémájára épülő score-ból mennyit vállalt magára Zimmer, és mennyit engedett át kismanóinak. Valószínűleg nagyon sokat, úgyhogy képzeletben rakjuk oda a többiek nevét is a listához. A helyet végül egyetlen szám biztosította, de erről később...




    Az év tételei:


    1. "Silver Surfer Theme" (John Ottman - Fantastic Four: Rise of the Sulver Surfer)

         Az új Fantastic Four-zene nem került fel a toplistámra, mivel az egészet az első részhez hasonlóan nehézkesnek érzem, és fájó, hogy a minimális mennyiségű téma itt is kegyetlenül lassan fejlődik. De akad egy, ami mindent visz, ez pedig az új szereplő számára írt "Silver Surfer Theme". A melódia nemcsak zseniálisan telibe találja a karaktert, hanem egy kiváló nyitányt is ad neki, így teljes gyönyörűségében élvezhetjük az album elején.


    2. "Itch Twitch" (Patrick Doyle - Sleuth)

         Nehéz volt abszolút kedvencet választanom a "Sleuth" albumról, lévén, hogy minden tétel nagyjából ugyanaz a téma, így csupán arra kellett figyelnem, melyik a legkedvesebb variáció számomra. Így lett a nyertes az "Itch Twitch", ami egyre őrültebb tempót diktál és a végén már szándékosan hamis hangokkal fokozza az őrületet.


    3. "Aftermath" (David Shire - Zodiac)

         Bár a zene számos kellemes zongoratémát is felvonultat, David Shire "Aftermath"-je az év atmoszférikus tétele lett ezen a listán. Sötét, misztikus, és egy trombita földöntúli sötétséget ad az egésznek. A filmben ez talán az egyetlen észrevehető tétel amúgy, de ott is nagyon hatásos volt.


    4. "Tangiers" (John Powell - The Bourne Ultimatum)

         Miért került a "The Bourne Ultimatum" ennyire hátra? A zene még mindig zseniális, és illik a filmhez, de a legtöbb helyen nyilvánvaló az elődök (különösen a második) film zenéjének pontos másolása. A kedvenc kiválasztott tételem a "Tangiers", amely népiesebb hangvételű dobokkal pezsdíti fel a Bourne-zenék világát.


    5. "Spider Pig" (Hans Zimmer és / vagy barátai - The Simpsons Movie)

         Sajnos a lemezen nem a filmes verzió szerepel, de ez az átdolgozás is nagyot üt. Garbós entellektüel énem ezt diktálja: a szám az elmúlt év egyik legkifinomultabb filmzenés idézete volt, mely tökéletesen illett az adott jelenethez, melyhez a szöveg szellemes megváltoztatásával alkalmazták a dal tematikáját. A valóságban csak arról van szó, hogy Homer egy koszos patájú malacot sétáltat a plafonon, a hozzá költött dal pedig a legjobb poén az egész filmben.




    A legkevésbé jó filmzenék:


         Idén nem akartam kiadványokat "a legrosszabb filmzene" címmel illetni, mivel a nagy mennyiségű új kiadás miatt kevesebb időm jutott a 2007-es zenék hallgatására, ráadásul a ténylegesen legrosszabb zenéket úgysem hallgatom meg csak azért, mert léteznek és ki vannak adva. Jöjjön tehát az idei év négy olyan kiadványa, amit kár volt meghallgatni.


    1. Ramin Djawadi - Mr. Brooks

         Ramin Djawadi személyes sikere ebben az évben, hogy kiadásra került a "Mr. Brooks" zenéje. Nem tudom, hogy a zeneszerzőn kívül más is örült-e ennyire, mivel a zene nemcsak a szokásos "valami szintetizátor szól a háttérben" kategóriába tartozik, hanem néha a filmben is kifejti káros hatását. A zeneszerző mintha nem ismerné a csönd erejét, a score néha a legrosszabb pillanatokban bukkan fel, kártékony tapétaként foglalva el a lemezt és a filmet is.


    2. James Newton Howard - Michael Clayton

         A "Mr. Brooks"-hoz hasonló korongon egy dolog javít, és egy dolog ront. Pozitívum, hogy a film zenéje "csak" monoton, és a filmben egész kellemesen elvan. Más kérdés, hogy az albumot hallgatva jogos a kérdés, miért nem hallgatunk inkább nyugalmas esőeffekteket, vagy rakunk be egy üres CD-t. A negatívum, hogy ezt a lassacskán folydogáló háttérzenét James Newton Howard írta, akitől azért még álmában is többet várunk.


    3. Danny Elfman - The Kingdom

         Danny Elfman műve abban kicsit hasonlít a "Mission: Impossible" score-jához, hogy a zenei képzéssel rendelkező szakírók úgy írták le, mint a szerző hangjának megújulását olyan érdekes zenei mintákkal, amelyek a pophangzást elegyítik az eklektikus elektronikus megoldásokkal. Én őszintébb leszek, és bevallom, hogy szerintem ez az album csak úgy született meg, hogy Elfmannek szerződésben vannak kikötve a lemezjogai, így szinte minden, amit ír, valamilyen formában megjelenik.


    4. John Ottman - The Invasion

         Elfman zenéjével ellentétben a "The Invasion"-ről szinte megfeledkezett a szaksajtó, ezúttal joggal. Az utóbbi évek egyik legproblémásabb filmjét már évek óta forgatták és forgatták újra, így érkezett meg 2007-re. A zenét John Ottman írta, az albumról pedig csak annyit, hogy vannak rajta olyan számok, amelyek a "Silver Surfer Theme" tökéletes antitézisét alkotják. Részletezés helyett mindenki olvassa vissza az említett téma leírását, majd az összes melléknevet helyettesítse be ellenkező értelmű jelzőkkel.




    Az év kiadványai:


         A 2007-es év talán nem tartozott a legjobbak közé új filmzenék tekintetében, de a gyűjtők bizony kapkodhatták a fejüket, hiszen szinte minden héten megjelent valami kötelező darab vagy régen várt kedvenc. A lemezkiadók közötti ádáz versenyben így már szinte labdába se rúg az, aki lemezei mellé nem ad bónusz számokat, minimum még egy lemezt és részletes jegyzeteket. Az alábbi kiadványok mind kiválóan teljesítettek, így tényleg csak a krémek krémjének felsorolására van lehetőség. Ez az év kétségtelenül az Intrada legsikeresebb éve volt, hiszen dominálja a listát, és olyan kedves kiadóim, mint a FSM vagy a Varése sem kerültek fel a listára.


    1. Jerry Goldsmith - Alien

         Most egy pillanatra tegyünk úgy, hogy a teljes zene már nem jelent meg különálló zenesáv formájában, és máris tökéletes kiadvánnyal van dolgunk. Bár én annak idején bőségesen megelégedtem a DVD adta lehetőségekkel, az Intrada bebizonyította, hogy a világ egyik legtöbbet hamisított zenéjéből is ki tud adni egy fantasztikus kiadványt. A dupla lemez nemcsak a teljes zenét és a számos alternatív felvételt tartalmazza, hanem az eredeti filmzenealbumot és különféle demonstrációs számokat is. Adjuk hozzá a részletes jegyzeteket, és látható, hogy ilyen kiadás ritkán kerül ki a gyűjtők közé. Ja, és a legjobb dolog: nem limitált kiadványról van szó, úgyhogy még lehet bőszen vásárolni.


    2. Jerry Goldsmith - The Wind and the Lion

         Ha az Intrada nem húzza elő a kalapjából az "Alien"-t, már akkor is biztosították volna helyüket az élmezőnyben a "The Wind and the Lion" szintén példaértékű kiadásával. Akárcsak az előző kiadvány esetében, itt is kiadásra került a teljes album, a korábbi lemez tartalma, illetve az összes deiktikus zene, melyet Alexander Courage írt és hangszerelt a filmhez. Sajnos az "Alien" kiadásával ez a klasszikus a második helyre csúszott.


    3. David Arnold - Godzilla

         A méret a lényeg, és ezzel a La-La-Land kiadó is tisztában lehetett, amikor David Arnold eddig mostohagyerekként kezelt "Godzilla" zenéjét dupla albumon adták ki. Korábban Arnold zenéje a hivatalos albumon csak negyedórát kapott, a score-ból kiadott promo pedig elérhetetlen volt. Ezeket a kiadványokat most feleslegessé tette a dupla CD, ami már el is fogyott, annak ellenére, hogy háromezer darabot nyomtak belőle. A La-La-Land pedig dicséretet érdemel, mivel egyre több modern klasszikust ad ki - idén például a "Godzilla" mellett a "Bad Boys"-t is megjelentették.


    4. Henry Mancini - Without a Clue

         Tavaly is felkerült a listámra a Buysoundtrax egyik Henry Mancini-lemeze, és ez idén sincs másképp. A "Lifeforce" után az 1988-as "Without a Clue" is remek kikapcsolódást nyújt, vidám, felüdítő zene, az egyik legjobb, elejétől a végéig hallgatható lemez ebből az évből. Bár itt nem adtak ajándéklemezt, és a jegyzetek sem mennek túlzott részletességbe, a lemezen megtalálható a teljes zene, és az összes elhangzott korabeli betétdal bónusz számok formájában került a lemez végére.


    5. Alex North - 2001: A Space Odyssey

         Ha nem az év legelején jelent volna meg, valószínűleg az Intrada ezen kiadványa minden listán magasra kúszna. Mivel januárban adták ki, az emlékek fakulnak, de én mégsem felejtettem el megemlékezni róla. Az album nemcsak történelmileg fontos zenét rejt, hanem egy csodával határos megmenekülést is, hiszen annak idején az eredeti mesterszalagokat a stúdióval együtt dózerolták el. A CD mellett az érdekes füzetecske ismerteti a teljes drámai történetet, ami a "2001" zenéjét olyan kiadvánnyá teszi, ahol a mellékelt olvasmány majdnem olyan jó, mint a zene.




    Az év egyebei:


    Az év újrafelvétele - The Private Life of Sherlock Holmes

         Ebben az évben jó pár újrafelvétel született, közülük említésre méltó az Intrada kezdeményezése Rózsa Miklós "Spellbound"-ének újrafelvételével, illletve az újonnan alakult Tribute Film Classics kiadó Herrmann-kiadványai. A legjobb újrafelvétel díját mégis a "The Private Life of Sherlock Holmes" kidaványnak adom, mivel Rózsa zenéjének nagyrésze ezen kiadvány nélkül örökre eltűnt volna, míg a többiek valamilyen formában már elérhetőek voltak. Ebben az esetben nemcsak sok zene került a vágószoba padlójára, hanem a film több mint felét kidobták, így velük együtt a zene is elveszett volna. Ezek megmentésével Nic Raine újrafelvétele méltán viselheti a "premiere recording" feliratot.


    Az év felfedezettje - Jonny Greenwood

         A Radiohead tagja Paul Thomas Anderson "Vérző olaj" című filmjéhez írt zenét, ami csak azért nem került fel a listámra, mert a kiadvány nagyon rövidre sikerült, és mert a filmben sokkal jobban működött a score, mint a lemezen. A film emellett tele van szórva Penderecki-zenékkel, amik már a tavalyi "Az ember gyermeké"-ben is hasonlóan fájdalmas hatással voltak rám. Mindenesetre remélem, hogy Jonny Greenwood még sok hasonló lehetőséget kap arra, hogy filmeknél mutassa meg, mire képes.


    Az év botránya - 300

         Hangos, erőszakos, és nem tetteti magát intellektuális csúcspontnak - ilyen szempontból ideális zene lenne számomra Tyler Bates "300"-a, de temp track-másolása már olyan szinten pofátlan volt, hogy az Hollywoodban is kiverte a biztosítékot. Bár számos művet idézett, Elliot Goldenthal "Titus"-ának másolása már perhez vezetett, ami komoly költségekbe verte a stúdiót. Bár Batest valószínűleg belekényszerítették a másolásba, remélhetőleg ez intő jel lesz a filmkészítőknek, mikor a zeneszerzőket legközelebb temp zenék másolására akarják rávenni.


    Az év "nem értem" zenéje - Atonement

         Fájó pont, hogy megint azzal kell szembesülnöm: nem értem az év zenéjét. A Golden Globe már kitüntette, és lelkesen szerepel a legtöbb év végi összesítésben is, számomra mégis rejtély, hogy ebben a zenében ki mit hall, mit lát vagy érez. Én személy szerint semmit.



    Az év legrosszabb borítója - 3:10 to Yuma

         Ez a borító olyan rossz, hogy megérdemli a kategória létrehozását. Látványosabb képmelléklet híján képzeljünk el egy bézs hátteret, amin egy fotórealisztikusan megrajzolt cowboy lőni akar, és ezt írjuk felül a címmel olyan módon, hogy ebben az ingerszegény környezetben is zsúfoltságot teremtsünk. Ja, a zene amúgy egész jó, de a borító rémisztő amatőrizmusról tanúskodik.


    Az év legrosszabb kiadványa - National Treasure: Book of Secrets

         Lássuk csak, miért rossz Trevor Rabin legújabb zenéjének kiadása. A filmben hallottak alapján nem egetrengető mestermű, és az első lemez anyagát jó párszor átforgatja, de alapjában véve kellemes kis zene. Erre ebből kevesebb mint fél óra kerül kiadásra (jó pár perccel kevesebb), ráadásul csak az iTunes-on keresztül lehet megvásárolni, és amikor próbálkoztam: csak amerikai állampolgároknak. Ennél már csak a "Spiderman 3"-nek van rosszabb kiadása. Erről beszélve...


    Az év kiadatlan zenéje - Spiderman 3

         Ha már az év egyik sikerfilmjének zenéje sincs kiadva, mi lesz? Mivel nincs CD, a "Spiderman 3" jelenleg a legtöbb bevételt hozó amerikai film, aminek nem elérhető a score-ja. Ha beleszámítjuk, hogy az év elején Christopher Young "Lucky You"-ját a Varése a bejelentés ellenére mégsem adta ki, kétségtelenül Young lett az év legpechesebb zeneszerzője. Jobb évet neki 2008-ra!




    Vissza a többi értékeléshez

    További kritikáink
  • Shaft (2019)
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam