FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Catch Me If You Can  Dunkirk  Blade Runner  Kingsman: The Golden Circle  War for the Planet of the Apes  Spider-Man: Homecoming  The Autopsy of Jane Doe  Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - 1408 (Gabriel Yared)    1408   (2007)
       


      

       zene: Gabriel Yared
       vezényel: Jeff Atmajian
       kiadás éve: 2007
       kiadó: Varése Sarabande
       játékidő: 56:22




         Lehet, hogy pusztán üzleti okok vezérelték a magyar mozikat akkor, amikor itthon cirka öt hónapot ráhúztak az "1408" című misztikus thriller amerikai bemutatójának időpontjára. Talán most nincs akkora felhajtás, nincs olyan kasszasiker, ami elcsábítaná a nézőket, és a Stephen King itthon "Minden haláli" című könyvének egyik novellájából készült produkció képes lesz majd a várakozásoknak megfelelően teljesíteni. A népszerű író igazán komoly rajongói számára ez a rengeteg idő némileg csökkent azáltal, hogy a tengerentúlon október legelején már a DVD is megjelent, és nem túlzok, ha azt mondom: még a legelvakultabb filmzenerajongók is tehettek egy efféle kitérőt, hiszen zenei szempontból a film egy igen érdekes meglepetéssel szolgál. A műfajból számtalan komponistára tippelhetnénk, ehhez a filmhez mégis Gabriel Yared, az eddig főleg drámákban jeleskedő zeneszerző csatlakozott, ami annak ellenére is különleges, hogy a "Trója" óta sokan biztosak lehetünk abban: képes a szívfacsaró harmóniákon túl is megdöbbentő erejű műveket komponálni. Yared még a spanyol filmzenei konferencián áradozott arról, hogy végre megtalálták őt más jellegű produkciók készítői is, és nagy izgalommal látott neki a munkának. A végeredményt én is hasonló lelkesedéssel vártam, és minél többször hallgatom meg, annál inkább körvonalazódik előttem egy új, izgalmas zeneszerző kialakulása.
         Maga a film a közelmúltból leginkább a Johnny Depp főszereplésével készült "Titkos ablak" hangulatához hasonlítható, noha John Cusack egy rejtélyes szobában történő lassú megőrülése főleg a vizuális megoldásoktól erős, mintsem hogy valami újabb monodrámaszerűségről beszéljünk. A - természetesen - családi tragédiák következményeként abszolút szkeptikussá vált író, Mike Enslin (Cusack) azért érkezik a New York-i Dolphin Hotelbe, hogy az ott található, 1408-as számú szoba állítólagos kísérteteiről bebizonyítsa: valójában nem is léteznek. Bár a szálloda igazgatója (Samuel L. Jackson összesen alig negyedórát kitévő, a gyakorlatban vélhetően majdnem ugyanennyi forgatási időt igénybe vevő alakításában) kezdetektől fogva megpróbálja lebeszélni a makacs tollforgatót, próbálkozása hasztalannak bizonyul, Enslin pedig a beköltözését követő szűk másfél órában újra találkozik elhunyt lányával, animált festményekkel, élő tükörképpel, tengerbe süllyedő nappalival - minden olyan természetfeletti eseménnyel, melyeket addig csupán szóbeszédnek tekintett. Mikael Hafström svéd rendező második hollywoodi produkciójának sikerét nem csupán a főként pozitív felhangú kritikák, de a költségvetés alakulása is jelzi (eddig négyszerannyit termelt, mint amennyibe került), s ha bizonyosan nem is válik majd akkora klasszikussá, mint mondjuk a film kapcsán azonnal eszünkbe jutó "Ragyogás" vagy (természetesen az 1979-es) "A rettegés háza", a különféle trükkök és a hangulatos operatőri munka teljes mértékig szórakoztatóvá teszi Cusack egyébként is remek ámokfutását.

         A libanoni származású Gabriel Yared még nem teljesen ocsúdhatott fel a "Trója" kapcsán őt ért, finoman szólva is gusztustalan támadásokból, mert hiába várják filmzenerajongók ezrei, hogy valami igazán lélegzetelállító művel rukkoljon elő, az azóta készült ismertebb műve, a tavalyi "Breaking and Entering" csupán csendes meditációt hozott (hozzáteszem: várakozáson felülit). Illetve még valamit, hiszen az a produkció meglepő módon egy főleg dinamikus tánczenéiről ismertebb zenekarral, az Underworlddel közösen készült, és a kollaboráció mindenképpen hasznára vált Yarednek, mert az "1408" során már remekül keveredik a szimfonikus zenekar a hangulatos elektronikus effektekkel, ami a szerzőre eddig nem volt jellemző. A Varése majdnem egyórás kiadványa számomra az utóbbi idők legnehezebben kezelhető albumát jelenti, az első végighallgatás ugyanis csúfos kudarcba fulladt. A filmzenékre jellemző azonnali hatásvadászat helyett Yared munkája olyan témákat vonultat fel, amelyek nagyon nehezen bontakoznak ki, s csak többszöri újrahallgatás után válnak kerek egésszé. A film végső kimenetelére finoman utaló tétel, az albumot záró "Fire!" volt eleinte az egyetlen pont, amit százszázalékosan be bírtam fogadni, s az addig jellemzően finom sustorgások és mély búgások dzsungelében rejtőzködő dallamok és harmóniák csak apránként, a fokozatos megismerés közben bújtak elő. A filmben végig láthatatlanul munkálkodó természetfeletti erőket a zene is tökéletesen kifejezi: állandóan jelen van, de közvetlenül meg nem tapasztalható. Márpedig ha ezt sikerül kifogástalanul megoldani, akkor jó filmzenéről beszélhetünk.

         A mély tónusú kíséretre rendre valami magasabb szólam építi a melódiát, legyen az hárfa, mandolin, hegedű vagy zongora. Egészen a "Room 1408" harmadik harmadáig ezzel a visszafogott feszültséggel találkozhatunk, ott azonban Yaredtől teljesen újszerűnek ható hangos őrjöngésbe torkollik a zene, ahol a horrorra jellemző kakofónia is sokkal megfoghatóbbnak tűnik. Az underworldi segédanyag a "The Doppelganger"-ben válik egyértelművé, az elektronikus ritmusalapokra helyezett tempós összevisszaságot akár Harry Gregson-Williams vagy Clint Mansell is jegyezhetné. Amiben Gabriel Yared erős, azt a "Katie's Theme" során újra megtapasztalhatjuk: a melankolikus zongorajáték mára már elengedhetetlen kelléke a misztikus thrillereknek, s amit szeretünk Christopher Young vagy James Newton Howard zenéiben, az itt is ugyanolyan tökéletességel szólal meg.
         Amikor azt mondtam, hogy a komponistától szokatlan muzsika, arra kiváló példa a "Ship in a Painting". Ez az életre kelt festményt aláfestő nagyerejű szimfonikus tétel az aranykori klasszikus zeneszerzők műveihez hasonlítható inkább, mint a mai muzsikákra, s rövidsége ellenére is egyik legmeghatározóbb pillanata az albumnak. A "Bleeding Walls" az első pár track visszafogottságát követi, ami egy kis ideig gyorsabb és vészjóslóbb formát ölt az "Out on a Ledge" első felében a hegedűk vad játéka révén. A "Mike's Fugue" az őrülettel való szembesülés drámai kifejezése szintén klasszikus megszólalásban, majd pár további, finoman ijesztgetős háttérzenét követően a hajós téma remek kalandzenében teljesedik ki, és az eddig türelmesen csendben maradt kórussal kiegészülve hátborzongató csúcsponttá válik ("Sinking Ship"). A nagy csatát gyönyörű tétel csillapítja, a zongora, cselló és klarinét csodás összjátékából létrejött "Waking Up in L.A." az utóbbi időkben megismert szomorú témák egyik legcsodálatosabbjává vált számomra. Egy kis ideig visszakanyarodunk az elátkozott szobába annak minden hangos velejárójával ("Back to 1408"), s Katie témája is újra felcsendül lényegesen feszültebb formában ("Don't You Love Me Any More?"), az albumot pedig a már korábban is százszázalékosnak titulált "Fire!" zárja, ahol felkerül a pont az i-re, és varázslatos csellószólóval induló, majd nagyerejű drámai nagyzenekari játékkal kiteljesedő finálét ad a szobában lezajlott összes szenvedésnek.

         Bár az "1408" a számos ködszerű szőnyegtől eleinte hosszúnak tűnhet, a csúcspontok megismerését követően egyre kerekebb egésszé bír válni Gabriel Yared első igazi thrillerzenéje. Valahol Angelo Badalamenti hasonló stílusú műveihez lehetne leginkább hasonlítani, de az olasz mester sokszor egybemosódó kompozícióival szemben itt sokkal több olyan aprósággal találkozhatunk, ami izgalmassá teszi a hallgatnivalót. Ha egy kicsivel nagyobb arányban szerepelnének benne a dallamos tételek, nálam akár az év albumát is jelenthetné, de akkor már egyértelműen túlnőtte volna a filmet, amelyhez íródott. Semmiképpen sem ajánlom azoknak, akik rögtön az első hallgatáskor tökéletes katarzisra vágyódnak, a türelmesebb és a kis részleteket kíváncsian felfedezni vágyó zenehallgatók számára azonban igen élménydús lehet a mű. Összességében pedig érdemes igen komolyan számolni a zeneszerzővel, további meglepetéseket jósolok tőle.


    Tihanyi Attila
    2007.11.07.




    Tracklista:

      1. 10 Haunted Hotels (3:04)
      2. The Dolphin Hotel (1:45)
      3. Room 1408 (7:45)
      4. The Doppelganger (2:10)
      5. Katie's Theme (2:48)
      6. Ship in a Painting (1:39)
      7. Bleeding Walls (4:59)
      8. Out on a Ledge (5:25)
      9. Mike's Fugue (2:43)
    10. Inside the Vent (4:11)
    11. Olin in the Minibar (5:50)
    12. Sinking Ship (3:11)
    13. Waking up in LA (1:56)
    14. Back to 1408 (1:50)
    15. Don't You Love Me Any More? (2:21)
    16. Fire! (4:41)



    TOVÁBBI ÉRTÉKELÉSEINK:

    Bíró Zsolt

    Dobrosi Tamás          nem értékelte

    Emesz Csaba          nem értékelte

    Gregus Péter

    Kulics László

    Szabó Csaba          nem értékelte




    KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

    The Amityville Horror

    Dark Water

    The Reaping

    Troy

    További kritikáink
  • King Arthur: The Legend of the Sword
  • Atlantis: The Lost Empire
  • Life
  • Colossal
  • Great Expectations
  • Jesse Stone - The Ultimate Collection
  • The Boss Baby
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie

  • Filmzenékről röviden
  • The Lego Ninjago Movie
  • The Dark Tower
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam