FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Swarm  The Fly II  The Fly  Mission: Impossible - Fallout  Beverly Hills Cop II  The Last Samurai  Terminator: Dark Fate  A Quiet Place  Beverly Hills Cop  Bad Boys for Life
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten









Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Electric Mandarine Tour 2012 (beszámoló)
     







         előadta: Edgar Froese (billentyű, gitár), Linda Spa (szaxofon, fuvola, billentyű), Iris Camaa
         (elektromos dob, ütőhangszerek), Thorsten Quäschning (billentyűs hangszerek), Bernhard Beibl
         (gitár), Hoshiko Yamane (hegedű)
         helyszín: Művészetek Palotája, Budapest
         időpont: 2012. április 10.



         Amikor valaki olyan elhatározással megy el egy zenekar koncertjére, hogy utána szeretne róla publikálni róla egy beszámolót, talán elvárás lehet felé, hogy maximálisan felkészült legyen a banda életművéből. Mivel azonban mégiscsak a Tangerine Dreamről van szó, a bőven száz kiadvány felett járó lemezmennyiség (ide értve a jelenlegi vagy korábbi tagok különféle szólóalbumait is) kizár bármiféle teljes felkészülést, főleg mivel néhány héttel az időpont előtt jutott tudomásomra az esemény ténye, kifejezetten rajongó pedig nem voltam. Az alábbiakban tehát egy teljesen szubjektív, kizárólag a koncertet górcső alá vevő beszámoló következik, mellőzve a zenekar stílusának mélyre hatoló elemzését, hiszen valószínűleg ezt nálam szakavatottabbak már aprólékosan kivesézték.
         Az alapadatokon persze azért fussunk végig: az 1967-ben, Edgar Froese vezetésével alakult Tangerine Dream egy különleges világot képvisel az elektronikus zenék világában. Elsőként talán a "szférák zenéje" kifejezést hallottam velük kapcsolatban, ami találó volt, hiszen lebegős, elszállós elektronikus-instrumentális muzsikájukban (melyek közt több mint harminc a filmzene) van valami földöntúli. Az évek során számtalan tagot felemésztett a csapat, amelyben több, már honlapunkon is szóba kerülő zenész megfordult. Egyikük például Paul Haslinger, akiből filmzeneszerző lett, és bár mostanra már túl van lassan negyven score komponálásán, a B-kategóriából sosem sikerült kitörnie, mert az olyan filmek, mint az "Underworld" és további epizódjai, a "Crank – Felpörögve" vagy éppen a "Halálfutam" semmit nem lendítettek karrierjén, ahogy az sem, hogy még Antal Nimród "Elhagyott szobá"-jának stáblistáján is találkozhattunk vele.
         Christopher Franke (akinek "London Concert" című CD-jéről mi is írtunk) szintén a filmekhez fordult, de hiába készített kétszer annyi muzsikát, mint fenti kollégája, megrekedt a sorozatok (például: "Babylon 5") aláfestésének világában. Egy szintén kilépett tag Klaus Schulze, aki még minimalistább irányba kalandozva, szólópályát befutva maradt a leghűbb az egykori irányhoz, így az "őskori" TD-játékidőket idézően nem ritka, hogy egy teljes Schulze-album mindössze egy-két, ráérősen kifejtett kompozíciót tartalmaz. A filmzenei kapcsolat nála diszkrétebb, hiszen – leszámítva a Michael Mann "Az embervadász"-ába beválogatott betétdalát – csupán néhány ismeretlen alkotáshoz fűződik a neve. Ám közel félszáz önálló albumot készített, illetve született egy közös lemeze Lisa Gerrarddal, ami kapcsán egy koncert-DVD is napvilágot látott. Schulzéhez képest már-már popos irányban arat sikereket a mindössze egyetlen filmhez kapcsolható Ulrich Schnauss, a nevesebb extagok listája pedig záruljon Michael Hoeniggel, aki a fentiek közül talán a legpechesebb, hiszen "A massza", a "Klóncsapda" vagy a "Kiborgtanárok" egyike sem olyan, melyek révén még az unokái is büszkék lesznek arra, hogy ő készíthette el hozzájuk a score-t. De e kitérő után térjünk is végre rá a tárgyra.

         A Tangerine Dream "Electric Mandarine Tour 2012" nevű turnéjának nyitó állomása lett a budapesti koncert, és ezzel Európa ezen részén mi voltunk az egyetlen ország, ahol a zenekar tiszteletét tette, mivel a következő már egy olaszországi helyszín volt. A Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében megrendezésre kerülő, telt házas koncertet Beatles-dalok vezették fel (a kapcsolat az, hogy a zenekar nevét a Beatles "Lucy in the Sky with Diamonds" című dalának "tangerine trees and marmalade skies" sora ihlette), majd amikor nem sokkal nyolc óra után elhallgatott az utolsó felvétel is, bevonultak fekete öltözékükben a zenekar tagjai, élükön a 68 éves, kissé megviseltnek tűnő, napszemüveges-cowboykalapos, egyedüli őstag alapítóval, Edgar Froesével, és egy közös meghajlás után mind a hat tag elfoglalta a helyét. A színpadképet egy lyukacsos, a függöny és a kültéri szigetelés közötti hiányzó láncszemet szemléltető vetítővászon színesítette, bár az ezen futó, a dalokhoz lazán kapcsolódó film- és képösszeállítások inkább csak távolról érvényesülhettek igazán.

         Nagy talány volt, hogy a gigantikus méretű diszkográfiából szemezgetve, milyen mértékben oszlanak majd el a klasszikus és az újabb szerzemények. A majdan elhangzók összeválogatásakor Froesének figyelembe kellett vennie azt, hogy egyes népszerű, ám nagyobb lélegzetvételű munkák nem feltétlenül találnák meg helyüket élőben előadva, legyenek akár oly nagyszerűek is, hiszen egy koncert íve megkívánja, hogy ne csak néhány, húszperces darabból álljon össze a fellépés. A rendkívül szerteágazó életműből így végül huszonkét dalra (plusz három ráadásra) esett a választás a dicséretreméltóan hosszú, két és félórás, két részre tagolt koncerten, nagyjából fele-fele arányban megosztva a lassabb-merengős és a pörgősebb számok közt.
         A Tangerine Dreamre elsősorban jellemző elszállósabb művek élőben, átdolgozva ugyanolyan hatásosak voltak (mint például az ideális nyitó szám, a "The Sensational Fall of the Masterbuilder"), mint lemezen hallgatva, és mivel eredetileg főleg dobprogramokat hallhattunk e felvételekben, az élőben dobolás rengeteg pluszt hozzájuk adott. Sőt kijelenthető, hogy az ütős hangszerek mögött álló, saját projektjeiben énekesnőként is felbukkanó, sokoldalú Iris Camaa dobos vitte a show-t, hiszen annyira elképesztő energiával, arcán folyamatosan széles mosollyal püfölte hangszerét (gyakorlatilag a korábbi dobgépes, nyakatekert programokat kellett elektromos dobon előadnia), hogy az bizonyára mindenkit lenyűgözött. Irison, valamint a terjedelmes gitárszólókat játszó Bernhard Beibl gitároson azt lehetett érezni, hogy kifejezetten élvezik a fellépést, és e két rendkívül szimpatikus zenész teremtett leginkább kapcsolatot a közönséggel a koncert során. Edgar ülve besüppedt instrumentumai mögé, s bár a két további billentyűs közül Thorsten Quäschningtől néha azért érkezett egy-egy joviális mosoly a közönség irányába, Linda Spa távolságtartónak tűnt, míg Hoshiko Yamane hegedűs-csellista (aki egy hegedűt a koncert végén szamurájkarddal vágott ketté) pedig meglepően rosszkedvűnek.

         Az este legerősebbjei számomra olyan darabok lettek, mint például az első dinamikus mű, az "Ayumi's Loom", ahol elsőként jutott eszembe, hogy "ez az!". De hatásos volt a lassú és szépséges "Living in Eternity", a Bernhard gitárjátékának talán legnagyobb teret adó "Circle of Eternity", amit a végtelenségig elhallgattam volna, illetve a hivatalos programot záró "Girl on the Stairs", ami a szintén elhangzó "Logos" mellett az egyik legismertebb, magával ragadó TD-kompozíció. A koncert abszolút csúcspontja pedig az a szinte katartikus jelenet volt, amikor Edgar, ez a sok minden megélt, idős zenész egy nyak nélküli gitárt ragadott, s az ekkor (és még több alkalommal is) szaxofonon játszó, előresétáló Lindával közösen adták elő a bluesos, melankolikus "Blue Bridge"-t. Egy visszatapsolást követően három ráadással ért véget a program: ekkor Hoshiko megkapta a maga részét Vivaldi-átdolgozása révén, és meglepetésként, afféle poénként a "Star Wars" főtémája is felcsendült, csak éppen Tangerine Dream módra. Végül Edgar az elköszönés előtt bemutatta a zenekar tagjait, majd mindannyian kivonultak, s a közönség is követte példájukat, az este eseményeit visszaidézve.

         És akkor a negatívumokról is. Egy-két esetet leszámítva a zenei hangosítással kapcsolatosan az ötödik sorban nem sok probléma volt érzékelhető (az említett malőrök egyikekor az épp az EWI nevű (a rövidítés az Electric Wind Instrumentet takarja) fuvolán játszó Thorsten jelentőségteljesen kinézett a technikusokra, egy másik esetben pedig Iris integetett nekik hibát jelezve). A ráadás alatt viszont a végig a színpadon lévő óriási ballonok közönségbe dobása, ami talán közösség-összekovácsoló akart lenni, nem volt túlzottan szerencsés ötlet, mert a nézők egyszerűbb (avagy játékosabb, ahogy tetszik) lelkű tagjait ekkor inkább az kötötte le, hogy ezekbe beleüthessenek, a többieket pedig az, hogy csak ne az ő fejükön puffanjon egy. (A gigalufik a színpadra is rátámadtak, az ezeket hárító, ijedt arccal rohangáló roadok legnagyobb örömére, az egyik ilyen alkalommal pedig még Hoshiko is beszállt egy rúgással – a hegedülésből egy pillanatra ki nem zökkenve).
         Nem lehet elmenni annak megemlítése mellett, hogy ugyan egy átlagos zeneszeretőre minden bizonnyal éppoly óriási hatást tett e fellépés, mint rám, azok viszont, akiknél megállt az idő a régi klasszikusoknál, és a TD mint olyan megszűnt létezni számukra már a nyolcvanas-kilencvenes években, bizonyára csalódtak a modernizált számok hallatán. Valahol őket is megértve azonban tudomásul kell venni, hogy a rohamléptekben fejlődő zenei világ megköveteli a haladást, nem lehet ma is ugyanazzal a hangszereléssel előadni a dalokat, mint mondjuk 1972-ben, csak mert az a klasszikusnak tartott hangzás. Az instrumentális zene hasonló stílusban mozgó nagyjait idecitálva, Mike Oldfield is leragadhatott volna az első "Tubular Bells"-nél, de akkor sosem születik meg abszolút modern megközelítésű mesterműve, a "The Songs of Distant Earth", és valószínűleg a Kraftwerk sem járhatná a világot évek-évtizedek óta, ha mindmáig debütáló albumuk stílusában alkotnának. Akik tehát mindössze a régi szép időket és saját tovaszállt ifjúságukat siratni mentek el a koncertre, Edgar Froese haladását a világgal bizonyára negatívumként élhették meg, kisebb eséllyel érezték jól magukat. Számukra viszont értékes hír volt az, hogy – mint az az ügyes marketinfogással a Művészetek Palotája előtt osztogatott szórólapokból kiderült – ősszel érkezik hazánkba a Loom, amelyben a TD-ből 2006-ban kiszállt ifjabbik Froese, Jerome állt össze az ugyanonnan már 1985-ben dobbantó Johannes Schmoellinggel, s Robert Watersszel trióvá bővülve, az egykori sikerdalokat az eredeti formához közelebb állva adják elő.

         A koncert kezdetén nagy talány volt, hogy elhangzik-e a hazánkban a Panoráma főcímzenéjeként elhíresült "Choronzon". Ez azonban – vélhetően sokak bánatára – kimaradt, ahogy a pálya során fontos szerepet kapó filmzenékkel sem igazán lehetett találkozni (a magam részéről szívesen meghallgattam volna élőben például minden idők egyik legnagyszerűbb filmzenei trackjét, a "Love on a Real Train" című Tangerine Dream-számot a "Kockázatos üzlet" című moziból). Mindezek ellenére így is maradéktalanul elégedett voltam, de mivel a koncertet több kamera is rögzítette, még elégedettebb lennék abban az esetben, ha a későbbiekben az este eseményeit egy DVD-n láthatnám viszont...

         A Tangerine Dreamről bővebben a zenekar hivatalos weboldalán tájékozódhatnak az érdeklődők.



    Bíró Zsolt
    2012.07.26.


    Műsorrend:

      1. The Sensational Fall of the Masterbuilder
      2. Breaching Sky
      3. Morphing
      4. Song of the Whale (to dusk)
      5. Ayumi's Loom
      6. Logos
      7. Purple of all Curtains
      8. Marmontel riding on a Clef
      9. Living in Eternity
    10. The Silver Boots of Bartlett Green

    szünet

      1. Intro Piano Improvisation + Ricochet Opening
      2. Hoël Dhat the Alchemist
      3. Lady Monk
      4. Long Island Sunset
      5. Circle of Eternity
      6. Blue Bridge
      7. Alchemy of the Heart
      8. Adiós á Cusco
      9. Homeless
    10. Warsaw in the Sun
    11. Transition
    12. Girl on the Stairs

    ráadás:
      Vivaldi - Summer 3rd Part (Presto)
      One Night in Space
      Star Wars Theme





    Képek a koncertről:




    A színpadkép




    Iris Camaa dobos




    A zenekar tagjainak bemutatása (balról jobbra: Linda Spa, Bernhard Beibl, Edgar Froese,
    Thorsten Quäschning, Iris Camaa, Hoshiko Yamane)



    Andreas Müller további fotói a budapesti koncertről ide kattintva tekinthetők meg.



    Képek: Copyright by Andreas Mueller/on behalf of TANGERINE DREAM
    Külön köszönet / special thanks for: Bianca Acquaye, Andreas Müller







        Vissza a többi beszámolóhoz

    További kritikáink
  • The Final Countdown
  • Mandy
  • The Aeronauts
  • Star Wars: Episode VIII - The Rise of Skywalker
  • Star Wars: Episode VIII - The Last Jedi
  • Bosch
  • Jerry's Recall
  • Home Alone
  • The Dark Crystal: Age of Resistance - Vol. 1
  • Robocop
  • Charlies Angels
  • Dick Tracy
  • Rambo: Last Blood
  • Attila
  • The Beyond (L'Aldila)

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam