John Debney nagyon is jól érzi magát a családi filmek és vígjátékok világában. Bár a filmzenebarátok többsége inkább kaland- és akciózenét várna az Oscar-díjra jelölt szerzőtől, ő sorra írja alá a könnyed produkciókról szóló szerződéseket, ami nem lenne gond, ha ezzel párhuzamosan olyan alkotásokat is elvállalna, mint például "A Skorpiókirály", "A passió", a "Szitakötő", "A Kincses sziget kalózai" vagy a "Lair" is volt. Míg hazánkban a napokban mutatták be "Az üresfejű" című, szintén általa jegyzett produkciót (illetve műsoron van még "A Múmia - A Sárkánycsászár sírja", melyben Randy Edelman szerzeményét támogatta meg mintegy félórányi kiegészítő zenével), az Egyesült Államokban már a következő, hasonló műfajú filmet, a politika témája körül mozgó "Swing Vote"-ot vetítik a mozik - hozzáteszem: az eddigi visszajelzések szerint nem nagy sikerrel.
Bár Debney egy-egy újabb vígjátékhoz kötődő szerződése esetén mindig elgondolkozom azon, hogy egy ilyen tehetség miért nem a nagyobb volumenű filmek felé húz, egyben biztos szoktam lenni: bármilyen jóra vagy rosszra sikerül az adott film, ő mindig komolyan veszi a munkáját, ennek eredményeként pedig olyan remek zenék születnek, mint az "Evan, a minden6ó" vagy a "Zathura - Az űrfogócska" aláfestései. Ebbe a kategóriába tartozik a "Swing Vote" is, melyben az alkotók hiába sorakoztattak fel népszerű színészeket (Kevin Costner, Dennis Hopper, Stanley Tucci), s témát (az elnökválasztás szintén aktuális az amerikai nép számára), a közönséget mégsem sikerült a mozitermekbe csábítani.
A film kulcsfigurája a megfásult Bud Johnson (Costner), aki kislányával, a korához képest meglehetősen komolyan és felelősségteljesen gondolkodó Mollyval (Madeline Carroll) él együtt az új-mexikói Texico városkában. Bud egészen addig tartozik a szürke, sört vedelő kisvárosi emberek közé, míg ki nem derül, hogy az elnökjelöltek jövője egyetlen szavazaton múlik, s ez a szavazat az övé...
Joshua Michael Stern rendezése nemcsak a könnyed, jókedvre derítő muzsikáknak enged teret, hanem az érzelmek kifejezésének is, mindezek mellett pedig Debney nem kevés figyelmet fordított arra, hogy a cselekmény helyszínét némi countrys hangzással tükrözze. Ezen három stílus összefogásával egy olyan szerzemény került ki a szerző kezei közül, melyet akár "Az álmodó" és az "Evan, a minden6ó" zenei keresztezésének is lehetne nevezni.
A mű legértékesebb részeit mindenképpen a lágyabb dallamok, illetőleg Texico zenei ábrázolása jelenti, s bár a komikusabb jelenetek alá készült könnyed hangvételű szerzemények sem rosszak (mint például a "Molly Votes"), Debney ereje és egyénisége az ilyen filmzenék esetében inkább abban rejlik, milyen mesterien tudja színessé varázsolni szerzeményét, és miként tud kiemelkedni vele a betétdalok közül egy ilyen átlagosnak nevezhető produkció esetében. Ha szekciókra kellene bontani az aláfestést, akkor azt lehet mondani, hogy a helyszínábrázolás elsősorban dob-, és gitárjátékon, valamint hegedű-, és harmonikaszólókon keresztül jelenik meg (erre hallhatunk példát a "The Count Continues"-ban, illetőleg a "You're Richard Petty"-ben), ami kellemes színt visz a műbe. Az érzelmek kimutatására a kimérten játszó vonós-, illetve fúvósszekciók szolgáltatnak zenei alapot, amit akusztikus gitár-, zongora- és hárfadallamok egészítenek ki, töltenek meg mélyebb emócióval (ilyen többek között a "I Do This for You" és a "Real Issues, Real Peoples" is).
A film zenéjéből a Hollywood Records állított össze egy albumot, melyet jelenleg kizárólag internetes letöltésen keresztül lehet megvásárolni. A mintegy ötvenpercnyi játékidőn John Debney olyan népszerű előadókkal osztozik, mint Moby, Willie Nelson vagy David Gilmore.
Kulics László
2008.08.25.
