FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    The Beyond (L'Aldila)  Ready or Not  Gemini Man  Dora and the Lost City of Gold  Watchmen  Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)  Shaft (2019)
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A Majmok bolygója-filmek zenéi
     







         Pierre Boulle A majmok bolygója című műve már 1968-ban megihlette a hollywoodi álomgyárat. A regény első filmváltozata komoly sikert ért el, melynek köszönhetően több folytatása is született. A hatvanas években, a látványosabb sci-fi mozik alkonyán még izgalmasnak bizonyult egy olyan felvetés, hogy létezhet egy bolygó, ahol nem az ember, hanem az evolúcióban velünk szoros rokonságban álló majmok a legerősebb, legintelligensebb lények. Akkoriban lépett ki az ember a világűrbe, a holdraszállás előtti évben járunk, a mozik közönsége pedig még nem tudhatta, hogy mi rejtőzik az univerzum távoli részein. Ezért sok mindent el lehetett velük hitetni, fogékonyak voltak mindenre, ami a csillagok meghódításával volt kapcsolatos, A majmok bolygója így izgalmas sztorinak bizonyult a hatvanas évek embere számára. A mozi egy igencsak kicsavart jövőt tár elénk, ahol a civilizációnk olyannyira önmaga ellen dolgozott, hogy 3978-ra teljes mértékben lebutulunk, s a majmok válnak felsőbbrendű fajjá, akik hitvallásból üldözni kezdik az embereket. A film nem csupán fenomenális siker volt, hanem elindította az első profin megszervezett amerikai film-franchise rendszert is. A sorozat második része sikeresen vitte tovább az alapötletet, és bár a film vége több mint apokaliptikus, ez nem gátolta meg további folytatások elkészülését. Az epizódok szerencséje, hogy hiába végződik minden darab egy nagy vérengzéssel, egy-két éven belül garantált az újabb majomparádé. A négy közvetlen folytatás, az 1973-ban forgatott ötödik epizód után jött egy egyetlen évadot megélt élő szereplős sorozat, utána pedig még egy animációs is. A siker és a bevétel az évek haladtával folyamatosan csökkent, és ez egyértelművé tette, hogy a nézők kiszerettek az emberi módon viselkedő majmok történetéből.
         A nyolcvanas évek elején az említett élő szereplős széria részeiből összevágott tévéfilmekkel tesztelték a nézőket, mennyire igénylik a visszatérést a majmok bolygójára, de mivel úgy tűnt, nem különösebben, a már eleve lejtmenetre került folyamot két évtizedig senki sem piszkálta. 2001-ben Tim Burtonnel próbálták felmelegíttetni, a Boulle-sztorit kissé megbolygatva, ám mivel a mozik pénztárai nem dőltek egymásra a robbanásszerű siker következtében, újabb évtizedes szünet következett. Elérkeztünk 2011-hez, amikor a Lázadás alcímű rész azt mesélte el, miként indult el egy kísérleti stádiumban lévő, az Alzheimer-kór gyógyításához kifejlesztett, ám idő előtt elszabaduló szer révén a megállíthatatlan folyamat, mely révén az egyre intelligensebbekké váló főemlősök végül az emberek fölé kerekednek. A majmok bolygója: Forradalom a végkifejletig vezető következő lépcsőfokot mutatja be.

         A majmos széria első öt, a hatvanas-hetvenes években bemutatott epizódjához Jerry Goldmith és Leonard Rosenman (mindketten kétszer), valamint Tom Scott írt aláfestést. A Burton-féle átértelmezésnél természetesen a rendező állandó munkatársa, Danny Elfman volt jelen, míg a 2011-es verziónál Patrick Doyle-t találjuk a stáblistán, 2014-ben pedig Michael Giacchino ideje érkezett el.




    PLANET OF THE APES  (1968)
    A majmok bolygója




    zene: Jerry Goldsmith

         A regény vászonra adaptálása előtt olyan nevek merültek fel lehetséges direktorként, mint a Navarone ágyúit jegyző J. Lee Thompson, vagy az Álom luxuskivitelben és A Rózsaszín Párduc révén egyaránt ismert Blake Edwards, a főszereplőt megformáló Charlton Heston javaslatára azonban az alkotógárda végül Franklin J. Schaffner mellett tette le a voksát. A költségvetés okán a forgatókönyvírók módosítottak a majmok fejlettségi szintjén (a kötetben olvasottakhoz képest jóval primitívebben élnek), továbbá ezek, az evolúció csúcsát elfoglaló állatok angol nyelven kommunikálnak, s bár az ilyen kulcselemek módosítása a vegyes fogadtatáshoz - némely esetben pedig bukáshoz - szokott vezetni, A majmok bolygója mai napig klasszikusnak számít, Szabadság-szobros zárójelenete, illetőleg a majmok emberek ellen folytatott hajtóvadászata pedig nemcsak hogy emblematikussá, hanem filmtörténelmileg is jelentőssé vált. Schaffner Jerry Goldsmitht kérte fel a zene elkészítésére, ami nem meglepő, hiszen a páros barátsága 1968-ra már közel tízéves múltra tekintett vissza - első találkozásukra a Playhouse 90 kapcsán került sor, s a rendező az ezt követő évek alatt egyikévé vált Goldsmith legismertebb kollaborátorainak. A történet arra az elhatározásra sarkallta a komponistát, hogy egy olyan, szokatlan megközelítéseket felsorakoztató nagyzenekari muzsikát készítsen, amely időnként felkelti a hallgatóban a gyanút, miszerint nem tisztán élő zenéről van szó. S bármennyire jogosan merülhet fel némely esetben annak a lehetősége, hogy e szerzemény elektronikus elemekkel támogatott, mindössze az egyes hangok visszhangzásának megvalósítása okán folyamodott ilyen eszközhöz a szerző. Goldsmith nem könnyen megjegyezhető, fülbemászó dallamokkal operált, hanem olyan egyedi stílusokat kombinált, melyeket a komolyzene világában Bartók, Sztravinszkij vagy Arnold Schönberg képviseltek.    Tovább...




    BENEATH THE PLANET OF THE APES   (1970)
    A majmok bolygója 2.




    zene: Leonard Rosenman

         A második részben egy Brent nevű asztronauta (James Franciscus) indul az előző epizódban eltűnt Taylor (Charlton Heston) keresésére, de ugyanúgy a majmok bolygóján végzi, mint elődje. Az őslakosok nem sokat változtak a korábbiakhoz képest, így Brent csak nagy nehezen jut el a Tiltott Zónába, ahová annak idején Taylor költözött. A zónában azonban nemcsak a keresett férfira talál rá, hanem egy csapat mutáns emberre is, akik ugyan félnek az Ursus tábornok vezette majomhadseregtől, viszont új istenük segítségével megpróbálnak ellene küzdeni. Az isten pedig nem más, mint egy, az egész bolygó elpusztítására képes bomba... Bár az első film sok szereplője visszatért, Franklin J. Shaffner rendező és Jerry Goldsmith komponista egy újabb közös munkával voltak elfoglalva: éppen a mindkettejüknek Oscar-jelöléseket hozó Pattonon dolgoztak együtt. A 20th Century Fox presztizsprodukciója és egy rakás bukott musical miatt drasztikus megszorító intézkedéseket hozott - így került a projektbe Leonard Rosenman. A zeneszerző mindenképp szeretett volna a filmen dolgozni, mivel a Goldsmith által kifejlesztett "majomhangzás" nagy részben arra a ritkán használt polifóniára épült, melynek használatát még maga Rosenman kezdte el Hollywoodban. A csökkentett áron szállított végeredmény egyáltalán nem marad el az első rész zenei aláfestésétől, sőt más megközelítéssel is színesíti azt. Rosenman nem használ túl sok egzotikus hangszert. Míg Goldsmith a világ minden részéről összeszedett kis kattogó és csörömpölő hangszereket vagy háztartási eszközöket vetett be a saját A majmok bolygója-zenéjén, helyettesítője megmarad a tradicionális hangszerek szintjén, és csupán a szimfonikusok segítségével próbálja meg visszaadni a neoprimitív hatást.    Tovább...




    ESCAPE FROM THE PLANET OF THE APES  (1971)
    A majmok bolygója III. - A menekülés




    zene: Jerry Goldsmith

         Miután az 1970-ben bemutatott második epizód is igen sikeresnek bizonyult, természetesen a Fox nem kívánta elengedni az aranytojást tojó tyúkját, így gyorsan berendelték a harmadik részt is. Ebben az sem akadályozta meg a stúdiót, hogy a második mozi végével szinte lehetetlenné tették a folytatást. Hollywood azonban már akkoriban is igen találékony írókkal rendelkezett, így egy ügyes húzással végül folytatni lehetett A majmok bolygója-szériát. Ez a húzás pedig, mint később kiderült az egész sorozat egyik legjobb megoldása lett, hiszen létrejött az első epizód inverze, a fordított felállás, amikor is egy majompár téved az emberek bolygójára. A harmadik részre visszatért a zeneszerzői posztra Jerry Goldsmith, aki az első felvonás után a másodikat időegyeztetési problémák miatt nem tudta elvállalni. A menekülés forgatókönyvében megtetszett neki Cornelius és Zira, a szeretetre méltó majompár, s az, hogy az első epizódhoz képest teljesen új szituációt kívánt bemutatni a mozi. Ez az újdonság azt is jelentette, hogy a korábbi hangzásvilágot szinte teljesen el kellett vetnie. Az avantgárd, szokatlan megközelítéseket, a polifóniát, a szeriális zenei elveket itt majdnem teljes mértékben el kellett dobnia, a gazdag ritmusvilágot azonban jól tudta adaptálni. A kora hetvenes évek zenei világában és Goldsmith stílusában is megjelentek a könnyűzenei elemek, így funkyval keveredő jazz, rengeteg basszus, elektromos gitár és popos hatások. Ezeknek a score-ba való bevonása nyilvánvalóan éles különbséget ad az első rész aláfestésével összevetve. Még egy fontos összetevőt ki kell emelni: Goldsmith a majmokat a zenében egy szitár játékával kívánta megjeleníteni, amit helyenként Hammond orgonával vegyített, ebből pedig egy valóban egyedi hangzás jött létre.    Tovább...




    CONQUEST OF THE PLANET OF THE APES   (1972)
    A majmok bolygója IV. - A hódítás




    zene: Tom Scott

         A negyedik és az ötödik részt J. Lee Thompson rendezte, aki mindkét filmhez alig egymillió dollárt kapott, de míg a negyedik rész esetében ezt sikerült kreatívan elkölteni, addig az ötödik részben csak a befektetett összeg töredéke látszik meg. A majmok bolygója IV. - A hódítás 1991-ben játszódik, egy olyan diktatúrában, ahol az összes háziállat kipusztult egy járvány következtében, így a kiskedvencek helyét rabszolgasorsba taszított majmok veszik át. A tudatlan banánzabálók között azonban akad egy értelmes lény - Caesar, az előző részben született intelligens majom, akit barátja és gazdája sokáig megóv a terrortól, de a rendőrség hamarosan őt is elkapja. Természetesen Caesar mint gondolkodó lény ennek hangot ad (szóban!), de a veszélyes felforgató elemet inkább bebörtönzik. A forradalmi eszmék azonban a börtönben is terjednek, Caesar pedig majomlázadást robbant ki... Ez a film merte először (ha csak átvitt értelemben is) ábrázolni a 60-as évek afro-amerikai lázadásait, ezért a negyedik majomkaland igazi kultuszfilm lett a polgárjogi mozgalom támogatói számára. A negyedik részhez az akkor huszonnégy éves jazz-zenészt, Tom Scottot szerződtették, aki szerzeményében a legkevésbé követte a Jerry Goldsmith és Leonard Rosenman által kifejlesztett hangzást, az atonális elemeket kissé hanyagolta, elég sok melódiát szőtt bele a zenébe, de azért a végső eredmény még mindig a színtiszta A majmok bolygója-érzést adja vissza. A megjelent anyag alig több mint fél óra, de még ebből sem került be minden a filmbe. A score-ban szerepelnek akciótételek, bizarr effektek, de még egy furcsa kis felvétel is, ahogy a szerző elképzeli a jövő jazz-zenéjét.    Tovább...




    BATTLE FOR THE PLANET OF THE APES   (1973)
    A majmok bolygója V. - A csata




    zene: Leonard Rosenman

         A békés együttélés jegyében kezdődik A majmok bolygója V. - A csata, ahol emberek és főemlősök próbálják tanítani és segíteni egymást. Míg az előző film egy futurisztikus városban játszódott, addig az ötödik rész szereplői inkább kempingező amatőr színtársulathoz hasonlítanak, a film látványvilága pedig hasonlít egy tévéfilmére. A kerettörténetben az orángutánnak maszkírozott John Huston mesél ember- és majomgyerekeknek a régi időkről, amikor a két faj hatalmas csatába keveredett, és Frédi-Béni szintű tankokkal estek egymásnak. Ez bizony nem tartozik a majomtörténelem legdicsőbb pillanatai közé. Az ötödik epizódhoz visszatért a második részt is jegyző Leonard Rosenman, aki - Scottal ellentétben - az atonális hangzásvilág igazi élharcosa volt, de a legutolsó majomkaland kedvéért azért ő is finomított valamit technikáján. Míg az eddigi filmek lételeme volt az ellenállás és a harc, érdekes módon A csata alcímű epizód szól a megbocsátásról és a békés együttélés megteremtéséről. A zenében így gyakran van szükség líraibb betétekre is, melyek előkészítik az egész szériát lezáró utolsó csatát, ahol a békéért küzdő Caesar szembeszáll az erőszakos ellenállást hirdető Aldo gorillaparancsnokkal. Küzdelmüket a rövid, de kiemelkedő jelentőségű "Fight Like Apes" festi alá, melynek érdekessége, hogy Rosenman egyik későbbi filmje, az 1978-as A Gyűrűk Ura nyitányában használta fel újra a témát.    Tovább...




    PLANET OF THE APES   (2001)
    A majmok bolygója




    zene: Danny Elfman

         A jogokat birtokló stúdió és a producerek az ezredforduló idején látták elérkezettnek az időt arra, hogy Boulle regényét újra leforgassák. A rendezői posztra egy ideig Chris Columbus volt kiszemelve, de James Cameron neve is felmerült, végül sajátos filmnyelvi stílusa miatt Tim Burton lett a befutó. A korábbi sztorit új és meglepő fordulatokkal gazdagították - mondhatni majdnem teljesen átalakították. A látványvilág bizonyos elemeit eltolták a posztapokaliptikus filmekre jellemző stílus irányába, másrészt a rendező által gyakran alkalmazott sötét, szürrealista díszletek, jelmezek is fontos elemei lettek a filmnek. Külön meg kell említeni a kiváló maszkokat, melyek csakúgy, mint a korábbi változat esetében, most sem érdemeltek ki maszkmesteri Oscar-díjat, sőt még jelölést sem. Danny Elfman és Tim Burton munkakapcsolata évtizedes múltra tekint vissza, így természetes volt, hogy Burton ezen munkájához is Elfmant alkalmazza. A majmok kemény, rideg világát - a díszlet, a jelmez és a maszkok mellett - a zene is jól ábrázolja. A szerző különböző ütőhangszerek alkalmazásával érte el a harcias majomtársadalom megjelenítését. A film alatt a legváltozatosabb ütősök dübörögnek, sőt olyannyira összetett formában jelennek meg, hogy megkülönböztetni sem lehet sokszor egymástól őket. Kihallani afrikai, kelet-ázsiai jellegű dobokat, nagy üstdobokat, különböző fémes hangzású, hangszernek sem nevezhető eszközöket, csontdobot, xilofont és még ki tudja milyen, ütésre megszólaló hangszert. A zenekar másik domináns egysége a rézfúvós szekció, főként a kürtök és a harsonák vannak túlsúlyban, de a rendezett káoszban sokszor meg sem lehet különböztetni, hogy éppen melyik fúvós hangszert halljuk. Külön érdemes megemlíteni az elektronikus hangeffekteket és torzításokat, melyek a zenében főszerepet kapnak.    Tovább...




    RISE OF THE PLANET OF THE APES   (2011)
    A majmok bolygója: Lázadás




    zene: Patrick Doyle

         A 2011 augusztusában debütált mozi megmutatta, miért nem jó előítéletesnek lenni egy előzményfilmmel kapcsolatban, hiszen a szinte kezdő direktor, Rupert Wyatt nemcsak intelligens, de izgalmas, sőt szerethető alkotást prezentált. A sztori annak a kezdetét mutatja be, hogy miként is vált a Földből a majmok által uralt bolygó, és bár az eredettörténeteknek - mint azt számos példa is bizonyítja - sok hátulütője, buktatója van, Wyatt filmje azonban ezeket ügyesen elkerüli. A történetben egy kutatócsoport az Alzheimer-kór gyógyszerét keresi, a kísérleti szer bemutatkozása azonban tragikusra sikerül, így a kutatásokat befagyasztják. Ám a tudóscsoport vezetője titkon tovább folytatja a kísérleteket, mivel édesapját akarja megmenteni a súlyos betegségtől. A szer azonban a kísérleti állatokon, vagyis a majmokon teljesen más hatást vált ki, mint az emberen, ugyanis hihetetlen intelligenciafejlődésen mennek tőle keresztül a főemlősök. Ebben pedig egy Caesar nevű majom jár az élen, aki végül fogvatartott sorstársait fellázítva és élükre állva harcot indít az emberek ellen. A majmok bolygója: Lázadáshoz Patrick Doyle lett szerződtetve, ami elég meglepő volt, tekintve, hogy a komponista életművében inkább a drámai témájú mozik vannak túlsúlyban. Ugyanakkor találhatunk olyan filmeket is benne, melyekhez kifejezetten ütős zenét prezentált. Doyle parádésan megoldotta, hogy egy olyan műfajban kellett helytállnia, melyben pályafutása alatt csak kevésszer próbálhatta ki magát. Természetesen a szokásos repertoárja ide kevés lett volna - és valljuk be, nem is illene a képekhez -, így belekóstolt a hollywoodi filmek kommerszebb zenei világába, megismerte, majd szelektálta azokat a megoldásokat, melyek ugyan modernek, populárisak, de már elérhető velük egyediség is, és jól illeszthetők a saját stílusához. Ezeket aztán addig gyúrta, míg egy különleges hangzású, igen dinamikus, erős muzsika nem született belőlük, mely éppúgy Patrick Doyle-os, mint amennyire mainstreamszerű. Ezért aztán sok minden előfordul a score-ban, például egy-két track esetében szolidan Remote Control-stílus is felfedezhető, de az osztinátók lényegesen mértéktartóbban lettek bevetve.    Tovább...




    DAWN OF THE PLANET OF THE APES  (2014)
    A majmok bolygója - Forradalom




    zene: Michael Giacchino

         A megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetővé érett Caesar és társai ugyan megszöktek a fogságból, s az emberek elől bevetették magukat a vadonba, ám üldözők híján menekülésük hamar véget ér. Tíz év telt el, az embereknek híre-hamva sincs, hiszen jelentős hányaduk elpusztult attól a vírustól, melyet ugyan saját maguknak köszönhetnek, ők mégis a majmokat okolták miatta. Az elszigetelten élő erdei kolónia közben jelentősen felduzzadt, és békében élnének, amikor élőhelyükre betolakodók érkeznek: egy csapat ember. A vakmerő expedíció felfedezi, hogy áramhoz juthatnak, amennyiben beüzemelik azt a vízerőművet, melyre ráakadtak. A közeli, a civilizáció romjain alapított városban tengődő túlélők számára így egy új élet reménye nyílhat meg, mivel azonban az építmény a majmok területén található, a konfrontáció nem várat magára sokáig. A korábbi epizód váratlan mértékű sikere gyorsan újraindította az alaposan berozsdásodott gépezetet, azonban A majmok bolygója: Forradalom több lett, mint egy, a mielőbbi könnyű kereset végett összecsapott folytatás, hiszen nemcsak jól illeszkedik a Lázadáshoz, hanem hozza annak színvonalát, sőt még túl is szárnyalja elődjét. Matt Reeves került a rendezői székbe, így a korábbi rész score-ját jegyző Doyle nem térhetett vissza, hiszen a komponista Michael Giacchino lett, akivel a rendező már az Engedj be! és a Cloverfield apropóján is együtt dolgozott. A Forradalom egy nagyszabású, szimfonikus, hetvenfős kórussal támogatott aláfestést kapott, mely bizonyos pontjait tekintve nem áll messze a Goldsmith által 1968-ban kialakított világtól. Míg Doyle-nál az afrikai, őserdei hangzás dominált, utódja egy valamivel vadabb, mogorvább és kísérletezőbb, olykor a hallgató részéről nehezebben befogadható, ám hasonlóképpen hatásos mű felé vette az irányt. Ám a sötétség mellett szükség volt az érzelmek megjelenítésére is, és Giacchino mindkét irányban azonos sikerrel állt helyt.    Tovább...




    Gregus Péter
    2014.12.14.







        Vissza a kategóriához

    További kritikáink
  • Alien: Resurrection
  • Alien 3
  • Aliens
  • Alien
  • Godzilla: King of the Monsters
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness
  • Oscar

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam