FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales  Close Encounters of the Third Kind  Alien: Covenant  King Arthur: The Legend of the Sword  Atlantis: The Lost Empire  Life  Colossal  Great Expectations  Jesse Stone - The Ultimate Collection  The Boss Baby
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  






Beszámolók
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon
  • Az Antonio Sanchez & Migration magyarországi koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - A filmzene legendái: Dave Grusin
     







         Dave Grusin a filmzenék mellett a jazz világának is egyik nagy alakja, egy rendkívül sokoldalú művész, aki a komponálás mellett zongoristaként, dalszerzőként, producerként és kiadótulajdonosként is komoly sikereket ért el. 1934-ben született Littletown városában, az Egyesült Államokban. Édesapja lett bevándorló volt, hegedűművészként ő ismertette meg a kis Dave-vel a zenét, édesanyja pedig zongoristaként a hangszer alapjaira oktatta. Otthonukban a klasszikus zene volt a meghatározó, azonban az ötvenes évek elején berobbanó könnyedebb hangvételű jazzmuzsikák is komoly hatást gyakoroltak rá. Már igen fiatalon együttest alapított, akikkel helyi klubokban lépett fel, ám emellett tanult is a coloradói egyetemen, ahol 1956-ban zongoraszakon diplomázott. Édesapja az egyetemi évek alatt is nagy figyelmet fordított a fia zenei nevelésére, s jegyzetekkel, hosszú levelekkel, zenei ajánlókkal látta őt el. Az áttörést a The Andy Williams Show hozta meg számára, ugyanis az ismert énekes műsoraiban zenélhetett 1963-tól két éven keresztül. Nem volt egyszerű ez a feladat számára, hiszen sem a komolyzenei ismereteire, sem a jazztudására nem volt szüksége, ehelyett könnyedebb popos stílust kellett vinnie a show zenei vezetőjeként. Ezen időszak alatt három jazzalbumot is készített, és több előadó mellett közreműködött, mint zongorista vagy szerző.
         Ezen munkái révén figyeltek fel rá, s bízták meg más tévés munkákkal is. Első konkrét filmzenei megbízása az 1965-ös The Farmer's Daughter című sorozat volt, melyet a Gidget és a The Wild Wild West néhány része követett. Mindeközben háttérmunkákat, így vezénylést, hangszerelést is elvállalt, ám tehetsége révén ezt nem kellett sokáig művelnie. Az 1966-os The Girl from U.N.C.L.E. című széria pedig az igazi áttörést is elhozta, a tévés megbízások után pedig nemsokára meg is érkezett az első nagy munka, az 1967-es Diploma előtt. Itt ugyan csak kiegészítő zenéket kértek tőle, de a Simon & Garfunkel duó legendás dalaihoz tökéletesen passzoló score-t komponált, melyért Paul Simonnal közösen Grammy-díjat is kaptak. Ettől kezdve sorra érkeztek a mozis megbízások a legkülönbözőbb zsánerekből: Sheriff csillag nélkül, Hol voltál, amikor kialudtak a fények?, Magányos vadász a szív, Candy - és közben Columbo első felbukkanásához is asszisztált, hiszen az akkor még csak egyszeri tévéfilmnek készült Gyilkosság receptre komponistája volt. 1969-ben az Indián magány - Halál a Rubin hegyen című, nem túl ismert mozi kapcsán ismerkedett meg Robert Redforddal, akinek jóvoltából két évtized múlva az Oscar-díját is köszönhette.

         Grusin zenei kreativitására, saját hangjára a korszak fiatal rendezői is felfigyeltek. Philip Kaufmannek a Banditák a jenkik földjénhez írt muzsikát, Peter Yatesnek az Eddie Coyle barátaihoz, Sydney Pollackkal az 1974-es Jakuzák kapcsán dolgozott először, majd egy év múlva A keselyű három napja következett, illetve 1977-ben a Bobby Deerfield. Számos különleges hangulatú mozi zeneszerzőjének szerződtették ekkoriban, többek között a Meghívás egy gyilkos vacsorára, A jónevű senki vagy a Hölgyem, Isten áldja!. A Warren Beatty rendezte 1978-as Ép testben épp, hogy élek hozta el számára az első Oscar-jelölést. Bár nyernie nem sikerült, de az Akadémia figyelme immáron ráirányult, s egy évvel később, A bajnok aláfestéséért ismét a jelöltek közé került.
         A hetvenes évek elején kezdett el együtt dolgozni Larry Rosen producerrel és a fiatalabb generáció jazz-zenészeivel, akikkel új albumokat készítettek a Blue Note kiadó számára, mely az egyik leghíresebb jazzkiadó volt az Egyesült Államokban. A sikerre való tekintettel 1978-ban megalapították önálló cégüket, a Grusin Rosen Productiont, mely később a komponista megannyi zenéjét kiadhatta. Ezek között filmzene és önálló jazzalbum is akadt. Teljesen külön kezelte ezt az énjét, ugyanis míg a filmek esetében volt inspiráció és ezáltal kötöttség, addig a szólólemezei esetében a semmiből való alkotás volt számára a kihívás. A kiadója révén a digitális felvételek terén úttörő szerepet játszott, a nyolcvanas évek elején pedig a szintetizátorok és a különböző elektronikus hangszerek is megjelentek munkáiban, s ez olyan stílusok beemelését is magával hozta, mint a funky vagy a soul. A zeneszerzés mellett zongoraművészként is elismert, s ebbéli tudása sok filmzenéjében meg is jelent. Ennek egyik legszebb példája Az aranytó muzsikája, melyért szintén Oscarra jelölték 1981-ben.

         A kemény munka és fáradhatatlan munkatempója a nyolcvanas években még több elismertséget és nagyobb hírnevet szerzett neki. Jazzalbumai a toplisták elején mozogtak, filmzenéivel pedig Hollywood egyik legismertebb komponistájává vált. Munkássága legtermékenyebb évei köszöntöttek be ezzel az évtizeddel; Sydney Pollackkal A Las Vegas-i lovas kapcsán folytatódott az együttműködése, ezt 1981-ben A szenzáció áldozata követte. Az évtized egyik legjobb vígjátékához, a szintén Pollack rendezte Aranyoskámhoz is ő írt aláfestést, s ezzel gyakorlatilag feltette karrierjére a koronát. A rendkívül hangulatos, dallamos jazzes muzsika a mai napig a műfaj egyik legkiemelkedőbb score-jának számít, egyik betétdaláért újfent Oscar-jelölést érdemelt ki, a score-ral pedig a Grammy-díjért volt harcban. A figyelem középpontjába került szerzőt a nyolcvanas évek első felében rengeteg felkérés árasztotta el, olyan moziknál működött közre, mint Az alvilág pápája, a Kettős szerepben vagy a Zuhanás a szerelembe. Grusin igen sokoldalú zeneszerző, noha a jazz és a dráma világát csak ritkán cserélte másra. A műfaji kalandozásainak egyik legjobb és legnépszerűbb állomása egy 1985-ös kalandfilm, a Kincsvadászok volt. Bár csak nehezen vállalta el a score megírását, de végül életműve legösszetettebb szimfonikus muzsikáját szállította a filmhez. Ennek írója és producere, Steven Spielberg kifejezetten őt képzelte el a zeneszerzői posztra, s bár Grusin nem érezte magát alkalmasnak egy ilyen munkára, végül elvállalta, s egy meghatározó, nagyon népszerű score-t produkált. Karrierje csúcsán kérte fel Robert Redford A milagrói babháború zenéjének megírására, ahol latinos dallamokat vegyített jazzel, s bár a score nem annyira meghatározó és kiemelkedő, mint néhány más alkotása, ám mégis ez hozta el számára az Oscart, illetve egy újabb Grammyt.

         A nyolcvanas évek vége is termékeny volt, bár igazán nagy filmhez ekkor nem szerződtették. Ezen időszakból a Clara szíve és az Azok a csodálatos Baker fiúk emelhető ki, utóbbi különösen fontos, hiszen ehhez ismét nagyszerű muzsikával állt elő a mester. Oscar- és Golden Globe-jelölés mellett egy újabb Grammy-díjat is bezsebelhetett. A kilencvenes években visszatért az akusztikus, hagyományos hangszerek felé. 1991-ben eladta a zenei kiadóját, de szerződései révén olyan nagyságok szerzeményeit játszotta fel zongorán, mint George Gershwin, Duke Ellington, Elmer Bernstein és Henry Mancini. Népszerűsége csúcsa volt ez az időszak, olyan filmekkel, mint a Havanna, melynek muzsikájával újfent Oscar-jelölt lett, a Hiúságok máglyája, a Kopaszoknak szeretettel (utóbbi Grammy-nominációt ért), egy újabb Pollack-film, A cég (Oscar-jelölés), az Irány a Mississippi!, majd az 1996-os Mulholland - Gyilkos negyed. 1997-ben a Dalok szárnyán kapcsán került ismét a figyelem középpontjába és egy Grammy-szobor megnyerésének közelébe. A kilencvenes éveket két nem túl jól sikerült filmmel zárta: a Pollack rendezte Zuhanás és Forest Whitaker Majd elválikja azonban zeneként kifejezetten a szerző élvonalban lévő alkotásai közé tartozik.
         Grusin a kétezres években már szinte teljesen visszavonult, s csak nagy ritkán alkotott. Pár tévés megbízás mellett egy mozis munkával jelentkezett, a 2006-os A szerencse foglyai azonban nem lett egy emlékezetes munka. Lassan a szólólemezekkel is leállt, manapság pedig már teljesen elhagyta a showbiznisz világát. Több egyetem díszdoktora, van egy fiatal jazz-zenészeket támogató alapítványa, s olykor még koncertezik is.

    Gregus Péter
    2016.10.09.







        Vissza a kategóriához

    További kritikáink
  • In the Heart of the Sea
  • Power Rangers
  • Noah
  • Mighty Morphin Power Rangers: The Movie
  • Crimson Rivers
  • Twister
  • xXx: Return of Xander Cage
  • The Lego Batman Movie
  • Shaft
  • Living in the Age of Airplanes
  • La La Land
  • Immortal Memory
  • Spirit: Stallion of the Cimarron
  • Scream: The TV Series
  • London Has Fallen

  • Filmzenékről röviden
  • Remember
  • Split
  • The Hollywood Shorties
  • Eddie the Eagle
  • Spotlight
  • Green Room
  • The Boy
  • Ma Ma
  • Jack Reacher: Never Go Back
  • Gagarin - First in Space

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III
  • Transformers: Rescue Bots
  • Sex Tape

  • Interjúk
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött
  • Wolf Péter: A szerencse kapuja
  • Edmund Choi: A kezdetektől az Apolló 11-ig

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi
  • A Hellraiser-filmek zenéi
  • A Válaszcsapás zenéje

  • További írásaink
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam