FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Captain Power and the Soldiers of the Future  Mary Shelley  Battlefield Earth  Krypton  Captain Marvel  Bless the Child  Cold Pursuit  Joe Versus the Volcano  Six Days Seven Nights  Bird Box
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje
  • Hans Zimmer Magyarországon

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Rendező-zeneszerző párosok: Ridley Scott és Hans Zimmer
     










         Hans Zimmer a közel harminc évre visszanyúló pályafutása során számos olyan rendezővel dolgozott együtt, akik több filmjükhöz is szerződtették egy-egy aláfestő muzsika elkészítésének erejéig. A legjelentősebb, és legrégebbre visszanyúló kollaborációjának a brit filmessel, Ridley Scott-tal történő együttműködését lehet nevezni, akivel hat olyan produkciónál dolgozott együtt, melyek egy részét napjainkban már klasszikusként vagy kultuszmoziként tartják nyilván. Együttműködésük időszaka a komponista feltörekvő, valamint fénykorára (vagyis amikor még kevés támadást kapott szerzeményei, illetve a Jay Rifkinnel közösen alapított intézménye okán) tevődik, s minthogy minden filmjük más-más műfajt képvisel (könnyedebb hangvételűt éppúgy találni közöttük, mint akció- és háborús filmet, road movie-t vagy történelmi időszakra visszanyúló eposzt), egy kellően színes és érdekes kollaborációról beszélhetünk.


         Első találkozásukra az 1989-ben bemutatott "Fekete eső - Black Rain" (főszerepben: Michael Douglas, Andy Garcia, Ken Takakura) című akció-krimi kapcsán került sor, amely Zimmer második hollywoodi megbízatása volt, Scott pedig ünnepelt álomgyári rendezőként irányította a munkálatokat olyan mozikkal a háta mögött, mint például a filmtörténeti klasszikusoknak számító "A nyolcadik utas: a Halál - Alien" és a "Szárnyas fejvadász - Blade Runner". A "Fekete eső" amellett, hogy egy gyümölcsöző együttműködés megalapozására szolgált, abból a szempontból is jelentős volt a komponista számára, hogy szembesülhetett azzal, milyen is a megrendelő felé történő kiszolgáltatottság. Stanley Jeffe producer ugyanis erősen megkeserítette
    számára a munkálatokat azzal, hogy ahol érte, ott kritizálta muzsikáját. "Te egy csatában vagy, amiben elveszíted a hited, valamint a szíved, különösen akkor, amikor a producer azt mondja neked, hogy ez a legrosszabb zene, amit valaha hallott" - emlékszik vissza ezen időszakra egyik interjúja során Zimmer. Jeffe Scottra is nyomást gyakorolt, aki az utasítások hatására kénytelen volt darabokra vagdalni a zenét. "Sajnos a filmes mindig az idő ellen dolgozik, s állandó harcot vív a kereskedelem és a kreativitás között" - jellemzi szakmáját Scott.
         Bármennyire is antipatikus volt e muzsika a producer számára, Zimmer olyan tételeket tett le az asztalra, melyek a kilencvenes évek ünnepelt szerzeményeinek alapjait foglalták magukban - az itt hallható megoldások többek között a "Lánglovagok - Backdraft", a "Halálugrás - Drop Zone", "Az utolsó esély - Crimson Tide", "Az utolsó szamuráj - The Last Samurai" vagy a "Batman: Kezdődik! - Batman Begins" című filmek zenéiben is visszaköszönnek. Az ekkor még döntően szintetizátorokra és samplerekre épülő szerzemény hangszerelésében, továbbá az élőzenei részletek felvételeinél a 2006-ban elhunyt Shirley Walker volt a szerző segítőtársa, aki ezután a "Játékháború - Toys"-ig bezárólag több más Zimmer-műnél is hasonló szerepkörben tűnt fel. Az elektromos gitárral, különféle ütősökkel és egzotikus fúvósokkal támogatott, néhol keleties hatással átszőtt muzsika mellett a komponista Will Jenningsszel közösen a főcímdalra ("I'll Be Holding On") is megbízást kapott, amely négy szvit és további dalok mellett a hivatalos filmzenealbumon is helyet kapott.


         Scott 1991-ben ült újra direktori székbe, hogy megvalósítsa a Callie Khouri és közte majd tíz évvel korábban felmerült projektet, a "Thelma és Louise - Thelma & Louise"-t (fsz.: Susan Sarandon, Geena Davis, Harvey Keitel), melynek zeneszerzői posztjára Zimmert szánta. Scott ekkor már nem engedett beleszólást senkinek sem a road movie muzsikájával kapcsolatosan: a betétdalok helyeinek kijelölését követően szabad kezet adott a komponistának. "A "Thelma és Louise"-nál mi ketten szabadon hozhattuk meg döntéseinket anélkül, hogy eltapostak volna bennünket" - meséli Zimmer, aki a képi világot egy hol szomorkás, hol bluesos, hol pedig rock 'n' rollos kompozícióval                                                 támasztotta alá, melynek vezérfonala a kalandvágyó főszereplők autója nyomán "Thunderbird"-nek lett keresztelve. Ez a téma annyira tetszett Scottnak, hogy az eredetileg csak vége-főcímmel tervezett filmhez készített egy nyitó listát is, csak azért, hogy e muzsika ott is hallható legyen - így nem valósult meg az eredeti elképzelése sem, miszerint az első, közel félórában nem csendült volna fel Zimmer-zene. A muzsika gerincét képező, jellegzetes gitárszólók Pete Haycock közreműködésével keltek életre, kinek játékával ezt követően számos más Zimmer-projekt kapcsán is találkozhatunk (például: "K2 - Ki itt felmászol...", "Halálugrás").
         A score szerepelt a BAFTA 1992-es díjátadójának listáján is (bár e jelölést Zimmer nem válthatta szoborra), a rajongók pedig az instrumentális album kiadását kezdték kérlelni, miután az MCA-féle filmzenealbumon csupán a "Thunderbird" tétel volt megtalálható. Ezen kiadatlansággal kapcsolatban egy 1999-ben készült interjú során az alábbiakat nyilatkozta Zimmer: "Az emberek erőltetik a kiadását. Alkalmanként használtam a Thunderbird-témát, plusz néhány rock 'n' roll jellegű dolgot. Utálnám, ha ezek visszaköszönnének CD-n, mert ahhoz kevesek. Ha hozzájárulnék egy "Thelma & Louise" lemezhez, akkor az valószínűleg tíz percnél nem lenne hosszabb". Ezen elgondolása húsz évvel a film premierje után változott, amikor is a Kritzerland ezerkétszáz példányban megjelentethette a teljes zenei anyagot, s e korong már az előrendelési fázisban egy nap alatt elfogyott.


         "Hans szárnyakat ad a filmnek" - jellemezte Scott Zimmer munkáját, amelyet a soron következő három filmjében mellőzött: az "1492: A Paradicsom meghódításá"-hoz Vangelist kérte fel, akivel korábban már a "Szárnyas fejvadász" kapcsán dolgozott együtt. Az 1996-os "Szélvihar - White Squall"-hoz először Maurice Jarre-t szerződtette, ám őt végül azzal az indokkal váltotta le, hogy műve túlzottan közel állt a tempként használt muzsikához - arról sajnos nincs információ, hogy mindezt a rendezői utasítás eredményezte-e, vagy Jarre maga döntötte el, hogy hasonló művel áll elő. Úgy hírlik, hogy Vangelist is megkereste Scott, az aláfestésről azonban végül a Zimmer-ház tanítványa, Jeff Rona gondoskodott, akinek iméntiek okán mindössze három hete maradt a zene átadására. Az ezt követő "G.I. Jane" kapcsán már Zimmer neve merült fel először, ám ő az azzal párhuzamosan futó projekt, "Az utolsó esély - Crimson Tide" munkálatai miatt nem tudta volna időben leszállítani a muzsikát, így helyére Trevor Jones került, aki a német komponistától megszokott stílusú művel járult hozzá a produkcióhoz.
         Zimmer ezen holtidő alatt több alkalommal dolgozott Ridley Scott öccsének, Tonynak is, aki a híresztelések szerint, amikor először ajánlotta be akomponistát filmjéhez, a producere a "Hans ki?" kérdéssel reagált meglepetten. Vele összesen négy filmet készített Zimmer: "Mint a villám - Days of Thunder", "Tiszta románc - True Romance", "Az utolsó esély - Crimson Tide" (mely muzsika mérföldkőnek számít az akciófilmek zenei világában), "A rajongó - The Fan".
         Ahogy teltek-múltak az évek, Zimmer úgy fejlesztette tökélyre az elektronikus zene és a szimfonikus zenekar kombinációját, így mikor útjaik ismét keresztezték egymást Ridleyvel, már egy kiforrott, ünnepelt komponista volt, aki "Az oroszlánkirály - The Lion King" kapcsán egy Oscar-díjjal is büszkélkedhetett.


         "Hihetetlenül nyugodtnak érzem magam vele, mert meglátásaink nagyon is egyeznek. Nagyszerű elképzelései vannak, és elképesztő vizuális érzéke" - nyilatkozta rendező barátjáról Zimmer a "Gladiátor - Gladiator" (fsz.: Russell Crowe, Joaquin Phoenix, Connie Nielsen) kapcsán. A páros legsikeresebb együttműködésének a "Gladiátor" számít, melynek kapcsán néhány kritikus ugyan fanyalgott azért, mert a római kori mozi aláfestése bővelkedik az elektronikus elemekben, a score azonban Oscar-jelölt lett, filmzenealbuma pedig felkerült a legnagyobb példányszámban értékesített score-ok listájára - ennek folyományaként egy második album is napvilágot látott, "More music" alcímmel. Zimmer a munkálatokba bevonta Lisa Gerrardot is, aki a vokál
    mellett a zene elkészítésében is segítségére volt, illetve mellette - a szerző életében a "Thelma és Louise" óta bekövetkezett gyökeres változások okán - megannyi asszisztenst és kiegészítő komponistát is foglalkoztatott.
         Scott kellően eltökélt volt a zeneszerző személyével kapcsolatban, így már 1997-ben jelezte Zimmernek, hogy van egy ilyen terve, és azt szeretné, ha ő írná hozzá a muzsikát, később pedig elhívta a film nyitányául szolgáló csatajelenet forgatására is, hogy lássa, milyen jellegű, hangulatú produkcióval lesz majd dolga. "Nem hiszem, hogy van elég időd, adok neked többet" - mondta Scott, aki nem siettette ezt a munkafázist, így végül a demók és előzetes ötletek megvalósítását követően, a zene elkészítése hat hónapot tett ki, addig pedig a vágások során korábbi Zimmer-műveket használtak temp zenének, illetve ha szükséges volt, akkor a kész zenéhez utólagosan módosították a jelenetsor vágását. A végeredmény egy fanfár-témával rendelkező, dinamikus elemeket tartalmazó, ám lényegében véve drámai hangvételű muzsika lett, melyet Gerrard gyönyörű vokáljai mellett jó néhány különleges hangszer színesített (például a duduk vagy a yan ching).


         A Római Birodalom korában játszódó eposz utáni évben következett Hannibal Lecter újabb történetének vászonra vitele, melynek ötlete még a "Gladiátor" forgatási munkálatai során merült fel, mégpedig azon nem megszokott módon, hogy a zeneszerző tett rá javaslatot a rendezőnek. Zimmer a "Gladiátor" munkálatai során olvasta e könyvet, és ő ajánlotta Scott figyelmébe, akinek ily módon jellemezte a történetet: "Ez egy őrült, furcsa, derűs romantikus komédia". Thomas Harris regényének filmjogtulajdonosai eredetileg David Finchert szerették volna megbízni, ám ő visszadobta a megbízást, így Scottot tárt karokkal várták, mikor a bekért kéziratot elolvasván, megkereste a producert, Dino De                                                 Laurentiist. A "Hannibal"-nak (fsz.: Anthony Hopkins, Julianne Moore, Gary Oldman) köszönhetően újabb különleges állomáshoz érkezett a páros közös munkássága: egy sötét tónusú filmtervvel álltak szemben, melynek főszereplője egy olyan kimért, pszichopata sorozatgyilkos, aki egyúttal rendkívül művelt, önmagára igényes úriember.
         E muzsika Zimmer komolyabb és depresszívabb hangvételű szerzeményei közé tartozik, melynek elkészítése során lényegesen több tétel született, mint amennyit a film elbírt. "Néhány jelenethez három vagy négy különböző cue is tartozik. A végén lévő szcéna, az utolsó beszélgetés a hűtőnél, mennyi, két és fél perc hosszú? Úgy tudom, a zene, ami a CD-re került, jó hat vagy hét perc hosszú, mert én írtam tovább, jóval többet, mint amennyit a jelenet engedett" - emlékszik vissza a szerző. A pszichopata oldalt a sötét és mély hangvétel szimbolizálja, a klasszikus hangzásvilág, illetve a felhasznált operarészletek pedig Lecter intelligenciáját hivatottak tükrözni, így a képi világ mellett a muzsika vált a produkció másik legérdekesebb alkotóelemévé.


         Scott 2001-ben a "Hannibal"-on kívül egy másik filmet is leforgatott, ám ezúttal többször is le kellett ülnie Zimmerrel annak érdekében, hogy végül rábólintson a projektre, mert nem akart egy újabb fajsúlyos mondanivalót rejtő produkciót vállalni. "A Sólyom végveszélyben - Black Hawk Down" után így nyilatkozott a szerző: "Ez lélektanilag nehéz időszak volt számomra, és most szeretnék egy komédián vagy valami hétköznapibb produkción dolgozni". Az egyik oka annak, hogy mégis igent mondott, az volt, hogy ez a film egyfajta tükör az amerikaiak számára, és mindenképpen szeretett volna egy olyan projekt részesévé válni, amely megpróbálja felnyitni a tengerentúliak szemét, és bemutatni azt, hogy bármennyire is legyőzhetetlennek érzik
    magukat, igenis sebezhetőek.
         "A Sólyom végveszélyben" a második háborús témájú mozija volt a komponistának, ami éppúgy megtörtént eseményeken alapul, mint a három évvel korábbi "Az őrület határán - The Thin Red Line". A cselekmény helyszínéül Szomália szolgál, így az aláfestésnek mind a helyieket, mind pedig a rendfenntartásra érkező amerikaiakat érzékeltetnie kellett. Zimmer tanulmányozta a terület zenei kultúráját, annak hangzásvilágát, melyet aztán természetesen saját kézjegyével ötvözött. Ebből adódóan kellően színes muzsika került a képsorok alá: a technóba hajló elemek szimbolizálják a fejlett haditechnológiát segítségül hívva harcoló amerikai csapatokat, a helyieket pedig etnikus hangszerek, illetve a szenegáli énekes, Baaba Maal vokálja képviseli. Csatlakozott továbbá a csapathoz Lisa Gerrard, kinek hangja éppúgy fájdalmat csöpögtet a jelenetek alá, ahogyan egykor a "Gladiátor" esetében. Minthogy háborús övezetről van szó, ahogyan "Az őrület határán", úgy "A Sólyom végveszélyben" is kapott egy himnikus témát, mellyel így nem maradt el az elesettek előtti tisztelgés sem. A muzsika jellegzetessége az - amellett, hogy különféle zenei világok találkoznak egymással, illetve lágy és durva dallamok váltakoznak benne -, hogy olykor a képsorokat inkább ellenpontozza, mintsem együtt él velük (remek példa erre a nyitó jelenet).


         A "Trükkös fiúk - Matchstick Men"-nel (fsz.: Nicholas Cage, Sam Rockwell, Alison Lohman) teljesült Zimmer kívánsága: mellőzhette a komoly hangvételt, és egy könnyed muzsikát szerezhetett, amely ebből eredően egyfajta jutalomprodukciónak is tekinthető, hiszen mindkettejük számára kimozdulást jelentett a realisztikus, kegyetlen világból. A komponista már az előkészületek során egyeztetéseket folytatott Scott-tal arra vonatkozólag, hogy szerzeményének milyen hangulatot kell majd sugallnia. "Ha a zene nem fog harmonizálni a látottakkal, akkor nem lesz filmünk" - jelentette ki a direktor, aki bár Zimmerrel úgy egyezett meg, hogy inkább a vígjátéki oldaláról közelítik                                                 meg a "Trükkös fiúk"-at, arról, hogy a vígjáték és a dráma határán mozgó alkotás végül melyik műfajba tartozik majd, az utolsó pillanatig egyezkedtek az alkotók.
         A filmhez kiválogatott zenedarabok (melyek többnyire az ötvenes-hatvanas éveket hozzák vissza, de megtaláljuk közöttük a Magyar Állami Operaház által előadott "Che Soave Zeffirettó"-t is a "Figaro házasságá"-ból), és a hangzásvilág megbeszélését követően a szerző munkának láthatott. A pattogós ritmusú kompozíció a szereplő által belülről megélt ötvenes éveket hozza vissza némi jazzel, a könnyed zongora- és harmonikadallamokkal pedig Európát idézi meg. A mű egyik pillére Nino Rota "Az édes élet"-témája: "Arra gondoltam, mi lenne, ha Nino írná a témát, én pedig a variációkat" - meséli Zimmer. A német szerzőtől szokatlan hangvételűnek tűnő muzsikában a vonósokra és fúvósokra szorítkozó nagyzenekar mellett többek között orgona, szaxofon, marimba és egy írógép is hallatja a hangját.


         A páros kollaborációja a "Mennyei királyság - Kingdom of Heaven" kapcsán folytatódott volna tovább, a szerződéskötést követően azonban Zimmer úgy gondolta, maga helyett inkább Harry Gregson-Williamst ajánlja be, s ő inkább a "Madagaszkár - Madagascar" munkálataiban merül el. Ezen csere óta Scott a Zimmer-közeli Marc Streitenfelddel dolgozik együtt, akivel már három filmen van túl, így nem sok bíztató jel mutatkozik arra vonatkozólag, hogy a közeljövőben egy újabb Zimmer-Scott kollaborációra kerülne sor. Pedig kapcsolatuk meglehetősen eredményes volt: Zimmer csupán a "Fekete eső"-höz és a "Trükkös fiúk"-hoz készített szerzeményéért nem érdemelt ki rangosabb elismerést, az összes többi Scott-mozihoz íródott műve legalább az ASCAP-, BAFTA-, Grammy- vagy Oscar-jelölésig jutott.



    Kulics László
    2011.10.02.







        Vissza a kategóriához

    További kritikáink
  • Dark City
  • Species
  • Venom
  • Die Hard: With A Vengeance
  • Die Hard 2: Die Harder
  • Die Hard
  • The Grinch
  • Anaconda
  • Evolution
  • Himalaya - The Rearing of A Chief
  • Bohemian Rhapsody
  • Deep Blue Sea
  • On Deadly Ground
  • Heaven & Earth
  • Halloween

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam