FŐOLDAL  |   ZENESZERZŐK  |   FILMZENEALBUMOK  |   FILMZENÉKRŐL RÖVIDEN  |   FILMEK ALATT HALLOTT ZENÉK  |   INTERJÚK    
  |   HÍREK

    Angel Has Fallen  Fast & Furious Presents: Hobbs & Shaw  True Lies  Shaft (1971)  Shaft (2019)  Alien: Resurrection  Alien 3  Aliens  Alien  Godzilla: King of the Monsters
EGYÉB ÍRÁSOK  |   MOZISZÉRIÁK ÉS TÉVÉSOROZATOK  |   ÉVES ÖSSZESÍTÉSEINK  |   DÍJAK  |   FÓRUM  |   JÓ TUDNI  |   RÓLUNK  |   KAPCSOLAT



Keresés a Filmzene.neten

  







Beszámolók
  • Mark Knopfler a Budapest Sportarénában
  • Ólafur Arnalds a Müpában
  • Hollywood Magyarországon - Hans Zimmer-est Lisa Gerrarddal
  • Brian Tyler londoni koncertje

  • Zenék egy témára
  • Conan
  • Robin Hood
  • A három testőr
  • Sherlock Holmes
  • Cápás filmek

  • DVD kiadványok
  • Jerry Goldsmith 80th Birthday Tribute Concert - Fimucité 3
  • A Tribute to Basil Poledouris
  • Fimucité 2: Closing Night Gala 2008
  • "War" - A filmzene készítése
  • Creating the Lord of the Rings Symphony




  • Filmzene.net - Mark Snow és a francia dráma (beszámoló)
     










         Mark Snow neve legtöbbünk számára egyet jelent Chris Carter világsikert aratott sorozatával, az "X-akták"-kal, illetve a későbbi "Millennium"-mal. Annak ellenére, hogy a komponista előtte és utána is több tucat filmhez ("Fedőneve: Főnix", "Tűzforró Alabama"), valamint sorozathoz ("Starsky és Hutch") készített aláfestést, a kilencvenes évektől kezdve a paranormális tevékenységekkel foglalkozó szériák váltak karrierjének kulcspontjaivá. Az ezáltal némileg skatulyába került Snow legújabb munkája egy európai drámához, a "Coeurs"-hoz (nemzetközi címén: "Private Fears in Public Places") kapcsolódik, mely az ősszel megrendezett Velencei Filmfesztiválon aratott nagy sikert.
         A francia származású veterán rendező, Alain Resnais ("Szerelmem, Hirosima") az emberi lélek, illetve kapcsolatok útvesztőinek egyik ismert és elismert filmes alakja. Legújabb alkotásának, a "Coeurs"-nak középpontjában a magány áll, története pedig Alan Ayckburn azonos című színdarabján alapul. Resnais egyedi és formabontó stílusa ezúttal is megmutatkozik, amit mi sem támaszt alá jobban, minthogy a nemrégiben megrendezésre került 63. Velencei Filmfesztiválon a vetítés első húsz percét a közönség nehezebben fogadta be, majd csöndben végigülte a filmet. Ez a fajta fogadtatás nem érte váratlanul a rendezőt, ugyanis 1961-ben, a "Tavaly Marienbadban" premierjén is hasonlóan viselkedtek a nézők. Resnais akkor az Arany Oroszlánt nyerte meg, idén pedig a legjobb rendezésért járó Ezüst Oroszlánt vihette haza.

         S hogy hogyan került egy projektbe Rasnais és Snow? A válasz (nem meglepő módon) ismét a sci-fi szériákban rejlik: "Alain Resnais a forgatás kezdete előtt fél évvel hívott fel. Kiderült, hogy nagy rajongóm volt még az "X-akták" és a "Millenium" franciaországi bemutatása idején." - meséli a komponista, aki korábban nemigen ismerte a különc filmes munkásságát, s ez a szerződés megkötésével sem változott. "Úgy gondolom - és szerintem a rendezők is egyetértenének ezzel -, hogy valahányszor nekiállnak egy újabb filmnek, gyakorlatilag üres lappal indulnak. Vannak producerek és rendezők, akik ragaszkodnak egy zeneszerzőhöz - mint például Spielberg -, mások viszont filmenként váltogatják őket, ami szintén érthető." - nyilatkozta, majd hozzátette: "A rendező és a zeneszerző között gyakran nagyon hamar kialakulhat a kreatív kapcsolat. A legjobb direktorok, akikkel eddig dolgozhattam, mindig ugyanazt mondták: nem értenek a zenéhez, de vannak érzéseik. Az érzelmeket és a drámát pedig nekem kell zenei formába öntenem."
         A rendező egy lassú és szentimentális aláfestést képzelt el filmjéhez, s hogy azon belül Snow milyen irányba induljon el, azt az "X-akták"-ból származó, hasonló jellegű tételek temp score-ként történő felhasználásával jelölték ki. Az eredmény egy olyan, zongoraszólamokon alapuló főtémával rendelkező, nagyzenekari hangszereléssel bíró, lassú folyású aláfestés lett, mely önmagában is kellemes hallgatnivalónak bizonyult. Minthogy Snow eddig főként a hollywoodi filmekhez szerzett aláfestést, joggal merülhet fel a kérdés, hogy milyen különbséget lát az amerikai és európai munkamódszerek között? "Pár dolog más volt a franciáknál: nem tudom, hogy a világ többi részén ez mennyire jellemző, de úgy tűnik, ők szeretik a rövidebb témákat, és zenei vágót is ritkán használnak. A zenedarabokat pedig szabadon mozgatják a filmben, megrövidítik, vagy meghosszabbítják őket, hogy működjenek. Amerikában ilyen nagyon ritkán történik." - mesélte a komponista.
         Mark Snow "Coeurs"-a (a hozzánk eljuttatott hanganyag alapján) azon drámazenék sorát gyarapítja, amik önmagukban talán nyomaszthatják hallgatóikat. Ám kellemes meglepetést is okozhat azok számára, akik a szerző ezen oldalát még nem ismerték, hiszen a misztikus körítésű melankolikus zongoratémák hatásosra sikerültek, és a kiegészítésként alkalmazott elektronikus effektek is inkább okosan alkalmazottnak mondhatóak, mintsem túlságosan előtérbe tolakodónak. Ugyan néhány részlet emlékeztet az "X-akták" muzsikájára (mint például a jellegzetes szintifúvós, vagy a hárfadallam), ám egészében teljesen más értéket képvisel. Bár a film a nemzetközi porondon már bemutatásra került, zenéjének kiadásáról még nincs információ - s ebből következően úgy tűnik, már nem is fogják megjelentetni -, ami azért sajnálatos, mert a komponista rajongói így nem lehetnek tanúi kedvencük újabb helytállásának.



    Kulics László
    2006.12.22.






    Mark Snow a stúdiójában.








    A fényképeket rendelkezésünkre bocsátotta: Mark Snow, Tom Kidd.
    A beszámolóhoz tartozó interjút készítette: Hubai Gergely, Bíró Zsolt, Kulics László
    Külön köszönet Tom Kiddnek a közreműködésért.







        Vissza a többi beszámolóhoz

    További kritikáink
  • Outland
  • Children of Dune
  • Only the Brave
  • Under Siege 2: Dark Territory
  • Under Siege
  • Pet Sematary (2019)
  • Stepmom
  • Pet Sematary
  • Witness
  • Oscar
  • Captain Power and the Soldiers of the Future
  • Mary Shelley
  • Battlefield Earth
  • Krypton
  • Captain Marvel

  • Filmzenékről röviden
  • Bodyguard
  • Searching
  • How the Grinch Stole Christmas!
  • Isle of Dogs
  • The Ritual
  • A Wrinkle in Time
  • Geostorm
  • Death Wish
  • Fifty Shades Freed
  • Darkest Hour

  • Filmek alatt hallott zenék
  • Dark
  • Bright
  • Jean-Claude Van Johnson
  • 47 Meters Down (In to Deep)
  • The Shallows
  • Solace
  • Into the Grizzly Maze
  • Enemies Closer
  • D-Tox
  • Rambo III

  • Interjúk
  • Hrutka Róbert: Szívvel-lélekkel
  • Jeff Beal: Apró kincsek
  • Lisa Gerrard: A szív hangja
  • Mark Hinton Stewart: A zene a párbeszédek mögött

  • Kollaborációk
  • Oliver Stone filmjeinek zenéi
  • Elmer Bernstein életútja I.
  • Jerry Goldsmith életútja III.
  • Jerry Goldsmith életútja II.
  • Jerry Goldsmith életútja I.

  • A filmzene legendái
  • Angelo Badalamenti
  • Philip Glass
  • Basil Poledouris
  • Lalo Schifrin
  • Dave Grusin

  • Moziszériák,tévésorozatok
  • A The Man in the High Caslte zenéje
  • A Terminátor-filmek zenéje
  • A hobbit-trilógia zenéi
  • A Rémálom az Elm utcában széria zenéi
  • A Robert Langdon-filmek zenéi

  • További írásaink
  • A Filmzene.net jövőjéről...
  • Ez volt 2016
  • Oscar előtt és Oscar után 2016
  • 10 éves a Filmzene.net
  • Filmzeneszerzők különböző albumai
  • Filmzenékhez köthető kiadványok
  • Stúdiók
  • Lemezkiadók
  • In Memoriam